Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ágoston

Szent Ágoston

augustinus.jpg

 „Az Isten városa”

(összefoglaló jegyzetek)

X. könyv

Mindenkinek, aki eszével él, megállapított véleménye az, hogy minden ember boldog akar lenni. Kik azonban a boldogok vagy hogyan lehetnek azzá? Az emberi gyengeség efelől kétségben van.

Mi, a platonikusokat, azért választottuk, mert belátják azt, hogy az ember halhatatlan, eszes lelke csak úgy lehet boldog, ha az Isten, jónak teremtett világából nemcsak részesül, hanem a legjobbhoz, az Istenhez, az ártatlan szeretet tisztaságával ragaszkodik is.

XIII. könyv

A semmiből teremtett világ, fogyatkozásnak indulna, és visszahullana a semmibe, ha Isten szeretete nem tartaná fenn. A szeretetünk, szabadságunk dimenziójába létezik. Azért vagyunk szabadok, hogy képesek legyünk a szeretetre. Szabadságunk teszi lehetővé, hogy az Istenhez az ártatlan szeretet tisztaságával ragaszkodjunk és azt is, hogy elforduljunk a szerető Istentől.

Az első ember bizalma megrendült az Istenben, elfordult az Istentől. Nem az Isten fordult el az embertől, hanem az ember fordult el, határolódott el az Istentől. Ez a fordulat, felismertette az emberrel a végességét, a lehatároltságát, végül is a mezítelenségét. Az emberi létezésnek Istentől való elhatárolódása az ember első halála. A test halála bekövetkezik, amikor a test, az őt éltető lélekről lehullik, hullává válik. A test halála, jelzi a második halált, jelzi azt, hogy mi vár a lélekre, ha a lelket éltető Istentől sikerül végérvényesen elhatárolódnia.

Befejezésül:

Két szeretet alkotta a két várost: Isten városát az önmagunk megvetéséig emelkedett Isten-szeretet. A Sátán városát pedig, az Isten megvetéséig fajult önszeretet. Földi életében miden ember eldöntheti, hol akar élni.

Evangélium:

Az ember halála a bizalom halálával vette kezdetét. Örök életünk, Krisztus a mi Urunk által, a bizalmunk újjászületésével veszi kezdetét. Egyetlenegy bűnről, a bizalom hiányáról győzi meg a Vigasztaló a világot:

„Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem bíztak bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.” Jn 16:7b-15