Mt 5:8

BOLDOGOK AKIKNEK A SZÍVÜK TISZTA
MERT ŐK MEGLÁTJÁK AZ ISTENT

Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők értik az Istent.
Ha hallgatunk Jézusra, tiszta lesz a szívünk:

Jn 15:3
Ti már tiszták vagytok a tanítás által,
amelyet hirdettem nektek.

 Lelkünk számára az értelmünk olyan,
mint a testünk számára a szemünk.
Amit megértünk az világossá válik előttünk.

Ha értjük az Istent, akkor egyre világosabb lesz lelkünkben az Isten.
Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent.

indextáblák

LITURGIKUS NAPTÁR A FALIÚJSÁGON

2020.02.24
Mk 09:14-29

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és siket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.” Mk 9,14-29

Jézus

Isten Fiában, a bennünket megszólító Isten mutatkozik meg. Jézus isteni tanítása hitet, bizalmat feltételez, hitet, bizalmat fakaszthat. A csodák csak jelek, amelyek megerősítik Jézus tanítását. Jézust, kifejezetten zavarta az, hogy az emberek inkább akarták a csodákat, mint a tanítását. Jézus szomorúan állapíthatta meg: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” Jn 4:48b

Jézus küldetése

Jézus legfontosabb küldetése, hogy keresztre feszítve nekünk adja, közölje velünk az ő isteni életét. Jézus, nemcsak hirdette: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3:16 Jézus nemcsak hirdette, hanem kereszthalálával be is teljesítette Isten emberszeretetét. Isten emberszeretete mutatkozik meg Jézus tanításában és gyógyításaiban is. Az Úr Jézusba vetett hit, hozza lendületbe Jézus, gyógyító erejét. Jézus az ő gyógyításait, gyakran azzal indokolja, hogy a te hited meggyógyított, a te hited megmentett téged, és ahol nem hittek Jézusban, ott Jézus nem tudott csodát tenni.

Hiszek!

Ebben az evangéliumi szakaszban a beteg fiú édesapja, ezzel a kéréssel fordul Jézushoz: Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk! Ezt a kérést, Jézus kikéri magának! Mi az, hogyha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz! Idáig nem gondolta azt az édesapa, hogy kiemelkedően tőle függ gyermeke gyógyulása. Elkeseredésében így kiáltott fel: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen! Jézus, gyógyító erejét ma is, az Úr Jézusba vetett hitünk, bizalmunk hozza lendületbe.

Jn 15:09-17
Szent Mátyás apostol

Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! Jn 15:09-17

Rájönni a szeretet ízére

Aki már tapasztalta azt, hogy szeretettel veszik körül, annak lehet valamilyen sejtése az Örökkévalóról, arról a valóságról, amelyet szeretet szavunk jelöl. Aki még nem tapasztalta azt, hogy szeretik, annak a szeretet tapasztalatát elmondani lehetetlen. Még a legegyszerűbb tapasztalatot is nehéz szavakkal közölni. Nem lehet elmondani azt sem, hogy milyen íze van a sónak. A só ízét nem lehet elmagyarázni, csak az tudhatja meg a só ízét, aki megízleli. Jézus nemcsak tanította, hanem életével, halálával és feltámadásával elénk is tárta azt, hogy Isten szeret bennünket. Jézus közelében megtapasztalhatjuk, hogy Istentől szeretettek vagyunk. Jézus közelében rájöhetünk a szeretet ízére.

Szeretetet parancsolni

Jézus azt parancsolja nekünk, hogy szeressük egymást, és nem is akárhogy, hanem úgy, ahogy ő szeret bennünket. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan lehetséges megparancsolni a szeretetet? Hogyan lehet megparancsolni egy vaknak, hogy lásson, egy bénának, hogy járjon, egy halottnak, hogy éljen, aki nem tud szeretni, annak hogyan lehet megparancsolni, hogy szeressen; mindezt a mi Urunk Jézus Krisztus tudja. Jézus nem lehetetlent parancsol a vaknak, amikor azt mondja neki, hogy láss, a bénának, hogy járj, a sírjában nyugvó halott Lázárnak, hogy jöjj ki. Ők mindannyian meghallják és teljesítik az isteni szót. Jézus parancsa tesz képessé bennünket arra, amire magunktól képtelenek vagyunk. Péter, Jézus parancsának teremtő hatalmáról tanúskodik, amikor a vízen járó Jézust így szólítja meg: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek! Péter a megengedést kevésnek tartja: Ne az történjen, ami tőlem telik, hanem az történjen, ami tőled telik: Parancsold meg!

Jézustól megszólítva

Mi is Jézustól megszólítottak vagyunk, kapcsolatban vagyunk vele. Jézus azt mondja nekünk, hogy ő a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Jézus szeretete éltet bennünket. Jézus azt parancsolja, hogy maradjunk meg szeretetében, hogy engedjük éltető szeretetét, túláradni rajtunk, hogy szeretetének a gyümölcseit megteremjük. Minden szeretet, ami csak egy kicsit is megérdemli ezt a szép szót, Istenből fakad. Szeretetet nem tudunk előállítani, Istent sem tudjuk szeretni, csak viszontszeretni tudjuk. Szent János apostol a szeretet mibenlétét rajtunk kívüli forrásban jelöli meg. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem abban áll, hogy Isten szeret bennünket. Vö. 1Jn 4:10a

***

2020.02.23
Mt 05:38-48

Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle. Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok! Mt 05:38-48

Szabadságunk

Évmilliárdok állnak mögöttünk és az örökkévalóság tart felénk. Hogy milyen lesz számunkra az örökkévalóság, az szabad döntéseink végkimenetelétől függ. Szabad akaratunk, Isten mindenhatóságának a képe bennünk.

Szabadságunk árnyoldala

Szabadságunknak van egy árnyoldala: Döntési kényszer nehezedik ránk. Az is döntés, ha sehogy se döntünk. Döntési kényszerünk kikészíthet bennünket. Nekünk kell dönteni és döntéseink felelőssége bennünket terhel, és gyakran tanácstalanok is vagyunk, mert nem tudjuk, adott helyzetben hogyan döntsünk. Nem nehéz belátnunk: Ismereteink elégtelensége árnyékolja be szabadságunkat.

Istenfiúságunk

Jézus nekünk is hirdeti: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az Igazságot, és az Igazság szabaddá tesz benneteket.” Jn 8:31b-32 Az Igazság ismerete, felszabadít a döntési kényszer alól, megajándékoz bennünket szabadságunk gazdagságával. „Ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!” Mt 5:41 Miért? Azért mert telik rá! „Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.” Lk 6:35 Megtehetjük, mert telik rá! Ha az Igazság tett bennünket szabaddá, akkor szabadon rendelkezünk a szabadságunkkal, akkor mindezt megtehetjük, megtehetjük, mert telik rá!

***

2020.02.22
Mk 09:02-10

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet! Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. Mk 09:02-10

Tartózkodási hely

Nemcsak a testünknek, a lelkünknek is van tartózkodási helye. Lelkünk tartózkodási helyét Jézus egy nagyon szép képpel határozta meg: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” Lk 12:34 Tekintetünk árulkodik lelkünk tartózkodási helyéről. A bibliai antropológiában a szem a lélek tükre. Jézus tud sötét tekintetről és világos tekintetről, tud sötét és világos lelkekről. Értékeink nem érintenek bennünket közömbösen, értékeink alakítanak rajtunk, vezérelnek bennünket.

Isten tapasztalata

Jézus Lelkének tartózkodási helye, Jézus Lelkének világossága, fizikailag látható módon is megmutatkozott Péter, Jakab és János apostolok előtt. Az Isten jelenlétének tapasztalata, kettős hatást vált ki az emberből: A szakirodalom ezt a kettős hatást a fascinosum és tremendum szavakkal jelöli. Elbűvölő kedvesség; fascinosum és ugyanakkor félelem; tremendum. Péter apostol mindkét hatásnak jelét adja: „Jó nekünk itt lennünk!” és ugyanakkor „Annyira meg voltak ijedve.” Péter, Jakab és János betekinthetett a mennyei valóságba. Ez az ismeret mérhetetlenül több annál az ismeretnél, mint ami emberi erőfeszítésünkből telhet.

Isten szózata

Jézus Mózessel és Illéssel, az Ószövetség legnagyobb alakjaival az ő haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben be kell következnie. A Mennyei Atya szinte szóról szóra megismétli, amit Jézus keresztségekor mondott. Ez az én szeretett, Fiam, akiben kedvem telik, ez az én szeretett Fiam Őt hallgassátok. Ugyanaz a szózat hangzott az égből Jézus nyilvános működése kezdetén, a Jordán folyónál és küldetése beteljesedése előtt a Tábor hegyén is.

Jézus kinyilatkoztatása

Jézus kinyilatkoztatása az ő feltámadásáról, az ő tiltása ellenére, kiszivároghatott tanítványai köréből, erről valamit megtudhattak Jézus ellenségei is. Ez volt az oka annak, hogy őriztették Jézus sírját, nehogy eltűnjön a holttest; Jézus halálának a bizonyítéka. Ezzel szemben Jézus tanítványai semmi rendkívülit nem várnak Nagypéntek után. A tanítványok; Jézus tanítása ellenére, színeváltozása ellenére, a Fia mellett Tanúskodó Mennyei Atya ellenére, nem hittek Jézus feltámadásában. Egyedül Szent János apostol számára volt elég az üres sír látványa, hogy hinni tudjon, a többieknek jóval több tapasztalatra volt szükségük ahhoz, hogy hinni tudjanak. Jézus a bűnös emberi nemmel azonosult, amikor alámerült a Jordán folyóban. A Tábor hegyén, mennyei magasságokból nyilatkoztatta ki Jézus, hogy kész alámerülni értünk a halálba is. Erősen bízhatunk abban: Hogyha a  halál sötét völgyében járunk is, ha pokoli mélységekbe süllyedünk is, Jézus, a mi Jó Pásztorunk ránk talál, és önmagához emel.

Mt 16:13-20
Szent Péter apostol székfoglalása

Jézus
sziklaalapra tudja mozdítani életünket
ha csak vándorok vagyunk itt a földön

Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Így válaszoltak: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának. Jézus most hozzájuk fordult: Hát ti mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, és amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. Mt 16:13-20

Boldog vagy Simon!

Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Test és vér, már elismerte Jézust az Isten Fiának. Amikor Jézus a vízen járt, amikor a tenger hullámait a lába alá taposta, apostolai leborultak előtte a bárkában, imádták és megvallották: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Péter vallomásában több van annál, mint amit emberi értelmünk magától is felismerhet. Péter vallomásában Mennyei Atyánk nyilatkozik meg. Mennyei Atyánk Simon apostolnak bemutatta az ő Fiát, ezért nyilvánítja Jézus, Simon apostolt makariosszá, azaz boldoggá, ezért nevezi őt Péternek.

Péter labilitása

A Simon név, azt jelenti, hogy hajladozó nád, egyfajta labilitást jelent, ezzel szemben a Kéfás, a Péter név jelentése kőszikla, a kőszikla stabilitására utaló név. A tanítványok közül talán Péter apostol lehetett a leglabilisabb. Az evangélium azzal folytatódik, hogy Jézus beszél az ő szenvedéséről, erőszakos haláláról és feltámadásáról, mire Péter félrevonja és megfeddi Jézust: „Isten mentsen Uram!” A boldoggá nyilvánított, kősziklává avatott Péternek hallania kell Jézus kemény szavait: „Távozz tőlem sátán!” Aztán emlékszünk a lábmosás ellen tiltakozó Péterre: „Az én lábamat nem mosod meg soha!” Jézus, pillanatok alatt rábírta Pétert, álláspontja feladására. Egy szolgálólány odaszólására Péter megtagadta Mesterét. Péternek szembesülnie kellett saját labilitásával, ami annyira elkeserítette, hogy sírva fakadt.

Péter mozdíthatósága

Péter apostol - az emberileg menthetetlen tagadása után - szégyenében nem rejtőzik el a Feltámadt Üdvözítő elől, bűnei ellenére is képes Jézus felé mozdulni! Péter apostol labilis, ennek ellenére az Úr kedves apostola, mert ez a labilis Péter mozdítható, sziklaalapra mozdítható. Péterhez hasonlóan, mi is, mindenek ellenére is Jézus felé mozdulhatunk, Jézus felé, aki mindenek ellenére is szeret bennünket. Ha mozdíthatóak vagyunk, Jézus a mi életünket is sziklaalapra mozdítja, a helyünkre tesz és megtart bennünket.

***

2020.02.21
Mk 08:34-38

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. Aztán még hozzáfűzte: Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát. Mk 08:34-09,01

Fordulat

Az evangéliumi szakasz közvetlen előzménye az, hogy idáig Jézus távolodott Jeruzsálemtől, és most fordulat következett be, Jézus Jeruzsálem felé fordul, hogy visszatérjen Jeruzsálembe. Mesterük követése új helyzet elé állítja az apostolokat. Jézus nyíltan megmondja, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Péter tiltakozik, megfeddi Jézust! Isten mentsen Uram, ez nem történhet meg veled! Péter végül is a ’kell’ ellen tiltakozik. Te vagy a Messiás az élő Isten Fia, fölötted nem áll senki és semmi, ilyen ’kell’ nem létezik, ez nem történhet meg veled!

Isten akarata

Jézus élete és halála is, mennyei Atyja akaratának a megmutatkozása, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éljen. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, akkor mennyei Atyja akaratát nyilatkoztatja ki. Ez a ’kell’ azt jelenti, hogy ez az Isten akarata, hogy Isten tevőlegesen benne van abban az iszonyatban, ami ellen Péter tiltakozik. Hitünk szent jele a kereszt, bizony kezdetben az apostolok számára nem a hit, hanem a csalódottság, a kiábrándultság, a reményvesztés, a hitetlenség jele volt. A keresztünk, amit hordoznunk kell, bizony próbára teszi a mi hitünket is.

A szeretet útja

Ha nincs nagy ügyünk, akkor - szinte óhatatlanul - mi magunk válunk nagy üggyé önmagunk számára és ez nem jó: Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt! Jézust követve bekapcsolódhatunk Isten szeretetének áramlásába. Ha visszariadunk Jézus követésétől, a keresztünktől, akkor megfosztjuk önmagunkat attól a Szeretettől, mely az örökkévalóságból fakad, és örökkévalóságba ragadhat bennünket, attól a Szeretettől, amely erősebb, mint a halál.

***

2020.02.20
Mk 08:27-35

Abban az időben: Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: Kinek tartanak engem az emberek? Azok így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának. Erre megkérdezte tőlük: Hát ti mit mondotok, ki vagyok? Péter válaszolt: Te vagy a Messiás! Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután, arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: Távozz tőlem sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon. Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mk 08:27-35

Szenvednie

Péter számára megrendítő az, amit Jézus magáról jövendöl, és ez Péternek nemcsak azért megrendítő, mert szereti Jézust. Az apostolok tele vannak becsvággyal, töretlenül, felfelé ívelő életpályáról álmodoznak. Bíznak Jézusban. Bíznak Jézus földi Királyságában. Reménykednek benne, hogy Jézus egyre növekvő dicsőségéből ők is részesülni fognak. Amit Jézus magáról jövendölt, az hidegzuhanyként érte őket. Ha Jézust bántják és megölik, ha Jézusnak szenvednie kell, akkor őket is bántani fogják.

Kell

Ami ellen Péter végül is tiltakozik, az a kell, hogy így kell lennie. Péter úgy gondolja, dehogy is kell így lennie. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, Jézus ajkán ez a kell, azt jelenti, hogy ez az Isten akarata, hogy ebben tevőlegesen benne van az Isten. A sátán, Isten ellenes hatalom, aki szembeszegül Isten akaratával, és amikor Péter tiltakozik, a kell ellen, akkor az Isten akaratával szegül szembe.

Aki embernek születik

Aki embernek születik szembesül a kikerülhetetlen valósággal, szembesül a szenvedéssel és a halállal, mások szenvedésével és halálával, és szembesül saját szenvedésével és halálával is. Szembesülünk keresztünkkel. Az evangélium, hitelesítő pecsétet üt a szenvedésünkre, a keresztünkre, ennek így kell lennie, jól van ez így, ez az Isten akarata. A szenvedő ember gyakran tiltakozik, dehogy is van ez így jól, dehogy is kell ennek így lennie. Tiltakozunk, ha nem ismerjük Isten szeretetét, ha nem értjük Jézus keresztjét. Ha ismernénk és értenénk a kereszt titkát, el tudnánk fogadni, sőt vállalni tudnánk saját keresztünket is. A szenvedést, a halált kikerülni nem tudjuk, de Isten szeretete át tudja alakítani szenvedésünket és a halálunkat, Jézus szenvedésévé és halálává, akivel együtt mi is feltámadunk!

Mindenek ellenére is

Ha Jézus visszariad a kereszttől, az azt jelentette volna, hogy az Isten szeretetének valahol mégiscsak határa van, nem megy el a végsőkig, nem jön utánunk, ha nagyon távol vagyunk tőle, nem száll alá a poklokra. Isten embereket szerető Isten. Utánunk jön, és addig keres bennünket, míg meg nem talál. Isten szeret bennünket, ott, ahol vagyunk, úgy ahogy vagyunk, ámde nem maradhatunk olyanok, amilyenek vagyunk. Isten szeretetének határozott célja van. Isten akarata az, hogy az ő szeretetének helye legyen az életünkben. Hogy határtalanul viszontszeressük őt, hogy ne csak azért szeressünk, mert, hanem úgy is, ahogy ő szeret bennünket, mindenek ellenére is.

***

2020.02.19
Mk 08:22-26

Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. Megfogta a vak kezét, és kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: Látsz valamit? Az felnézett, s így szólt: Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának. Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: A faluba ne menj be! Mk 08:22-26

Isten megérint

Jézus, amikor megnyitja a vakok szemét, küldetését is hirdeti: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” Jn 9:39 A keresztény hit arról szól, amit az Isten velünk tesz. A vallások arról szólnak, hogy nekünk, embereknek, mit kell vallanunk, hogy nekünk, milyen szabályokat kell követnünk. Jézus megszegte a szabályokat, és ezért, a vallásukba belevakult, elvakult emberek, bizalmatlanul közeledtek hozzá, de voltak olyanok is, akik hittel, bizalommal közeledetek Jézushoz, akik venni tudták Jézus isteni érintéseit.

Isten ismételten megérint

Egy segítőkész közösség csak annyit kér Jézustól, hogy érintse meg vak társukat.. Ezt a vak embert Jézus kézen fogja és kivezeti a faluból. Ami ezután történik az nagyon személyes, az csak kettejükre tartozik. Jézus, Názáretben, a názáretiek hitetlensége miatt nem tudott csodát tenni. Tőlünk is függ, hogy Jézus isteni érintése, mennyire hatékony az életünkben. Ez a vak ember halványan reménykedhetett abban, hogy Jézus megnyitja az ő szemeit, ez lehetett az oka annak, hogy Jézus érintése után halványan is látott. Jézus ennek az embernek a kezdeti bizalmát teszteli, amikor megkérdezi tőle: Látsz valamit? Ez az ember megvallja, hogy homályosan lát, de ez a homályos látás, annyira felerősítette a bizalmát, hogy Jézus második érintésére már tisztán látott.

Isten Lelke

Innentől kezdve, isteni érintésből fakadó tudása lett ennek az embernek. Biztosan, tényszerűen tudja: Noha vak voltam, most látok. Lehet és legyen is olyan tudásunk, amely isteni érintésből fakad. Ha, mint vakok szomjazunk a világosságra, Jézus, bennünk és értünk is imádkozó Lelke; egyre inkább megérint, megvilágosít bennünket is! Vö. Róm 8:26 Nemcsak testi, hanem lelki értelemben is, a mi világosságunk teszi mozgásunkat szabaddá. Az Úr világosságában járhatunk. A Lélek megvilágosító munkájáról így vall Szent Pál: Az Úr ugyanis Lélek és ahol az Úrnak Lelke van, ott van a szabadság! Mi pedig mindannyian, akik fedetlen arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, az ő Lelkének a hatására, dicsőségről dicsőségre, hozzá hasonlóvá elváltozunk! Vö. 2Kor 3:17-18

***

2020.02.18
Mk 08:14-21

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától! Ekkor, egymás-közt tanakodva kijelentették: Nincs kenyerünk. Jézus észrevette, és így szólt: Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig kemény a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: Tizenkettőt. És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze? Azt felelték: Hetet. Erre újra megjegyezte: Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek? Mk 08:14-21

Nem értették

Az evangéliumok szinte tiszteletlenül sokszor emlegetik az apostolok értetlenségét: Nem értették Jézust, nem értették, még mindig nem értették. A keleti ember, a szívével gondolkodik, és a veséjével érez. A Szentírás 'keményszívű' szava nem arra utal, hogy valaki kőszívű, hanem arra utal, hogy valaki keményfejű. Jézus, apostolai keményfejűségét ostorozza! Még mindig nem értitek? A tanítványok Jézus figyelmeztetéséből kihallják a kovász szót, a kovászról eszükbe jut a kenyér és a kenyérről eszükbe jut az, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette, hogy figyelmeztetése mennyire félresiklott, hogy tanítványai nem az ő figyelmeztetését akarják megérteni, hanem arról beszélgetnek, hogy nincs kenyerük. A nagy ügy az apostolok számára a kenyér ügy!

Nem akarták érteni

A nagy ügy, számunkra is a kenyér ügy, különösen akkor, amikor nincs. Arról szoktunk beszélni, aminek híjával vagyunk, ami nincs. Beszélünk a kenyerünkről, ha nincs, a békéről, ha nincs, a munkáról, ha nincs, és az egyházban a szeretetről szoktunk a legtöbbet beszélni. Jézus figyelmeztetését: Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától! Az apostolok nem akarták megérteni, ha meg akarták volna érteni, akkor megkérdezhették volna és akkor ma gazdagabb lenne az evangélium Jézus magyarázatával. Az apostolok értetlenségéből is fakadhatott, hogy a farizeusi kovász áthatotta az egyházat, hogy az üldözött egyházból, politikai hatalmat gyakorló üldöző egyház lett.

Megérthetjük

A kései tanítványokra, ránk vár, hogy megértsük Jézust. A kovászról tudjuk, hogy áthatja az egész tésztát, a kovász az a hatalom, amelyik a környezetét szervezése alá vonja. A zsidó nép feletti hatalom szeretete az a kovász, amelyik motiválja Heródest, és a lelkek feletti hatalom szeretete az a kovász, amelyik motiválja a farizeusokat. A hatalom szeretete, kizárja a szeretet hatalmát. Isten maga a szeretet és a szeretetben nincs semmi agresszivitás. A szeretet hatalma, a szolgálatban, a kiszolgáltatottságban van, úgy ahogy azt Jézus, a mi Urunk elénk élte. Jézus jogosan óvja apostolait a hatalom szeretetétől. Az apostolok gyakran vitatkoztak azon, még Nagycsütörtökön is, hogy ki a nagyobb közülük, hogy milyen méltóságokat fognak betölteni, miután Jézus magához ragadja a politikai hatalmat. Óvakodjunk attól, hogy mások fölé kerekedjünk. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk. Jézus bennünk, nem megkötözött, megvetett király akar lenni, hanem végül is a mi szívünkkel akar szeretni.

***

2020.02.17
Mk 08:11-13

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet. Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. Mk 08:11-13

Jézus az Isten Fia

A zsidók várták és a mai napig is várják a Messiást. A farizeusok, felkeresik Jézust, mert bizonyosságot akarnak: Égi jelet kérnek Jézustól, amely minden kétséget kizáróan, tanúskodik arról, hogy Jézus a várva várt Messiás. Az írástudók, a Szentírásból következtették ki, hogy milyennek kell lenni a Messiásnak, hogy Dávid király fiaként, megalapítja a zsidó világbirodalmat, a föld végső határáig fog uralkodni és országának nem lesz vége. Jézus  maga kérdőjelezi meg ezt a vélekedést: „Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus föltette nekik a kérdést: Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia? Dávidé - felelték. Ő tovább kérdezte őket: Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem. Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia? Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.” Mt 22:41-46

Jézus Jel

A gyermek Jézusról így tanúskodott az ősz Simeon: „Íme ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak” Lk 2:34b Jézus az égi Jel. A farizeusok, az égi Jeltől kérnek égi jelet, próbára akarják tenni Jézust. Kísértetiesen hasonlít ez a történet Jézus megkísértéséhez: A Sátán is próbára akarja tenni Jézust, jelet kér tőle: Ha Isten Fia vagy változtasd át a követ kenyérré, vesd le magad a Templom párkányáról, ha Isten Fia vagy megtartanak az angyalok. Ebben a történetben is megmutatkozik a kísértő, itt sem sikerül rábírnia Jézust arra, hogy bizonyítékkal szolgáljon. 

Egyedül Jézus

Isten küldi hozzánk az ő Fiát, és akik égi jelet akarnak Jézustól, azoknak kevés Isten megmutatkozása az ő Fiában. Hallgassunk az Úr szavára, legyen nekünk elég egyedül Jézus és akkor, az ő ígérete beteljesedik rajtunk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

***

2020.02.16
Mt 05:33-37

Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet! Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a Földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van. Mt 05:33-37

Önbizalom

Az esküvel meg akarjuk erősíteni azt, hogy amit mondunk, az úgy volt, vagy úgy van, vagy úgy lesz. Nem tartjuk kezünkben a jövőnket. Nem bölcs dolog, sőt a gonosztól való dolog a jövőnkről úgy beszélni, mintha az, kizárólag csak tőlünk függne. Jakab apostol erre a gonoszságra figyelmeztet bennünket: „Rajta, kik mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk, ti nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik. Ahelyett, hogy ezt mondanátok: Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni! De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszság-számba megy.” Jak 4:13-16

Bizalmatlanság

A bíróságok biztosak akarnak lenni abban, hogy igazságos ítéletet fognak hozni. Van, ahol a Bibliára megesketik a tanúkat arra, hogy igazat fognak mondani. Egy katona, csak azután büntethető, miután letette a katonai esküt. Az államfőtől is elvárjuk, hogy esküvel erősítse meg hivatalát. Ősi magyar szokás szerint az ifjú házasok esküvel is megerősítik szövetségüket. Az eskü ereje a bizonytalanságban; kiemelkedően a bizalmatlanságban van. Ha megbíznánk a tanúk igazmondásában, a katona hűségében, az állam működtetőiben, és megbíznánk a házastársunkban, akkor nem lenne szükség az esküre.

Ősbizalom

Az esküvel saját akaratunkat, vágyainkat akarjuk érvényesíteni, keresztünk pedig arról szól, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk. Bennünket a kellemes dolgok vonzanak, a kellemetlen dolgok pedig taszítanak. Keresztünk kifejezetten kellemetlen dolog. Ősbizalmunk Istenben felbátoríthat bennünket arra, hogy vállaljuk keresztünket. Keresztünk elvállalásával nyílnak meg előttünk azok a lehetőségeink, amelyek meghaladják, vágyainkat, értelmünket és akaratunkat is. Keresztünket elvállalva, életünk vezérlését Istennek adjuk át. Istent megismernünk csak úgy lehet, ha önmagunkat Istennek ajándékozzuk. Örök életünk Isten megismeréséből fakad: „Az pedig az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a Jézus Krisztust.” Jn 17:3

***

2020.02.15
Mk 08:01-10

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek. Tanítványai így feleltek: Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak? Jézus ekkor megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt felelték: Hét. Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 08:01-10

Isten országának mibenléte

Jézus prófétai tettek sorozatával, erővel és hatalommal jeleníti meg az Isten országát. „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben” 1Kor 4:20 Az evilági országok a beszédben vannak megalapozva; törvényekben, rendeletekben, parancsokban végül is a nyelvi struktúrában vannak megalapozva, nyelvi struktúrákba szerveződnek. Ezzel szemben az Isten országa élő szervezet, éltető erő. Isten országa nem ebből a világból való ország, de erejével áthatja a mindenséget, áthat bennünket is. Jézus hallgatóságát, kimerülés fenyegeti, és ez nem jó. Jézus csodálatosan felerősíti éhségtől elcsigázott hallgatóságát.

Első jóvátétel

A teremtett dolgok Isten szavával veszik kezdetüket, és amikor létrejönnek, akkor Isten az, aki értékeli őket. Isten egymásután kijelenti az ő teremtményeiről, hogy azok jók. Az első nem jó az ember teremtése után hangzik el. Nem jó az embernek egyedül lenni. Az embert egy szép és ugyanakkor embertelen világ veszi körül és ez nem jó. Isten jóváteszi ezt a nem jót. Ádám oldalbordájából megalkotja Évát és az ember felujjong, amikor az őt körülvevő idegen világban felismeri önmagát: Csont a csontomból, hús a húsomból. A szerelemben önmagunkat ismerjük fel az egészen másban. Hasonló élményben van részünk akkor is, amikor a tőlünk idegen világban észt találunk az eszünkből.

Végső jóvátétel

A teremtés nem fejeződött be, Isten jóváteszi az ő teremtését. Karácsonykor, Isten valósága átdöfte a teremtett világot. Isten Fia tanít, betegeket gyógyít, halottakat támaszt, sok-sok nem jót, jóvátesz. Hirdeti az Isten országát, jelenvalóvá teszi az Isten uralmát. Nagypénteken, Isten vonzásába került a mindenség. Húsvét óta Krisztushoz hasonlóan elváltozik a teremtett világ! A Szentlélekisten, áthatja a világot és Krisztusban, mint főben újraegyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Jó lesz minden. Isten lesz minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 és Kol 3:11

***

2020.02.14
Mk 07:31-37

Jézus elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: Effata, azaz nyílj meg! Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: Csupa jót tett, a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké. Mk 07:31-37

Isten áldása

Isten áldása egyetemes. Mennyei Atyánk fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Jézust földi életében, Isten rendkívüli áldásáért sokan keresték. Jézus követői között sokan vannak, akik szenzációra éhesek, akik csodát akarnak látni, és sokan vannak, akik Jézustól csak gyógyulásukat remélik. Jézus többet akar adni ideig, óráig tartó javaknál, a nélkülözőket, örök javak ígéretével vigasztalja. Jézus gyógyításai csak jelzik a Szabadító Isten jelenlétét.

Isten szabadítása

Kevesen lehettek, akik Jézust az ő szabadításáért keresték volna, akik fel akartak volna szabadulni az Isten Országára, az Isten Uralmára. Tíz meggyógyított ember közül csak egy akadt, aki visszatért Jézushoz, és Jézus lábaihoz borulva kifejezte, hogy felszabadult Jézus szeretetére. Jézus határozottan tiltja, hogy csodáiról beszéljenek, ezzel szemben Jézus tanítása, a felszabadító Igazság hirdetése publikus: Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről! Mt 10:27

Kellenek a jó barátok

Az evangéliumban egy fogyatékkal élő emberről hallottunk, akinek nincs hallása, és ezért akadozva beszél. Ennek a fogyatékos embernek, nincs hallása, de vannak jóakarói, vannak, akik felelőséget éreznek érte, vannak barátai. Ezek a barátok tényleg jó barátok, működtetik, azt a tudást, azt az akaratot, ami társukból hiányzik. Ha barátunk hallhatott volna Jézusról, ha tudná kicsoda Jézus, Jézushoz akarna menni, és elvezetik Jézushoz. Jézustól nem azt kérik, hogy gyógyítsa meg barátjukat, csak annyit kérnek, hogy tegye rá a kezét, hogy áldja meg. Keveset kérnek Jézustól, de ebben a kevésben határtalan bizalom testesül meg. Jézus ezt a beteg embert félrevonja, kiemeli a tömegből. Hátuk mögött hagyják a sokaságot, a közbenjáró jó barátokkal együtt. Ez az ember senkit sem lát maga előtt, csak egyedül Jézust. Ez az ember annyira bízik Jézusban, hogy megengedi neki, hogy a fülébe dugja az ujját, hogy megnyálazott ujjával megérintse a nyelvét, és Jézus felszólítása, megtöri süketségét.

Vannak, akikben megbízhatunk

Jézus hozzánk is szól, Effata, nyílj meg! Jézus nemcsak az embert behálózó idegrendszerhez szól, hanem az emberhez, aki megnyílik az Isten szavára. Amikor Jézus szavát halljuk, nemcsak hallóképességünk működik, nemcsak a fülünk nyitott, Jézus szava képes megnyitni szabaddá, értővé tenni a lelkünket is. Jézus nagy eucharisztikus beszéde után az egyház létszáma egy főre zsugorodott, csak Péter a kősziklaalap maradt meg. Az apostolok is elbizonytalanodtak. Jézus kénytelen nekik szegezni a kérdést. Ti is el akartok hagyni? A kérdés elhangzása után Péter nem egyeztet a többiekkel, nem teszi fel szavazásra a kérdést, akár egyetértenek vele, akár nem, a többiek nevében is válaszol. Uram kihez menjünk az örök élet igéi, nálad vannak, mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten szentje. Péter a szülőatya felelősségével válaszol Jézusnak. Ha tudnák apostoltársaim kicsoda Jézus, eszük ágában sem lenne elhagyni őt. Nekünk is szükségünk van Péter felismerésére, a szentek élő közösségére, akikben megbízhatunk, akik mint a mi jó barátaink, Jézushoz vezetnek bennünket, akik kérik életünkre Jézus áldását, hogy Jézus tegye ránk a kezét. Jézus, bizalmunkra válaszolva szól hozzánk, és az ő szava megtöri a mi süketségünket is!

Lk 10:01-09
Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök, Európa társvédőszentjei

Jézus, a tanítványai közül, kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! Lk 10:01-09

Misszió

A pénz amennyire jó szolga, annyira rossz úr. A pénz, jó szolgából nagyon rossz úrrá, vezérlőelvvé magasztosult. A szüntelen gazdasági növekedés, a profit határtalan hajszolása képes romlásba dönteni Földünket! Kialakult egy ördögi kör: Minél gazdagabb valaki, annál nagyobb az evilági hatalma, és minél nagyobb az evilági hatalma, annál gazdagabb lehet. Ördögi ez a kör, mert a hatalom szeretete, kizárja a szeretet hatalmát. A tanítványok, pénz nélkül, evilági hatalom nélkül, a szegény Jézus békéjével a szívükben indulnak missziós útjukra. Jézus békéje, az Isten szeretetéből fakadó erő. A tanítványok, ahol meg tudták osztani békességüket, ott az Isten országának az ereje lendületbe jött. Akinek a szívét betölti: Jézus, minden értemet meghaladó békéje, annak békességéből fakadó felhatalmazása van arra, hogy Jézus békéjét megosztva, lendületbe hozza az Isten országát, az Isten uralmát!

Missziós sikerek

A tanítványok nincstelenül, abban reménykedve, hogy befogadják őket, hogy sikerül szállást és élelmet kapniuk, ismeretlen településeket keresnek fel, ismeretlen embereket szólítanak meg. Lelkesíti a tanítványokat, ha befogadják őket, ha sikerül úrrá lenniük az embereket megnyomorító, az Isten képét eltorzító hatalmak felett. Amikor visszatérnek; örömmel újságolják Jézusnak, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk. Vö. Lk 10:17-20

Az igazi öröm

A tanítványok örömét, lelkesedését Jézus, nem lehűti, hanem magasabb összefüggésbe helyezi, amikor azt mondja nekik: Ne ennek örüljetek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a Mennyben, hogy ott vagytok az Isten szívében. Az igazi öröm, a csúcs öröm az, hogy szeret bennünket az Isten, hogy ott vagyunk az Isten szívében, hogy Isten túláradó szeretete, túláradhat rajtunk is.

***

2020.02.13
Mk 07:24-30

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír–föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak vetik! De az asszony így folytatta: Igaz, Uram, de az asztal alatt a kutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak. Jézus azt válaszolta: Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat. Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. Mk 07:24-30

Isteni dialektika

A latin nyelvben, perszóna jelenti a személyt és perszóna jelenti az álarcot is, ez az egyetlen szó is jelzi, hogy ennek a kettősségnek a megkülönböztetett egysége vagyunk. Vagyunk valakik és ugyanakkor álarc, egyfajta szerepkör takar el bennünket, és könnyen előfordulhat, hogy nem különböztetjük meg az álarcot az álarcot viselő személytől. Előfordulhat az a rendkívüli esemény is, hogy "kivetkőzünk, kikelünk önmagunkból" hogy előlépünk az álarcunk mögül. Ez a kánaáni asszony is ezt tette, nem szerepet játszik, nem visel álarcot és ez a közvetlen megnyilvánulása ellenállásba ütközik.

Mindenek ellenére is

Jézus ezt az asszonyt kimozdítja emberi méltóságából, amikor kutyának nevezi. Ezután az asszony azt a maradékot kéri Jézustól, amit a kutyák szoktak kapni. Ez az asszony szinte odasemmisült Jézus lábaihoz. Idáig Jézus elzárkózott ettől az asszonytól, de ennek az asszonynak a mindenek ellenére is bízó hite, kimozdította Jézust, az asszony felé mozdította: Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!

Feltétlen bizalom

Isten szeretetében nincs semmi ha, szeretlek ha… Isten, mindenek ellenére is szeret bennünket. Aki már tapasztalta, az tudja, hogy erre a feltétlen szeretetre a méltó válasz az, ha mindenek ellenére is viszontszeretjük Istent. És fordítva is igaz, ha mindenek ellenére is bízunk Jézusban, akkor megtudhatjuk, hogy Isten mindenek ellenére is szeret bennünket. Mi is ráhangolódhatunk ennek a kánaáni asszonynak a bizalmára: Bízom benned Uram Jézus, annak ellenére is, ha kiáltásomra nem érkezik válasz tőled. Bízom benned annak ellenére is, ha méltatlannak tartasz arra, hogy segíts rajtam. Bízom benned annak ellenére is, hogy csak egy senki vagyok, csak por és hamu vagyok a te színed előtt. Ha mindenek ellenére is bízunk, akkor a kánaáni asszonnyal együtt mi is megélhetjük, hogy Isten is mindenek ellenére is szeret bennünket.

***

2020.02.12
Mk 07:14-23

Majd ismét magához szólította a népet és így szólt: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg! Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Így felelt nekik: Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül? Ezzel tisztának minősített minden ételt. De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert: Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert. Mk 07:14-23

Az igaz ember

Krisztusban választott ki bennünket Isten még a világ teremtése előtt. Vö. Ef 1:4 Karácsonykor, Jézus Krisztussal együtt mi is beleszülettünk ebbe a világba. Jézus az igaz ember, az igazi ember, aki bennünk, emberekben a testvéreit keresi, végül is önmagát keresi. Keres bennünket, ahogy József kereste az ő testvéreit, azokat a szeretett testvéreket, akik gonoszul bántak vele. Vö. Ter 37:16

Álarc

A lati nyelv ugyanazzal a szóval jelöli az álarcot és a személyt; perszóna a személy és perszóna az álarc is. Bizony ránk emberekre jellemző az, hogy szerepekbe burkolózunk, hogy álarcot viselünk, hogy kimozdult állapotban vagyunk, végül is nem vagyunk a helyünkön. Szemét akkor keletkezik, amikor valami nincs a helyén. Hallhattuk Jézustól, hogy az emberi szívből mennyi rossz fakadhat. Jézusnak tapasztalnia kellet, hogy bűnös emberek meg tudtak térni. A bűnös, tisztátalan álarc mögül elő tudott lépni Jézus Krisztus. A tiszta, vallásos álarcot, a képmutatást, a bűn csillogó csomagolópapírját Jézus leleplezte, de áttörni nem tudta.

Arc

Az álarcon a szemek helyén lyukak vannak. A tekintet, a lélek tükre leleplezi az álarc viselőjét. Jézus képes helyünkre tenni bennünket, képes helyére tenni, tisztává tenni szívünket. Jézus boldognak hirdeti azokat, akiknek a szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják, mert ők értik az Istent, mert nekik világos az Isten. Megszépül, ragyogó tisztává válik az arc, a tekintetet, amikor Jézus az Isten Fia, halló fülekre, értő szívekre talál, amikor Jézus, az Isten képére teremtett emberben megmutatkozik. „Az pedig az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a Jézus Krisztust.” Jn 17:3

***

2020.02.11
Mk 07:01-13

Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel? Ezt a választ adta nekik: Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok. Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az korbán vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek. Mk 07:01-13

Biztonság kontra Igazság

Nehezen tűrjük a bizonytalanságot. Beleszületünk egy családba, egy közösségbe, egy vallásos hagyományba. Tartozhatunk valahova és ez, a biztonság érzetét kelti bennünk. Stabilitást, biztos menedéket jelenthet a számunkra, ha vallásos hagyományainkba, kialakult szokásainkba szinte észrevétlenül belesimulhatunk. A hagyományban megtartó erő van, a zsidó népet a mai napig az ősök hagyománya élteti. Jézus az Igazságról tanúskodik, akkor is, ha az Igazság nem harmonizál a hagyománnyal. A nép vezetői, végül is a hagyományukban gyökerező biztonságukat féltik Jézustól. A főpap is népe biztonságát félti: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.” Jn 11:50b Evilági biztonságunk olyan, mint a börtön biztonsága: A börtönben, biztonságban vagyunk, de nem vagyunk szabadok. Igazi szabadságunk, az örök életünk, az Igazság ismeretéből fakad. Vö. Jn 8:31b-32. Ha nem vagyunk szabadok, akkor olyanok vagyunk, mint az alvilág szája felé terelt birkanyáj, akiket a halál terelget. Vö. Zsolt 49:15 Ha az Igazság szabaddá tesz bennünket, akkor még a haláltól sem riadunk vissza.

Elvakultság

Az ősök hagyományától való eltérést nem lehetett tovább tűrni, Jézust kérdőre kellett vonni: Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Jézus, tanítványaitól is visszahallhatta, hogy a válasza megbotránkoztatta a farizeusokat. A gyökereikre büszke hagyományőrzőket - akiknek az ősei inkább a kínhalált vállalták, de sertés húst nem ettek - felháborította: Mi az, hogy nem szennyezi be az embert az, ami a szájába bejut? A tanítványok elvárhatták Jézustól, hogy védje meg álláspontját, hogy szálljon vitába a farizeusokkal, de Jézus kitért a vita elől: Hagyjátok őket, hagyjátok rájuk: Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Elvakult embereket, akik érzéketlenek az igazságra nem érdemes győzködni.Vö. Mt 15:13-14

Alapvető döntésünk

Mennyei Atyánk ültetésévé, Istentől születettekké válunk, ha az Isten Fiát befogadjuk. V.ö. Jn 1:11-13 Befogadni Jézust vagy nem fogadni be Jézust, ez nemcsak Istentől való megszólítottságunk kérdése, hanem alapvető döntésünk kérdése is. „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

2020.02.10
Mk 06:53-56

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, és a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. Mk 06:53-56

A testi gyógyulás

Jézus gyógyításai evilági jelek, az egységben megmutatkozó egészségnek, végül is az egységnek a jelei, annak az egységnek a jelei, amelyek a világunkat meghaladó egységre mutatnak. Krisztus misztériuma arról szól, hogy mennyei Atyánk Krisztusban, mint Főben újraegyesít mindent. Vö. Ef 1:9-10 Testi gyógyulásainkban megmutatkozik életünkben Isten irgalmas szeretete, hogy Istentől szeretettek vagyunk, hogy szívére ölel bennünket az Isten. Előfordulhat, hogy Isten szeretete viszontszeretetet fakaszt, hogy a szeretet tapasztalatában megéljük Krisztus misztériumát, örökkévaló egységünket az Istennel.

A sokkal több

Tíz gyógyult beteg közül, akadhat egy, aki viszontszereti az Istent. Vö. Lk 17:11-19 Jézusnak tapasztalnia kellett, hogy azt a sokkal többet, ami meghaladja testi gyógyulásunkat, az örök élet kenyerét, őt magát elutasítják. Vö. Jn 06:60-69 Hasonló élményben lehet részünk, amikor rádöbbenünk arra, hogy senkinek sem kellünk. Persze a pénzünk, a munkánk, a testünk az kell, de mi magunk nem kellünk senkinek sem. Nem kellünk senkinek, de azért Ady Endréhez hasonlóan kelletjük magunkat: Szeretném, ha szeretnének! Hiába rimánkodunk, szeressetek, mert különben elpusztulok, a válasz többnyire végül is az, hogy nem érdekelsz, dögölj meg!

Mindenek ellenére is

Hitünket, szeretetünket jobbnál jobb érvekkel meg tudjuk indokolni: Hiszek Istenben, mert, mert,…,. Szeretem az Istent, mert meggyógyított. Ezekkel a mertekkel az a baj: Mert ha nem, akkor mi van? Akikben Isten szeretete viszontszeretetet fakaszt, azok hisznek és szeretnek, nemcsak azért mert, hanem úgy is, ahogy Isten szeret bennünket: Mindenek ellenére is!

Lk 10:38-42
Szent Skolasztika

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére Mária, odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: Uram, - méltatlankodott - nem törődsz vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindennel törődsz, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha. Lk 10:38-42

Nem cselekvés

Ez az evangéliumi szakasz, közvetlenül az irgalmas szamaritánus története után áll, ahol Jézus arra buzdítja az írástudót, hogy: Menj, és hasonlóképpen cselekedj! Cselekvésre, a felebaráti szeretet gyakorlására buzdít bennünket a mi Urunk. Meglepő lehet, hogy ezek után Jézus védelmébe veszi Máriát, aki látszólag teljesen tétlenül a lábainál ül és hallgat.

Ami meghaladja cselekvőképességünket

A kérdéseinkre kapott válaszok, újabb kérdéseket szoktak felvetni. Az irgalmas szamaritánus története folytatódhatott volna az írástudó további kérdéseivel: Hogyan válhat a felebarát fontossá a számomra, amikor nem az? Ha egyszer képtelen vagyok magamon kívül mást is szeretni, hogyan lehetek úrrá az önzésemen? Ha egyáltalán nem tudok szeretni, hogyan válhatok képessé a szeretetre, hogy a szeretet örök életet fakasztó tetteit megtehessem? Akiben ezek az őszinte kérdések felmerülnek, azok könnyen beláthatják, hogy ezek a változások meghaladják cselekvőképességünket. Csak Isten tud vizet fakasztani a kősziklából, csak Isten tud hitet, reményt és szeretetet fakasztani az emberszívekből. Mi csak annyit tehetünk, hogy odatelepszünk az Úr lábaihoz és hallgatjuk őt, úgy, ahogy azt Mária is tette.

Enni, lenni, tenni

Mi általában a cselekedeteinkre nézve akarunk felvilágosítást kapni. Szeretnénk tudni azt, hogy mit kell cselekednünk. Jézustól is megkérdezték: Mit cselekedjünk, hogy Istennek tetsző dolgot tegyünk? Jézus a cselekedetekre nézve nem mond semmit, de azt megmondja, hogy mi tetszik az Istennek: Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit ő küldött. Vö. Jn 6:28-29 Jézus közelében, megváltozhatunk, átalakulhatunk és ez a döntő. Erőforrásra van szükségünk a természet rendjében is: Ennünk kell, a tápláléknak testünkké és vérünkké kell válnia, lennünk kell, és csak utána tehetünk bármit is. A természetfeletti világban is ez a sorrend; enni, lenni, tenni. Töltekeznünk kell az isteni élettel. „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet.” Jn 6:63 Jézus közli az ő isteni életét, hogy legyünk, mint ő, hogy tegyünk, mint ő, hogy a szeretet örök életet fakasztó tetteire felhatalmazásunk legyen.

***

2020.02.09
Mt 05:13-16

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, minthogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket magasztalják mennyei Atyátokat. Mt 05:13-16

Irgalmasság

Szegény világ! Mi vagyunk a föld sója és a világ világossága. Ha azt mondta volna Jézus, hogy nekünk kell a föld sójává és a világ világosságává válnunk, az megnyugtatóbb lett volna, de nem: Úgy ahogy vagyunk, mi vagyunk a föld sója és a világ világossága! Isten kritikája a világ felől érkezik el hozzánk. Ha a só ízét veszti eltapossák az emberek. Jézus az utolsó ítéletkor az irgalmasság cselekedeteit kéri számon tőlünk. Vö. Mt 25:31-40 Az irgalmasság cselekedetei, fényt árasztanak ebbe a világba, olyan világosságot, amelyben megmutatkozhat a mi Mennyei Atyánk irgalmas szeretete.

Irgalmasságunk eredete

Az irgalmas szamaritánus történetében felfedezhetjük azt a szemléletmódot, amelyből az irgalmasság cselekedetei fakadnak. Akik magára hagyták a félholtra vert embert, valahogy így gondolkozhattak: Mi lesz velem, ha segítek rajta; elkések, piszkos leszek, tisztátalanná válhatok és nem segítettek. Az irgalmas szamaritánus ezzel szemben, valahogy így gondolkodhatott: Mi lesz vele, mi lesz ezzel a félholtra vert emberrel, ha nem segítek rajta? Mi lesz vele? És segített! Isten tervébe igazodik az életünk, ha szemléletmódunkban ez a kérdés, hogy mi lesz velem, a háttérbe szorul, és előtérbe kerül az a kérdés, hogy mi lesz vele, hogy mi lesz velük. Odafigyelni másokra, magunkat egy kicsit háttérbe szorítani, erre csak önmaguk fölé emelkedett, szabad emberek képesek.

Szabadságunk eredete

Úgy gondolhatjuk, hogy szabad akaratunk van, és azért van annyi rossz, mert szabad akaratunkból fakadóan megtehetjük a rosszat is. Jézus ezzel a vélekedéssel szemben azt tanítja, hogy aki bűnt követ el, az szolgája a bűnnek, azaz nem szabad. Azért vétkezhetünk, mert nem vagyunk szabadok, és azért nem vagyunk szabadok, mert tudatlanok vagyunk. Jézus, bennünket is bíztat: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az Igazságot, és az Igazság szabaddá tesz benneteket.” Jn 8:31b-32 Szabadságunk nem az akaratunkban van, hanem az Igazság ismeretéből, az Igazság Lelkéből fakad. Szent Pál apostol így tanúskodik a szabadságról: „Az Úr ugyanis Lélek: Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben, fokról fokra hozzá hasonlóvá elváltozunk, az Úr Lelke által.” 2Kor 3:17-18

***

2020.02.08
Mk 06:30-34

Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit. Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani. Mk 06:30-34

Jézusnak megesik rajtunk a szíve

Ami, a mai embert igazán érdekli, azt nem tudjuk meg Szent Márktól. Nem tudjuk meg az apostolok missziós élményeit, amiről beszámoltak Jézusnak. Nem tudjuk meg azt sem mi volt az a sok minden, amire Jézus tanította a hozzá sereglő embereket. Szent Márktól csak azt tudjuk meg, hogy Jézusnak megesik a szíve, és ez mérhetetlenül több annál, mint amit Jézus mondhat nekünk. Szent Lukács beszámol arról is, hogy a tanítványok nagy örömmel újságolták Jézusnak: Uram a nevedre még a gonosz lelkek is engedtek nekünk! Jézus látva tanítványai örvendezését, figyelmezteti őket: Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben, hogy ott vagytok az Isten szívében, hogy szeret benneteket az Isten, hogy részesei vagytok a közvetlen ember- Isten kapcsolatnak! Vö. Lk 10:20

Ott vagyunk Jézus szívében

Jézusnak megesik rajtunk a szíve, mert ott vagyunk Jézus szívében. Az evangélium sejteti, hogy mekkora örömöt fakasztott Jézus szeretete az emberszívekben. Az Úr Jézus közelében tapasztalható öröm kiemelkedően mozgósítja az embereket, otthonaikat, bokros teendőiket hátrahagyva, a partról követik Jézus hajóját, hogy elérjenek oda, ahol feltehetően Jézus és apostolai partra fognak szállni. Jézus nyugalmát meg lehetett zavarni. Jézus is elfáradt, megéhezett, neki is szüksége volt pihenésre, de ha rólunk van szó, lemond a pihenésről, hogy pihenésre szánt idejével megajándékozhasson bennünket, mert értünk van, mert fontosak vagyunk neki, mert szeret bennünket. Az evangéliumban emberekről hallottunk, akik idejüket Jézus keresésére, az Úr Jézussal való találkozásra szentelték, és akiket Jézus megajándékoz pihenésre szánt idejével, akik időt kapnak Jézustól, Jézus idejéből.

Jézus nem biztos, hogy ott van a mi szívünkben

A mi szívünk örömre szomjazó szív. Lehet, hogy nagyon kevés időnk van, de amit igazán akarunk, ami örömünkre szolgál; arra azért szokott időnk lenni. Az olyan kifogás; hogy sajnos nincs rá időm, gyakran azt az igazságot takarja; hogy nem igazán akarom. Jeremiás próféta így vall az emberi szívről: „Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?” Jer 17:9 Hogy milyen örömök képesek betölteni szívünket, abban gyakran veszteségünk nagysága lepleződik le, lelepleződik, hogy nélkülözzük azt az örömöt amely abból fakad, hogy szeret bennünket az Isten, hogy ott vagyunk az Isten szívében.

Térjetek meg!

Akik futva követik Jézust, akik számára kiemelkedő öröm Jézus jelenléte azokat nem kell arra bíztatni, hogy térjetek meg, ők meg akarnak térni Jézushoz! Az evangélium örömhír, és ha az örömhír eléri a célját, akkor örömöt fakaszt. Az evangélium leghitelesebb hirdetői azok, akiknek a szívében ott él az evangélium öröme. A futva követők között bizonyára voltak olyanok is, akiket a többség öröme ragadott magával. Jézus házában, Jézus jelenlétében vagyunk, örömteli isteni érintésben van részünk. Tartsuk ébren ezt a nagy örömöt a szívünkben, vigyük otthonainkba, munkahelyünkre, és ha egy szót sem szóluk róla; akkor is az evangélium hirdetőivé, Istenre mutató jellé válunk a világban.

***

2020.02.07
Mk 06:17-29

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: nem szabad elvenned testvéred feleségét. Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked. Sőt meg is esküdött: Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Anyja ezt felelte: Keresztelő János fejét. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét! A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 06:17-29

A Messiás előhírnöke

Keresztelő Szent János az Ószövetség legnagyobb prófétája, aki nemcsak hirdette a Messiás eljövetelét, hanem rá is mutatott a Messiásra. Keresztelő Szent János azt hirdette, hogy jön a Messiás és kiirtja a bűnösöket, hogy gyakorolni fogja evilági hatalmát. Ezzel szemben a tények mást mutattak: Keresztelő Szent Jánost, a Messiás előhírnökét bebörtönözték.

Boldog, aki nem botránkozik meg bennem

A Keresztelő tanítványai, szemtanúi voltak a naimi ifjú feltámasztásának és a börtönben sínylődő Jánosnak beszámoltak Jézus csodájáról. A hír hallatára János, rögtön elküldte tanítványait Jézushoz, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy az eljövendő, vagy valaki mást várjunk? Jézus megüzeni Jánosnak: Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!

Ahogy az Isten szeret

Isten maga a szeretet. Isten szeretetében nincs semmi ha, szeretlek ha. Ha házasságtörő vagy, akkor házasságtörőként is szeret. Isten mindenek ellenére is szeret. Az édesanyák szeretetében mutatkozik meg leginkább, hogy hogy van feltétel nélküli szeretet, hogy van Isten. Sokan megvallhatjuk: Szeretem az Istent, mert meghallgatta imádságomat, mert meggyógyított, mert, mert, mert. Ezekkel a vallomásokkal az a baj: Mert ha nem, akkor mi van! Akik viszontszeretik Istent, azokat Isten kitüntetheti azzal, hogy úgy szeressenek, ahogy ő szeret bennünket: Mindenek ellenére is!

***

2020.02.06
Mk 06:07-13

Abban az időben: Jézus, magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 06:07-13

Küldetés

Jézus, magához hív, hatalmat ad és küld. Részletekbe menően meghatározza, hogyan viselkedjenek apostolai. Nincs vita, az apostolok nem egyezkednek, nem akarják megbeszélni a dolgot, vállalják a küldetést. Jézus, halála előestéjén, emlékezteti tanítványait erre a misszióra: Amíg veletek voltam semmiben sem szenvedtetek szükséget. Ezután nem így lesz, még személyes biztonságotokról is magatoknak kell gondoskodnotok, akinek nincs kardja, adja el felsőruháját és vegyen. Vö. Lk 22:35-36

Jézus hatalma

Az apostolok felhatalmazásában, Jézus hatalma mutatkozik meg: Az apostolok, megtérést hirdetnek, ördögöket űznek ki, betegeket gyógyítanak, mint Jézus. A tizenkét apostol az egyház zsengéje. Most ízlelik meg először Jézus tanítványai, mit jelent Krisztus titokzatos testéhez tartozni.

Betegek kenete

Az apostolok olajjal megkenve gyógyítottak. Az apostoli egyház is kiszolgáltatja a betegek szentségét. A szentség kiszolgáltatója miközben szent olajjal megkeni, a homlokunkat és mind a két kezünket így imádkozik értünk: E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével, szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged és erősítsen meg jóságosan! Ámen.

Mt 28:16-20
Miki Szent Pál és társai, vértanúk

A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: Én kaptam meg minden hatalmat égen és földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére! Tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. Mt 28:16-20

Még mindig kételkedtek

Az apostolok közül egyesek még mindig kételkedtek. Az evangéliumok, szinte már-már tiszteletlenül sokszor emlegetik az apostolok értetlenségét: Nem értették Jézust, nem értették, még mindig nem értették. Nem értették Jézust, mert Pünkösd előtt nem is lehetett érteni Jézust. Pünkösd napján Isten Lelke, betöltötte az apostolokat Isten ismeretével. Pünkösd óta Isten Lelke áthatja mindenséget, bennünket is áthat.

Minden hatalom

Isten Lelke, az Úr Jézus Lelke, mindenséget átható hatalom. A mindenséget átható hatalomról, Krisztus misztériumáról így tanúskodik Szent Pál apostol: Mennyei Atyánk Jézus Krisztus Atyja, tudtunkra adta akaratának titkát, (misztériumát) azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újraegyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Vö. Ef 1:9-10 Isteni művelet hajtódik végre az egész mindenségen. Végül is úgy, mint kezdetben: Isten lesz minden mindenben.

Politikai hatalom

Isten maga a szeretet. A szeretet hatalma kizárja a hatalom szeretetétét. A politikai hatalom erőszakos, a szeretet hatalmától idegen az agresszivitás. A politikai hatalom tehetetlennek bizonyul a szeretet hatalmával szemben. Keresztény hőskórból maradt fenn a szállóige: „Semen sanguis est christianorum!” A keresztények vére magvetés! Minél inkább irtották a keresztényeket, annál jobban terjedt a kereszténység. Japán földre 200 éven át katolikus pap nem tehette be a lábát. Ennek ellenére, 200 éven át meg tudott maradni a kereszténység, mert a keresztség és a házasság szentségét a keresztények kiszolgáltatták.

Keresztségünk

Mennyei Atyánk, Krisztusban választott ki bennünket még a világ teremtése előtt. A keresztség szentségében, Jézus parancsára a bennünk öröktől fogva és mindörökké jelenlévő Isten megmutatkozik: Jézus ígérete beteljesedik rajtunk, megélhetjük Krisztus Misztériumát a Szentháromságos Egy Isten szeretetközösségében: „Azon a napon, majd megtudjátok (gnóziszte), hogy én Atyámban vagyok, ti bennem és én tibennetek.” Jn 14:20

***

2020.02.05
Mk 06:01-06

Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk? És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonságában és a házában. Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve. És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Mk 06:01-06

Jézus csodálkozik

Amit Jézus mondott és tett, azon sokan és sokszor elcsodálkoztak. Az evangéliumokban csak kétszer fordul elő az, hogy Jézus is csodálkozik. A bizalom és a bizalmatlanság szélsőséges megnyilvánulásai váltják ki Jézus csodálkozását: Jézus elcsodálkozott a római százados, határtalan bizalmán v.ö. Mt. 8:10, és Jézus csodálkozik honfitársai hitetlenségén. A názáretiek Jézust felismerik, tudják róla, hogy közülük való, ismerik Jézus kiterjedt rokonságát is, és Jézus nem olyan, mint egy közülük. Jézus mássága annyira elviselhetetlenné fokozódott, hogy a názáretiek Jézus életére törtek. V.ö. Lk 4:29

Jézus Jel

Amikor a gyermek Jézust bemutatták a templomban „Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak, a te lelkedet is tőr járja át, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” Lk 2:34-35 Ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz és önmagunkhoz is, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk ahhoz az Istenhez, aki szereti, aki a szívére öleli ezt a világot. Mélységes titok az ember szíve és Jézus jelenlétében a szív titkai megmutatkoznak. Ahogy Jézushoz viszonyulunk, abban kiemelkedően megmutatkozik az, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez. Ha hallgatunk Jézusra, akkor Istentől megszólított, hívő emberek vagyunk. 

Jézus juhai

Nemcsak a názáretiek, a zsidó hagyomány őrzői is megbotránkoztak Jézusban. Jézus Jel lett Izraelben, amelynek ellen mondanak. „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Jn 19:7b Mára már több mint kétszáz keresztény felekezet, keresztény hagyomány, keresztény akol van. Ha az Igazság lenne a vezérlő elv, nem lenne a kereszténység megosztott, hiszen az Igazság egy. Nemcsak a zsidó hagyományőrzők mondtak ellen az Igazságról tanúskodó Jézusnak. Úgy tűnik, hogy egy hagyományról még a legnyilvánvalóbb igazság is lepattan: Ortodox testvéreink naptára például késik, mégsem igazítják meg, mert ők a Julius Cézár által jóváhagyott naptárhoz ragaszkodnak, pedig a Nagy Szent Gergely pápa által jóváhagyott naptár sokkal jobban megközelíti az Igazságot. Az Igazság olyan mint a végtelen, megáll önmagában. Jézus, az Út, az Igazság és az Élet! Jézusnak minden akolban, minden hagyományban lehetnek juhai, akik a hagyományaik ellenére is hallgatnak Jézusra. Erősen bízhatunk Jézus ígéretében: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is nekem kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. V.ö. Jn 10:11-16

***
2020.02.27
Lk 09:23-26

Az Úr így szólt a néphez: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti? Aki ugyanis szégyell engem és szégyelli tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön; az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Lk 09:23-26

Fordulat

Az evangéliumi szakasz közvetlen előzménye az, hogy idáig Jézus távolodott Jeruzsálemtől, és most fordulat következett be, Jézus Jeruzsálem felé fordul, hogy visszatérjen Jeruzsálembe. Mesterük követése új helyzet elé állítja az apostolokat. Jézus nyíltan megmondja, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Péter tiltakozik, megfeddi Jézust! Isten mentsen Uram, ez nem történhet meg veled! Péter végül is a ’kell’ ellen tiltakozik. Te vagy a Messiás az élő Isten Fia, fölötted nem áll senki és semmi, ilyen ’kell’ nem létezik, ez nem történhet meg veled!

Isten akarata

Jézus élete és halála is, mennyei Atyja akaratának a megmutatkozása, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éljen. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, akkor mennyei Atyja akaratát nyilatkoztatja ki. Ez a ’kell’ azt jelenti, hogy ez az Isten akarata, hogy Isten tevőlegesen benne van abban az iszonyatban, ami ellen Péter tiltakozik. Hitünk szent jele a kereszt, bizony kezdetben az apostolok számára nem a hit, hanem a csalódottság, a kiábrándultság, a reményvesztés, a hitetlenség jele volt. A keresztünk, amit hordoznunk kell, bizony próbára teszi a mi hitünket is.

A szeretet útja

Ha nincs nagy ügyünk, akkor - szinte óhatatlanul - mi magunk válunk nagy üggyé önmagunk számára és ez nem jó: Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt! Jézust követve bekapcsolódhatunk Isten szeretetének áramlásába. Ha visszariadunk Jézus követésétől, a keresztünktől, akkor megfosztjuk önmagunkat attól a Szeretettől, mely az örökkévalóságból fakad, és örökkévalóságba ragadhat bennünket, attól a Szeretettől, amely erősebb, mint a halál.

***

2020.02.04
Mk 05:21-43

Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok. Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: Ki érintette meg a ruhámat? Tanítványai ezt válaszolták: Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg? De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges! Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert? A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: Ne félj, csak higgy! Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik. Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, és így szólt hozzá: Talita kum, ami annyit jelent: Kislány, parancsolom, kelj föl! A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni. Mk 05:21-43

Köszöntés

Krisztusban kedves testvéreim! Ezzel a megszólítással szoktuk kezdeni igehirdetésünket és jó esetben ehhez a megszólításhoz érkezünk el. Krisztusban kedves testvéreim! Ez a megszólítás nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ott vagyunk a Szentháromságban, hogy Istentől szeretettek vagyunk, hogy Istentől megszólított, Istentől megajándékozott emberek vagyunk, hogy örök életünk van, hogy a mi esetleges evilági létezésünk nyitott a végtelenre, hogy a mi esetleges evilági életünket áthatja az örökkévalóság, mint ahogy a tér áthatja az őt elmetsző síkot.

Igazság

Az Igazság olyan, mint a végtelen megáll önmagában. Szolid érvekkel igazolható, hogy a véges dolgok nem állnak meg önmagukban. Egy német közmondás szerint: „Minden végben kezdet rejtezik!” Emlékezetes számomra Descartes egyik gondolata: „Ha egzisztenciánk megvalósítása közben határba ütközünk, az életünk, a megismerésünk és a szeretetünk határába, akkor ebben az ütközésben nem a semminek ütközünk, mivel a semminek határa sincs.”

Evangélium

Az ember legbensőbb lényege akár tudja, akár nem tudja az Istennel folytatott párbeszéd! Isten az, aki létbe hív és létben tart bennünket, ő közelebb van hozzánk, mint mi önmagukhoz. Nemcsak az imádságban, a káromkodásban is az Istennel való párbeszéd mutatkozik meg. Hallottam olyan hívő emberről, aki azért hagyta ott jól fizető munkahelyét, mert nem tudta elviselni kollégái káromkodását. Jézusban lehet bízni, Jézust el lehet fogadni és Jézust el is lehet utasítani, de ezt a döntést megkerülni nem lehet. Hitünk tesz képessé bennünket arra, hogy a lelkünk legmélyén, ne csak válaszolgassunk az Istennek, hanem kezdeményezők is legyünk ebben a párbeszédben. Egy beteg asszony a tömegből odafurakodott Jézushoz, mert erősen hitte, ha Jézus ruháját sikerül megérintenie, akkor meg fog gyógyulni. Az asszony érintése Jézust meglepte. Jézus csak annyit érzett, hogy valakinek az érintésére erő áradt ki belőle, de hogy ki érintette meg azt nem tudta. Ma is, isteni, gyógyító energiákat szabadíthatunk fel Jézusból, ha hitünk karjával átöleljük, a mi drága Üdvözítőnket.

***

2020.02.03
Mk 05:01-20

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj! Jézus ráparancsolt ugyanis: Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből! Erre Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Azt válaszolta: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat! Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad! Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. Mk 05:01-20

Megosztott szellemi világ

Az evangélium egy pillanatra fellebbenti a fátylat a megosztott szellemi világról: Jézus találkozik az ördögökkel. A rövid párbeszédből kiderül, hogy Jézus és az ördögök kölcsönösen felismerik egymást. Az ördögök az Istentől elpártolt lelkek, akik nagyon jól emlékeznek arra, kitől pártoltak el, felismerik Jézusban az Isten Fiát.

Megszállottság

Az evangélium tanúsága szerint a gonosz lélek nemcsak kulturált módon, jogszerűen, embereket megnyerve fejti ki a hatását, hanem durvább módon is kiterjeszti hatalmát: Van, amikor birtokba veszi, megszállja az embert. Döbbenetes, mekkora szenvedésre képes a mi emberi természetünk. Egy disznókonda nem tudta elviselni az a szenvedést, amit ez a megszállott ember őrjöngve ugyan, de elviselt.

Kétféle erőhatás

Világunkat alapvetően kétféle erő hatja át. Az egyik erőben, egységből fakadó és egységet akaró hatalom mutatkozik meg, a másik erőben pedig megosztottságból fakadó és szétszórtságot akaró hatalom mutatkozik meg. Az egyik erő erőszakmentesen hat, a másik erő pedig erőszakosan hat. Az erő, sem nem jó, sem nem rossz. Ugyanazok a természeti erők működnek egy gyűlöletteljes ütésben, mint egy szeretetteljes ölelésben, csak hát más szervezés alatt.

Jöjj Szentlélek!

Erőhatások motiválnak bennünket is. Ha az épségünk, hacsak egy kicsit is megsérül, akkor agresszív erők akarnak birtokba venni bennünket. Elég egy kis sértődöttség, hogy megtöltsön bennünket a megosztó, a szétszóró hatalom. Ezzel szemben a szeretet hatalmában nincs semmi agresszivitás. Az Isten Lelke, a Szeretet Lelke csak akkor tölt be bennünket, ha bizalommal hívjuk őt: Jöjj Szentlélek Úristen

Angyali  Kórus

Ó, hogy volt idő, mikor még
Csak magamnak éltem én;
Hallottam, hogy hívsz szelíden
Mégis így szólt büszke szívem:
"Semmit Te, mindent csak én!
Semmit Te, mindent csak én!"

Ám megleltél , s megpihentem
Fent a szent kereszt tövén;
Láttam nagy, csodás szerelmed,
S büszke szívem lassan enged:
"Van, mit Te, de van mit én!
Van, mit Te, de van mit én!"

Ámde Szentlelked hatását
Mind forróbban érezém,
Én kisebb lettem, Te nőttél,
És szívemben forró vágy kél:
"Többet Te, kevesbet én!
Többet Te, kevesbet én!"

Égbe nyúlik sok hegy orma,
Tenger zúgó árja mély;
Ámde még nagyobb szerelmed,
Teljes lett a győzedelmed!
"Mindent csak Te, semmit én!
Mindent csak Te, semmit én!"

***

2020.02.02
Lk 02:22-40

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának a napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint: egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték a szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjába vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: Lám, e gyermek által sokan elbuknak, és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át - hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai! Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már napjai előre haladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen élte meg nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálemben megváltásra vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 02:22-40

Jézus

A mai evangélium hírt ad annak beteljesüléséről, amiről Malakiás próféta jövendölt: „Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok.” Mal 3:1b A Jeruzsálemi Templomban, Mária karjaiban megjelenik az Istenember, hogy eleget tegyenek a mózesi törvénynek. A Szűzanya gyermekének Gábriel főangyal adta a Jézus nevet. Az Istenember ezzel a névvel vonul be a történelembe, így szólítja őt az Édesanyja, és ezt a nevet szögezteti ki Pilátus, a kereszten haldokló Urunk feje fölé: Názáreti Jézus a Zsidók Királya. A Jézus név, a héber Jesuah szóból ered, az Isten nevét hordozó név, azt jelenti, hogy Isten a szabadítás. Az ősz Simeon, amikor karjaiba veszi Jézust, a szabadító Isten magasztalására, dicsőítésére fakad.

Isten dicsősége

Dicsőségről akkor szoktunk beszélni, amikor valamilyen érték megmutatkozik. A sportolók dicsősége, ha kiemelkedően meg tud mutatkozni az erejük, az ügyességük vagy az okosságuk. A gazdagok meg akarják mutatni a gazdagságukat, a szebbik nem meg akarja mutatni a szépségét. Az értékek meg akarnak mutatkozni. Értékek mutatkoznak meg bennünk, értékek akarnak megnyerni bennünket. A teremtett világ értéke, szépsége bennünk, emberekben tud megmutatkozni, bennünk és általunk tud Teremtőnk dicsőítésére fakadni. A mindenség papjai vagyunk, amikor a teremtés Istent dicsőítő áldozatát bemutatjuk Istennek. Isten örökkévaló szeretet. Jézus az Isten Fia, az örökkévaló szeretet megmutatkozása az Isten dicsősége.

Jelen van

Simeon szíve megnyugodott, élete beteljesedet, mert szemei megláthatták, Isten Szabadítását. Jézus, a mi Urunk karnyújtásnyira van tőlünk is. Jézusunk jelenlétében, a mi szívünk is megnyugodhat, a mi életünk is beteljesedhet. Krisztus világosságában; Isten elszakíthatatlan szeretetében ismerhetjük fel önmagunkat. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében megosztja velünk is az ő bizonyosságát a lehető legnagyobb erőről, Isten elszakíthatatlan szeretetéről: „Biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi, el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” Róm 8:38-39

***

2020.02.01
Mk 04:35-41

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: Keljünk át a túlsó partra! Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: Hallgass el, nyugodj meg! A szél elállt és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki? Mk 04:35-41

Övéi nem fogadták be

Az evangélium, az örömhír sötét háttérből ragyog fel. Az Isten Fia az ő világába, jött, de az övéi nem fogadták be. A kozmosz befogadta Jézust. A tenger háborgása elcsendesedik Jézus szavára. Az övéi nem fogadták be, pedig Jézus azért jött, hogy befogadják őt. Jézus az ő tanítványaitól joggal elvárhatta, hogy értsék őt, hogy higgyenek benne, de a sötétség még apostolaiban is ellenállt neki. Meglepő, hogy az evangéliumok, milyen tiszteletlenül vallanak az apostolok értetlenségéről. Nem értették Jézust, nem értették, még mindig nem értették.

Még mindig nincs bennetek hit?

Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? A félelem, a lélek háborgása, a hitetlenség sötétségéről árulkodik. Jézus kérdésében benne van, Jézus állítása, ha hittetek volna, a külső körülmények, nem nyugtalanítottak volna benneteket. A hit Isten ajándéka, ezt az ajándékot az apostolok már elfogadhatták volna, erre utal Jézus kérdése. Még mindig nincs bennetek hit? Pedig már lehetne, hiszen Jézus hatalmas tetteinek tanúi voltak. A csodás tettek sora most még eggyel bővült. Az apostolok, még mindig nem értik ki is ez a Názáreti Jézus. Erre az értetlenségükre utal a kérdésük. „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Akik befogadták

Jézust az övéi nem fogadták be, de voltak, akik befogadták. Tudunk bűnösökről, bukott nőkről, betegekről, halottakról, akik az ő sötét hátterükből meghallották Jézus szavát, akikben Jézus szabadítása, hatalmasan megmutatkozott, akik olyan Istenélményben részesültek, amely megvilágosította őket. Volt, aki megértette Jézust. Egy asszonyról, mind a négy evangélium megemlékezik, egy asszonyról, aki drága, illatos olajat öntött Jézusra. Látva pedig ezt az ő tanítványai bosszankodva mondják mire való ez a tékozlás. Jézus védelmébe veszi az asszonyt. Miért bántjátok, mert ezt a kenetet testemre öntötte? Az én temetésemre nézve cselekedte ezt. Ez az asszony jobban értette Jézust, mint a tizenkét apostol együttvéve. Az apostolok nem hitték el, hogy Jézusnak meg kell halnia. Nagycsütörtökön, Jézus halálának előestéjén, még azon vitatkoztak, hogy ki a hatalmasabb közülük az Isten Országában.

Hiszek Uram!

Bennünket hívő embereket is felkavar, félelemmel tud eltölteni, környezetünk, háborgása. Jézushoz kiálthatunk, mint az apostolok. „Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Olyan jó megszégyenülni, sírva fakadni Jézus előtt, amikor a mi viharunkat lecsendesíti, amikor a mi sötétségünkben is felragyog a Krisztus. Mennyire féltem, mennyire aggódtam, pedig te Uram velem voltál. Megszégyenít, hogy mennyire nem bíztam benned. A gyermekéért aggódó édesapa hatékony szavaival mi is Jézushoz fordulhatunk. „Hiszek Uram, légy segítségére az én hitetlenségemnek.” Vö. Mk 9:14-29

***

2020.01.31
Mk 04:26-34

 Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás. Majd folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak. Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 04:26-34

Jézus hallgatósága

Jézus példabeszédei értelmes gondolkodó embereket feltételeznek. A példabeszédek célja az, hogy megtérjünk, hogy gondolkodásunk ráhangolódjon az Isten országának - mindent átható - valóságára. Az Egyetemi Templom, barokk szószékét, pogány erények szimbólumai veszik körül: Igazságosság, okosság, bátorság és mértékletesség. Ezekkel a pogány erényekkel valamennyire rendelkeznie kell az Evangélium hallgatójának. Meglehetősen absztrakt világban élünk: A múltunk éppen olyan közel lehet hozzánk, mint a jövőnk. Ha ebbe jobban belegondolunk, akkor rájöhetünk arra, hogy egy vékony hártyán tengetjük életünket. Isten országa, síkszerű életünket áthatja: Éppen úgy, mint ahogy a tér áthatja az őt elmetsző síkot.

Amit az Isten tesz

Síkszerű világunkat Karácsonykor átdöfte az Isten, amikor emberré lett. Jézus, Isten megtestesült szeretete, nemzedékről nemzedékre szól hozzánk. A szeretet napja hívogat bennünket a föld feletti világba, ahol életünk kibontakozhat. Jézus Evangéliuma, örömhíre ma is érvényes: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24 Jézus szavát még a halottak is képesek meghallani. Mi úgy látjuk, hogy az élők közül időnként meghal valaki, Jézus úgy látja, hogy a halottak közül, az ő szavára, időnként örök életre támad valaki. V.ö.Mt 8:22

Isten országa

Jézus példabeszédben, az Isten országa, a földfeletti világ képében mutatkozik meg. Ami itt kicsi, az apró magvak azok bontakoznak ki, lesznek hatalmasak, és fordítva is igaz, ami a földi világban nagy az kicsi az Isten országában. Jézus a legnagyobb emberről azt állítja, hogy az Isten országában a legkisebb is nagyobb nála. Elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők. Aki első akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek a szolgája. És vég nélkül lehetne sorolni azokat az ellentéteket, amelyek az evilági országok és az Isten országa között fennállnak. Gesztusaink nem hazudnak: Akár tudjuk, akár nem tudjuk, lelepleznek bennünket. Mondhatjuk valakinek azt, hogy szeretjük, de a gesztusaink, az igazságot fogják kommunikálni. Találkozhatunk emberekkel, akiknek az élete Isten országában bontakozik ki.  Az ő Jézusra figyelő tekintetük megvezetheti a mi tekintetünket is.

Mt 18:01-04
Bosco Szent János

Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: Ki a legnagyobb a mennyek országában? Odahívott egy gyereket, közéjük állította, és azt mondta: Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mt 18:01-05.10

Ki a nagyobb

Az Isten Országában a nagyság fordított arányban van az evilági nagyságokkal. Ezt az apostolok, végül is nem értették meg, mivel abban reménykedtek, hogy Jézus helyreállítja Izráel országát itt a földön, és ezt az országot az evilági országok mintájára képzelték el, amelyben vannak hatalmasságok, vannak tekintélyesek, és amelyben van leghatalmasabb, legtekintélyesebb is. Egy kisgyermeknek nincs hatalma, nincs tekintélye, kicsi és ezért nagy az Isten országában. A kicsiségben rejtőzködő nagyságban, végül is nem hittek az apostolok. Az evangéliumokban gyakran terítékre kerül az apostolok versengése. Megtörtént, hogy apostolok megnehezteltek Jakabra és Jánosra, mert föléjük akartak kerekedni. Még az utolsó vacsora termében is, Jézus arra lesz figyelmes, hogy apostolai egymás között azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.

Tekintélyi alapon szerveződő közösségek

Kezdetektől, a keresztény közösségek tekintélyi alapon szerveződtek. Így történhetett meg, hogy a korinthusi keresztények a különböző tekintélyek közül válogatva pártokra szakadtak. A tekintélyesek, megélhettek abból, hogy tekintélyesek, ők talán még örültek is annak, hogy a keresztények közül sokan szavaznak rájuk. Pál apostolra is sokan szavaztak, de ő ennek egyáltalán nem örült. Szent Pál, aki anyagilag független volt a gyülekezetektől, aki munkájával tartotta fenn magát, élesen bírálta a keresztények pártokra szakadását. Napjainkban, több mint kétszáz, egyedül üdvözítő hagyományba szerveződnek a keresztények. Annak ellenére, hogy az Igazságot nem lehet birtokolni, mindegyik hagyományból azt harsogják, hogy nekünk van igazunk. Az Igazság egy, és különállásunk kiemelkedő oka az, hogy nem igazodunk ahhoz az Igazsághoz, amit hirdetünk. Azért marad fenn az egyház, mert az evangéliumot a papok akkor is felolvassák, ha a saját fejükre olvassák rá. (Nyíri Tamás) A szentelési lelkigyakorlatunkon Bosák Nándor, aki később a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye püspöke lett, nekünk szegezte a kérdést: Hogyan tudják jó lelkiismerettel vállalni ezt az egyházat, hiszen ismerik az egyháztörténelmet? Csak egyvalaki válaszolt: Azért tudom vállalni ezt az egyházat, mert szeretem azt a Jézust, aki Júdást, az ő elárulóját tudatosan beválasztotta az apostoli kollégiumba. Jézus csak gyarló emberekre tudja rábízni magát, gyarló embereknek szolgáltatja ki magát, az ő elárulása áthatja az egyháztörténelmet.

Az Igazságról tanúskodó egyház

Közel 2000 év óta most először akar Ferenc pápa szegény egyházat, az Igazságról tnúskodó egyházat. Mára már sajnálatos módon: „Ferenc pápa legnagyobb ellenzéke nem az egyházon kívül van.” (Varga László püspök) Az Igazságnak, semmiféle tekintélyre nincs szüksége. Az Igazság olyan, mint a végtelen, megáll önmagában. Az Igazságnak pénzre sincs szüksége. A szegény egyház, az Igazságról tanúskodó egyház. Ferenc pápánk frissen felszentelt papjait, a következő buzdítással és figyelmeztetéssel bocsátotta el: Buzdította őket: Álljatok az Igazság szolgálatába! És Figyelmeztette őket: Ne merjétek azt hinni, hogy birtokolhatjátok az Igazságot.

***

2020.01.30
Mk 04:21-25

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg! Majd így folytatta: Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Mk 04:21-25

Isten az, aki lámpát gyújt

Isten az, aki lámpát gyújt, aki megvilágosít minden embert, a mi dolgunk az, hogy Krisztus világossága ne nyelődjön el bennünk. „Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” Mt 5:16 Az irgalmasság cselekedetei azok, amelyek fényt árasztanak ebbe a világba, fényt, amelyben Mennyei Atyánk irgalmas szeretete megmutatkozhat.

Mennyei Atyánk alkotása vagyunk

„Mennyei Atyánk alkotása vagyunk: Jézus Krisztusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” Ef 2:10 Krisztus misztériuma, áthatja ezt a változékony világot, amelyben döntési kényszer nehezedik ránk. Élhetünk, vagy nem élhetünk azzal a lehetősséggel, amelyet a mi Teremtőnk szüntelenül felkínál nekünk. Mindig az Isten kezdi, jótetteink kezdeményezője is az Isten. Ha szabadok vagyunk, akkor a lehetőségeink között felismerhetjük az isteni kezdeményezést, és ha nem akad el bennünk, ha megtesszük, akkor mennyei Atyánk dicsőségére bőséges termést hozunk a földfeletti világban.

Isten ajándékai túlmutatnak önmagukon

Isten ajándékai túlmutatnak önmagukon. Talentumainkkal szolgálnunk kell. A szolgálat ereje a szeretetben van. Ezt az erőt Istentől kapjuk, aki maga a szeretet. Miközben szolgálunk, gazdagodunk a szeretetben, egyre inkább hasonlítunk Jézusra, valamit megvalósítunk az ő uralmából, az ő országából, a szeretet országából, a szeretet uralmából. Isten szeretete ránk vár, hogy túláradhasson rajtunk. Isten az ő túláradó szeretetét jutalmazza, és ahol az ő szeretete ellenállásba ütközik, ha elakad bennünk az ő szeretetének áramlása, azt trombózisként, ítéletként fogjuk megélni. Gazdagodjunk a szeretetben, hogy sokan legyünk, akikhez így szól a mi Urunk. "Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe." Mt 25:2

***

2020.01.29
Mk 04:01-20

Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat. Majd ezt mondta: Akinek van füle a hallásra, hallja meg. Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől. Ezt mondta nekik: Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek; nehogy megtérjenek, és bűneik bocsánatot nyerjenek [Iz 6,9-10]. Majd így folytatta: Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? A magvető az igét veti. Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. Hasonlóképpen, amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullnak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat. Mk 04:01-20

Isteni életünk

Az evangélium, olyan, mint az információ, amelynek szószerinti jelentése az, hogy in->forma, a forma belemegy valamibe és ott formációt végez, alakít valamit, létrehoz valamit. Az evangéliumból olyan információ hangzik felénk, amely hitet képes fakasztani, amely képes kapcsolatot teremteni a bennünk élő Istennel. Lehetünk Jézussal egy hullámhosszon, lehet fülünk a hallásra. Újjászületésünket, isteni életünket jelzi, ha inspirál bennünket Jézus, ha a lelkünk megfeszül, ha szól hozzánk, ha erőfeszítéseket teszünk Jézus megértésére, ha életerőnkkel tápláljuk az Úr kezéből, szívünkbe hullott magvakat.

Inspirációink

Lelkünkben nemcsak olyan magvak vannak, nemcsak olyan magvak inspirálnak bennünket melyek előzőleg az Úr kezében nyugodtak. A világ gondja, gazdagsága és gyönyöre képes gyökeret verni bennük. Ezek képesek rá, hogy megfojtsák lelkünkben az isteni életet. A belénk hullott magvak élnek és arra inspirálnak bennünket, hogy életerőnkkel tápláljuk őket. Ha nem eszünk elgyengülünk, éhen halunk. A lelkünkbe hullott, bennünket inspiráló magvak élnek, de elpusztulnak, ha nem tápláljuk őket. Rajtunk múlik a mi felelősségünk, hogy milyen, magvakat táplálunk, vagy nem táplálunk. Amit nem táplálunk, az elhal, amit táplálunk, az fog kibontakozni, naggyá nőni. A Szeretet Napja hívogat bennünket a föld feletti világba. Isten Lelke inspirál bennünket, találékonnyá tesz; megmutatja, hogyan nevelhetjük kalásszá a magot, örök életünk kezdetét, amely az Úr kezéből hullott szívünkbe.

***

2020.01.28
Mk 03:31-35

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged. Jézus azonban így válaszolt: Ki az én anyám? Kik az én rokonaim? Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám! Mk 03:31-35

Krisztus misztériuma

„Bolberitz Pál professzor úr elmondta, hogy általában a nők szokták megkérdezni tőle, hogy milyen lesz a feltámadt testünk, majd azzal folytatta, hogy testi mivoltunk valamennyire most is kifejez bennünket, feltámadt testünk pedig tökéletesen ki fogja fejezni azt, hogy kik vagyunk, majd hozzátette: Milyen jó, hogy ez most nincs így, képzeljük el, milyen rondák lennék, ha a testünk tökéletesen kifejezne minket.” Az igazi szépség egységből fakad. Ha nem vagyunk egységben önmagunkkal, ha szétszórtak vagyunk, akkor nem vagyunk szépek. Mennyei Atyánk egységet akar, ezt a szétszórt, diabolikus világot Krisztusban, mint főben újraegyesíti. V.ö. Ef 1:9-1

Örök életünk

Krisztus misztériuma azzal kezdődött, hogy Mária megtetette Isten akaratát, meghajolt az Isten szava előtt és kijelentette: Legyen nekem a te igéd szerint! Krisztus misztériuma azokban folytatódik, akik megteszik Isten akaratát. Isten akarata az, hogy higgyünk abban, akit küld hozzánk, hogy higgyünk az ő Fiában, hogy hallgassunk Jézusra, hogy végre a szívére ölelhessen bennünket, hogy megéljük a vele való örök egységünket. V.ö. Jn 14:20

Isten Családjához tartozunk

Isten családja ott van, ahol Isten akaratát teljesítik. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3:16 Ha hallgatunk Jézusra, megtesszük Isten akaratát, ha hallgatunk Jézusra, Isten családjához tartozunk. Ha hallgatunk Jézusra, Jézus nekünk is hirdeti: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

Mt 23:08-12
Aquinoi Szent Tamás

Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közületek, legyen a ti szolgátok. Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják. Mt 23:08-12

Ember a Szentháromságban

Jézus, az ember és az Isten egységéről tanúskodik: „Azon a napon, majd megtudjátok (gnóziszte), hogy én Atyámban vagyok, ti bennem és én tibennetek.” Jn 14:20. Az evangéliumban háromszor hallhattuk ezt a szót, hogy egy: Egy a ti Mesteretek, egy a ti Atyátok, egy a ti Tanítótok és ez a háromszor egy, nemcsak három, hanem a Szentháromságos egy Isten. Atyánk: az Atyaisten, a Tanítónk: Krisztus, a Fiúisten, a Mesterünk a Szentlélek: a bennünk lakozó Isten. Vö. Jn 16:13

Isten közelsége

Az írástudók tudták, hogy csak addig lehetnek valakik, amíg az Isten messze van, az Isten közelsége ellehetetlenítette őket. A szentírásnak abszolút tekintélye volt a nép körében és az írástudók, mint a szentírás értelmezői, isteni tekintéllyel, léphettek a nép elé. Szívesen vették, ha mesternek, atyának, tanítónak szólították őket, és Jézus ennek a kellemes állapotnak ellenére van!

Igazi nagyság

Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a többi szolgája, mert a szolgáló szeretetben az igazi nagyság, az irgalmas Isten mutatkozik meg.

***

2020.01.27
Mk 03:22-30

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: Belzebub szállta meg, és: A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli. (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: Megszállta a tisztátalan lélek. Mk 03:22-30

Néma démon

Az írástudók rágalomhadjáratát, Jézus rendkívüli ördögűzése váltotta ki. A rabbik is foglalkoztak ördögűzéssel. Jozefus Flavius történetíró beszámolója szerint: Kabbalisztikus szertartások keretében Salamon nevében végezték az ördögűzést. Az ördögűzés azzal kezdődött, hogy megkérdezték a démon nevét. A megszállottak gyógyítását, volt, amikor Jézus is azzal kezdte, hogy megkérdezte a gonoszlélek nevét. A rabbik, egy néma démonnal szemben tehetetlenek voltak, mivel a démon nem tudta megmondani a nevét. A rabbik azt tanították, hogy aki egy ilyen démont ki tud űzni, az csak a Messiás lehet. Ez a tanítás fellelhető a Midrásban, a rabbik tanításainak a gyűjteményében.

Jézus a Messiás

A néma démon kiűzése után, a rabbiknak tanúskodniuk kellett volna arról, hogy Jézus a Messiás. Nem ez történt! Jézust megrágalmazták azzal, hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. Jézus rávilágít a vád képtelenségére, hamis voltára: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház házra omlik. A megosztó erők diabolikus, szétszóró erők. A dia-balejn szó azt jelenti, hogy ketté-dob. Ezzel szemben a szüm-balejn azt jeleni, hogy egybe-dob, innen van a szimbólum szavunk. Szimbólumainkban egyesítő erők mutatkoznak meg.

A szeretet egyesítő hatalma

A szeretet egyesítő hatalmáról mindannyian tudunk, hiszen ami szeretteinkkel történik, az valahol velünk is történik: Szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk és a mi bánatunk is. Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk arra az Istenre, aki szereti, aki mindenek ellenére is szívére öleli ezt a világot. Ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz, és önmagunkhoz is, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez, hogyan viszonyulunk Jézushoz, Isten megtestesült szeretetéhez. Isten ölelése, lehet bennünket elemésztő tűz és lehet örökre éltető erőforrásunk. „Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, és melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél.” Iz 33:14-15a

***

2020.01.26
Mt 04:12-25

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tenger-menti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa. Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket! Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. Mt 04:12-25

Betelt az idő

Jézus azzal kezdte nyilvános működését, hogy meghirdette: Betelt az idő! Az idő minőségeket hordozó idő, mindennek ideje van. A prédikátor Salamon király könyvében így olvashatjuk: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek, ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek. Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Vö. Préd 3:1-8 Jézusban egészen új minőség vette kezdetét az időben: Megjelent az Isten Országa, az Isten Uralma.

Közel van az Isten Országa

Jézus mindig pontosan tudja, hogy mikor minek van itt az ideje. Gyakran jelét adja ennek, amikor kijelenti: Még nem jött el az én órám. Jézus meghirdeti az Isten Országának a közelségét, és hallgatóságát döntésre szólítja fel: Itt az ideje annak, hogy döntsetek; térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!

Térjetek meg

Jézus igehirdetése gondolkodó embereket feltételez. Nagyon időszerű Ferenc pápánk felszólítása: „Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy gondolkodnunk kell!” A görög szentírás metanoia szavának a megtérés szavunkat feletették meg a fordítók, ez a görög szó a gondolkodás, a szemléletmód fordulatára utaló szó: Ilyen fordulatra, csak gondolkodó emberek képesek. Jézus arra szólít fel bennünket, hogy úgy szemléljük a bennünket körülvevő valóságot, hogy az többletet hordoz, hogy az Isten közelségét jelzi.

Higgyetek az evangéliumban

A Keresztelő, meghirdette azt, hogy az Isten a bűnt radikálisan megsemmisíti: Jön a Messiás és kiirtja a bűnösöket! A bűnt, Jézus nem a bűnösök kiirtásával semmisítette meg, hanem magára vette a világ bűneit, a múlt, jelen és a jövő bűneit is, és ebbe a bűnteherbe belehalt. Az ő megtört teste és kiontott vére, az ő halálos szeretete éltet minket és ölel bennünket az Isten szívére.

***

2020.01.25
Mk 16:15-20
Szent Pál apaostol megtérése

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöt űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak. Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket. Mk 16:15-20

 A szeretet egyesítő hatalma

Mindannyian tudunk a szeretet egyesítő hatalmáról, hiszen ami szeretteinkkel történik, az valahol velünk is történik: szeretteink öröme bánata egyúttal a mi örömünk, a mi bánatunk is. Az evangélium arról szól, hogy Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk arra az Istenre, aki szívére öleli ezt a világot. És bizony, ahogy a környezetünkhöz, ahogy önmagunkhoz viszonyulunk, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez.

Isten szeretetének vonzása

Assisi Szent Ferenc, minden teremtményt testvérének tekintett. Naphimnuszában a teremtett világ, Istent dicsőítő himnuszát szólaltatja meg. Hirdette az evangéliumot minden teremtménynek. Prédikált a madaraknak, kedvenc madarának valahogy így: Kedves pacsirta testvér! Lélekben veled tartok, amikor Istent dicsőítve szántasz a magasba! Isten szeretetének ölelésében vagyunk, áldjuk együtt a mi Teremtőnket! Isten mindent magához ölelő szeretetének a csodája, Nagypénteken elkezdődött. Emlékszünk Jézus ígéretére: Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok. Nagypéntek óta Isten szeretetének egyesítő hatalma áthatja a mindenséget. Végül is: Isten lesz minden mindenben. Azok, akik engednek Jézus vonzásának, akik hisznek Jézusban, azok üdvözülnek, és akik ellenállnak Jézus vonzásának, azok az ő ellenállásukat kárhozatként élik meg.

Jézusban elrejtett életünk

Az Evangélium, arról szól, hogy mit tesz értünk az Isten. Az Isten értünk lett emberré, értünk adta oda az életét, értünk halt meg a kereszten, értünk nyugodott három napig a sírban, értünk támadt fel a halálból, és az ember Jézus értünk ment a mennybe, hogy helyet készítsen nekünk az örökkévalóságban. Jézusban elrejtett életünknek, nem árthat az istentelenek gyűlölete, a kígyók mérge, sem a betegség, sem az ördögök, sem a halál. Sőt: Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Vö. Róm 8:28 Akik Istent szeretik azokból mindenek ellenére is evangélium, örömhír, áldás fakad minden teremtményre.

***

2020.01.24
Mk 03:13-19

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt. Mk 03:13-19

Jézus királysága

A mennyek országa Jézusban született közénk. Jézus királysága nem ebből a világból való, ugyanakkor, mint valami magasabb dimenzió áthatja ezt a világot, mint ahogy a tér is áthatja az őt elmetsző síkot. Jézus magához hívja és küldi az ő tanítványait, hogy szavaikkal és tetteikkel is hirdessék Isten országát. Az evilági országok erőszakos országok, a mennyek országa erőszakmentes ország. A háborúkban emberek veszik el emberek életét, Isten országában emberek adják oda az életüket. Az apostolok, annak ellenére, hogy Jézus királyságát megízlelték, politikai rendszerváltásban reménykedtek. Még Jézus feltámadása után is azt kérdezték Jézustól: Most állítod helyre Izrael országát?

Júdás

Júdás lehetett a legértelmesebb apostol. Júdás hamar felismerte azt, hogy Jézus nem fogja magához ragadni a politikai hatalmat. Nem érdemes egymás között azon versengeni, hogy kinek, milyen méltóságban lesz része, a rendszerváltás után, hiszen ezek csak hiú remények. Júdás kiszállt ebből a politikailag vesztett ügyből, a többi apostol, csak akkor kapott észbe, és spriccelt széjjel, amikor Jézust elfogták, csak Szent János apostol tartott ki Jézus mellett a végsőkig. Jézus nem véletlenül választotta be Júdást az apostoli kollégiumba. Jézus tudta, hogy az áruló elemmel együtt lesz jelen az idők végezetéig ő egyházában, hogy csak olyan emberekre tudja rábízni önmagát, az ő ügyét, akik között mindig lesznek olyanok, akik hasznot húznak belőle. Az egyháztörténelem arról tanúskodik, hogy Jézus elárulása napjainkig folytatódik.

Jézus ránk bízza magát

Jézus, csak ránk, gyarló emberekre tudja rábízni az ő ügyét, végül is önmagát. Jézus nemcsak Nagypénteken volt kiszolgáltatott helyzetben, bennünk is kiszolgáltatott helyzetben van, bennünk is, akik királyunknak valljuk őt. Jézus bennünk nem megközözött megvetett Király akar lenni, hanem végül is, a mi szívünkkel akar szeretni.

***

2020.01.23
Mk 03:07-12

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia! Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő. Mk 03:07-12

Áldás és kegyelem

Isten áldása, Isten egyetemes, Isten mindenkire kiáradó szeretete: „Felhozza napját mind jókra, mind gonoszokra esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” Mt 5:45b Isten áldását sokszor észre se vesszük, mint ahogy nem vesszük észre az egészségünket se, csak ha megbetegszünk, csak akkor vesszük észre, hogy mit is veszítettünk el. Isten kegyelme, Isten lendületbe jött, Isten meghatározott célra irányuló szeretete, azokra irányuló szeretet, akik bíznak benne: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3:16

Bizalom Jézusban

Mindenünnen tódultak Jézushoz, mert bíztak Jézusban, erősen hitték, hogy Jézus segíteni tud. Lehettek közöttük olyanok is, akik a maguk erejéből nem tudtak Jézushoz jönni, akik mások segítségével érkeztek meg. A sokaság átható bizalma, isteni gyógyító energiákat szabadított fel Jézusban. És Jézus, a gyógyulás, a túlélés örömével megajándékozta a benne bízókat.

Imaapostolság

Pünkösd óta Jézus közelebb van minden emberhez, sokkal közelebb, mint földi életében bármikor. Nem kell fárasztó utakat megtennünk azért, hogy találkozhassunk Jézussal, csupán csak magunkhoz kell engednünk őt. „Nézd, az ajtódban állok és zörgetek. Ha valaki hallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.” Jel 3:20 A Szentlélekisten templomai vagyunk. Isten Lelke, ismeri Isten mélységeit és ismeri a mi lelkünk mélységeit is. Isten Lelke, kimondhatatlan sóhajtozásokkal imádkozik bennünk: Ráhangolódhatunk a bennünk imádkozó Szentlélek imádáságára.

***

2020.01.22
Mk 03:01-06

Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: Állj középre! Aztán megkérdezte tőlük: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni? Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, miután kimentek, azonnal tanácsot tartottak a Heródes - pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt. Mk 03:01-06

Hagyomány

Nehezen szenvedjük el a bizonytalanságot, a szívünk mélyén biztonságot szeretnénk. Egyházunk hagyományába, szokásrendszerébe belesimulva sokan biztonságban tudhatják magukat. Erről a biztonságról Ferenc pápánk úgy nyilatkozott, hogy ez olyan, mint a börtön biztonsága, az ember biztonságban van a börtönben, de nem szabad. Egyedül a Szentlélek képes felszabadítani bennünket a szeretet szabadságára. Az ószövetségi hagyomány elrendezte a zsidók mindennapjait, biztonságot adott. A hagyomány hívei ellenálltak, az Újszövetségnek, az ember és az Isten közvetlen egységét hirdető Jézusnak: „Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus!” Mt 23:8-10 A papok, a tanítók szívesen vették, ha atyának szólították őket, jól esett nekik, hogy az Istennek kijáró tiszteletben fürödhetnek, és Jézus, ennek a kellemes állapotnak ellenére van.

A keményszívűség elszomorítja Jézust

Szent János evangéliumában ezt olvassuk: „A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított. Jézus azonban azt mondta nekik: Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom. Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát az Istennel.” Jn 5:16-18 A hallgatás: Az elkülönülés, az ellenállás legkényelmesebb és egyben legalattomosabb formája. Jézus, megkérdezte: Szabad-e, szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni, vagy veszni, hagyni? Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, miután kimentek, azonnal tanácsot tartottak a Heródes - pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt. Ferenc pápánk jézusi szemmel tekint az ő egyházára. Vannak, akik hallgatólagosan figyelik, mit tesz, mit mond ez a pápa, és vannak, akik nemtetszésüknek hangot is adnak, és vannak, remélhetőleg egyre többen vannak, akik Ferenc pápánk felszólítására, kinyújtják a kezüket.

***

2020.01.21
Mk 02:23-28

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad! Jézus ezt felelte nekik: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük. Majd ezt mondta nekik: A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is. Mk 02:23-28

 Törvényszegés

Szent Máté, zsidó vallású keresztényeknek írja evangéliumát és a tanítványok törvényszegését meg akarja magyarázni, menteni akarja a törvényből azt, ami még menthető. Máté szükségesnek tartja megindokolni a törvényszegést: "Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni." Vö. Mt 12:1 Megszegték a törvényt, de hát éhesek voltak, nem akartak éhen halni. A mózesi törvények életveszély esetén felmentést adtak a szombat törvénye alól. Márk nem indokolja meg, miért szegik meg a törvényt a tanítványok.

Törvények felett

Jézus a törvények felett áll, ura a szombat törvényének is. Jézus, sorozatosan megszegte a szombat törvényét, sorozatosan halálos bűnt követette el. Az igazságszolgáltatás, törvényeket érvényesít. Hogy valaki miért szegi meg a törvényt, az csak enyhítő körülmény lehet. Az igazságszolgáltatás, tehetetlen az olyan erkölcstelenségekkel szemben, ahol nem történt semmiféle törvényszegés. Jézus kemény kritikával illeti a farizeusokat, akik a törvényeket túlteljesítik, miközben erkölcstelenül élnek. Az evangélium üzenete az, hogy nincs az a törvény, nincs az a szabály, amit szeretet ügyből fakadóan ne lehetne megszegni. Csak törvényszerűen, nem tud megmutatkozni az irgalmas Isten. Ahol a Kegyelem megmutatkozik, ott a törvény szövedéke fölfeslik!

József Attila
ESZMÉLET
című gyűjtésének 7. szakasza:

"Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a múlt szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindig fölfeslik valahol."

***

Mt 13:44-46
Szent Ágnes

A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, aztán boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvásárolta azt. Mt 13:44-46

Értékek

Egységben vagyunk az értékeinkkel. Jézus ezt az egységet így fogalmazza meg: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” Lk 12:34 Alapvetően és döntő módon értékeinktől függünk. Ha hallgatunk Jézusra, kincsre találunk, rádöbbenünk arra, hogy örök életünk van, hogy menedékünk, kihelyezett stabilitásunk van az Istenben. „Az pedig az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a Jézus Krisztust.” Jn 17:3

Tudós tudatlanság

A mennyek országa, nem ebből a világból való, ugyanakkor ez a másik világ nem teljesen idegen tőlünk, áthat bennünket, mint ahogy a tér áthatja az őt elmetsző síkot. Van bennünk tudós tudatlanság (docta ignorantia) pontosan tudhatjuk azt, hogy mit nem tudunk. Ha elfelejtem valakinek a nevét, pontosan tudom, hogy mit nem tudok, pontosan tudom, hogy mit felejtettem el, hiszen, amikor eszembe jut, akkor tudom; na, éppen ez az a név, esett ki az emlékezetemből. Hogy van bennünk; Isten formájú üresség is, Isten formájú tudatlanság is, az annak a jele, hogy Isten ránk talált, hogy képessé tett bennünket arra, hogy keressük őt, és ha rá találunk, akkor pontosan tudni fogjuk, hogy ő az, akit kerestünk.

Kincsek

Nemcsak számunkra kincs az Isten. Az Isten kincsei vagyunk. Meg vagyunk váltva. Az Isten mindenét eladta, végtelenül kiüresítette önmagát, hogy erre a kincsre, amik vagyunk, jogot szerezzen. Odaadta az életét, hogy ezt a kincset, amik vagyunk, megszerezze magának. Fel sem tudjuk fogni, mekkora értéket képviselünk Isten teremtett világában, az Isten szemében, az Isten szívében.

Megigazulásunk

Az egészséget a legnagyobb kincsként szokták emlegetni. Az egészség hiányát szenvedésként éljük meg. Amikor megsérül a formánk, amikor a formánk nem olyan, mint amilyennek lennie kell; szenvedünk. Emberlétünk bűntől sérült formáját Jézus betegségnek tekintette. Jézus addig keres bennünket, míg ránk nem talál, és ha ránk talál, mi is rátalálunk és megélhetjük a vele való egységünket: Jézus, a mi sérült formánkat magára veszi, önmagához igazítja, áttetszővé teszi bennünk az Isten szépségét.

***

2020.01.20
Mk 02:18-22

Abban az időben: János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy János és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg  a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És újbort sem tölt senki régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az újbor, új tömlőbe való.” Mk 02:18-22

Értelmes böjt

Jézus és tanítványai, felkeltették az emberek érdeklődését. Érdekelte az embereket többek között az is, hogy miből élnek, hogy hogyan élnek. A tanítványoktól tudhatták meg, hogy ők, a zsidó vallásos elittől eltérően nem böjtölnek. Jézustól magától akarják tudni, hogy miért van ez így. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus böjtölt. Azt is tudjuk, hogy Jézus nem öncélúan böjtölt, böjt és imádság előzte meg azokat a döntéseket, amelyet emberi akaratával meg kellett hoznia. 40 napig böjtölt nyilvános működésének megkezdése előtt, a pusztában, ahol döntési alternatívái, külső kísértés alakjában is megjelentek előtte. Böjt és imádság előzte meg tanítványai kiválasztását is.

Értelmetlen böjt

A tanítványok életük alapvető döntését már meghozták akkor, amikor mindenüket elhagyva, elfogadták Jézus hívását, és követték őt. A tanítványokra nem nehezedik döntési kényszer. Követik mesterüket, aki isteni tekintélyével pásztorolja őket. Ebben a helyzetben nincs semmi értelme annak, hogy böjtöljenek. Jézus a kérdésre, kérdéssel válaszol. Böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Jézus szép képekkel érzékelteti, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje, megvan a helye és ideje a böjtnek tanítványai életében is. Ha elvétetik tőlük a vőlegény böjtölni fognak.

Böjttel és imássággal

Jézus imádságának, böjtjének az a célja; hogy az Isten rendjét, az Isten Országát jelenvalóvá tegye. Jézus az ő művét, az ő művének a folytatását apostolaira bízta. Elérkezett az apostolok életében az, az idő, amikor nélkülözniük kellett mesterük fizikai jelenlétét, amikor rájuk nehezedett küldetésük teljesítésének a döntési kényszere. Böjttel és imádsággal küzdöttek, hogy döntéseik Jézus Lelkéből fakadjanak, hogy döntéseik Jézus döntései legyenek. Az apostolok hűségéből fakadóan, mindannyian Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk, a mi testünk is a Szentlélekisten temploma. A Szentlélekisten, Jézus Lelke bennük is imádkozik, böjttel és imádsággal mi is ráhangolódhatunk erre az imádságra. A mi böjtölésünk és imádságunk átalakulhat Jézus imádságává. Böjttel és imádsággal alkalmassá tehetjük, halandó emberi testünket arra, hogy Jézushoz hasonlóan ez az emberi test is megcselekedje Mennyei Atyánk akaratát.

***

2020.01.19
Jn 01:29-34

KRISZTUS MISZTÉRIUMA


Jn 12:32
Ha felemelnek a földről,
mindent magamhoz vonzok!

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János ezután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” Jn 01:29-34

A Messiás

Szent János apostol fül és szemtanúja lehetett ennek az evangéliumi szakasznak, hiszen ekkor még a Keresztelő tanítványa volt. A Keresztelő mellett áll akkor is, amikor mestere rámutat Jézusra „Íme, az Isten báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit.” A zsidó nép várta a prófétáktól hirdetett Messiáskirályt, az ezer esztendeig tartó új korszak kezdetét. Hat nap alatt teremtette Isten a világot a hetedik nap megnyugodott. Hat napig dolgozhattak, de a hetedik nap pihenniük kellett. Úgy gondolták, hogy a teremtett világ hétezer esztendeig tart. Hitük szerint az utolsó ezer esztendőben egy Messiáskirály fogja megvalósítani az Isten uralmát, az Isten Országát itt a Földön. Keresztelő Szent János a zsidó hitvilág szerint, ennek az új korszaknak a kezdetét hirdette meg.

Nem olyan a Messiás

Az emberiséggel szinte egyidős az a vallásosság, amely lényegében, egyetlenegy kérdéskörbe szerveződik: Mit csináljunk, hogy ne bántson bennünket az Isten? A Keresztelő, és a hallgatósága is, úgy gondolták, hogy Jézus úgy veszi el a világ bűneit, hogy olthatatlan tűzzel kiirtja a bűnösöket. Vö. Lk 3:16-17 Az emberek, a népirtástól való félelmükben tódultak a Keresztelőhöz, hogy valamiképpen megúszhassák a közelgő veszedelmet. Jézus nemcsak a börtönben sínylődő Keresztelő Jánosnak, személy szerint mindannyiunknak hirdeti: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!” Lk 7:23 Jézus nem olyan Messiás, mint amilyennek az ő tanítványai remélték. Az emmauszi tanítványok, mélységes csalódottságukat, feltámadt Üdvözítőnk szemébe mondják: „Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt.” Lk 24:21a

Krisztus Misztériuma

Mi abban reménykedünk, hogy Isten a körülményeinket rendbe hozhatja, hogy körülményeink Isten segítségével úgy alakulhatnak, ahogyan mi szeretnénk. Pedig Isten, kiemelkedően bennünket akar megigazítani! Kezdetben azért hiszünk Istenben, mert…: és itt vég nélkül lehetne sorolni a jobbnál jobb érveket. Ezzel a hittel az a baj: Mert ha nem! Akkor mi van? Pedig mi azt reméltük! Hihetünk Istenben, nemcsak azért mert..., hanem úgy is, ahogy ő szeret bennünket, mindenek ellenére is. Az emberi boldogságok grafikonja kezdetben felfelé emelkedik, aztán lefele hanyatlik, mert kiderül az igazság. Fölmerülhet bennünk a kérdés: Az igazság annyira borzasztó lenne, hogy csak illúziók árán lehetünk boldogok? Amikor mennyei Atyánkhoz azzal a kéréssel fordulunk, hogy: Legyen meg a te akaratod! Akkor önmagunk ellen is imádkozunk: Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy legyen, ahogy te akarod. Krisztus Misztériuma arról szól, hogy mennyei Atyánk, Krisztusban, mint Főben, újraegyesít mindent. Vö. Ef 1:9-10 Ez az isteni művelet áthatja a mindenséget, bennünket is áthat. Nagy lehetőségünk, hogy feladjuk ellenállásunkat, hogy megengedjük Istennek, hogy önmagához igazítson bennünket!

***

2020.01.18
Mt 25:01-13
Árpád-házi Szent Margit

A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. Mt 25:01-13

Üdvtörténeti események

Emlékszünk az Úr ígéreteire: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Lk 11:9b-10 Ebben a példabeszédben a balga szüzek kérnek, de nem kapnak, keresnek, de nem találnak, zörgetnek, de nem nyitnak nekik ajtót. Az üdvtörténeti események hatással vannak a kinyilatkoztatott igazságok, érvényességére is. Az evangéliumi szakasz Urunk második eljövetelének üdvtörténeti eseményéről jövendöl: Amikor bezárulnak az ajtók, amikor az Úr kegyelmének esztendeje, ígéreteinek érvényessége lejár. Hogy mikor következik be ez az esemény, nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy emberlétünk földi burka egyszer lehullik. Halálunk pillanatában, a mi testünk, az Istennel való találkozás kiemelkedő helye lesz. A döntő kérdés ebben a találkozásban nem az lesz, hogy mi fel fogjuk-e ismerni az Urat, a döntő kérdés ebben a találkozásban az lesz, hogy Jézus a mi Urunk megismer-e bennünket! 

Mécseseink

Tőlünk függ, hogy kedves ismerősként fogad bennünket a mi Urunk, vagy úgy tekint ránk, mint idegenekre. Van mécsesünk: Isten szeretetének helye van az életünkben, de tőlünk függ, hogy töltekezünk, vagy nem töltekezünk Isten szeretetével. Szabadságunk, Isten mindenhatóságának a képe bennünk. Azért vagyunk szabadok, hogy képesek legyünk a szeretetre, hogy Isten ismerete betölthesse éberségünket. Szent János apostol a menyországból szólítgat bennünket: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.” 1Jn 4:7

***

2020.01.17
Mk 02:01-12

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a otthon van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” Jézus lelke mélyén jól tudta, hogy magukban ilyeneket gondolnak. Így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának; Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fölvette a hordágyat és mindannyiuk szeme láttára kiment. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet soha.” Mk 02:01-12

Igaz érték

Jézus Kafarnaumban, igen valószínű, hogy Simon és András apostolok házában tanít, abban a házban, ahol meggyógyította Szent Péter apostol feleségének az édesanyját. Egy béna emberről hallottunk, akinek van lába, de nem engedelmeskedik akaratának, nem tud Jézushoz menni, segítségre szorul. Az igazi érték előtt minden más érték eltörpül, sőt akadállyá válhat, amit le lehet, és le kell bontani. A beteget vivő emberek nem kértek engedélyt a ház tulajdonosától. Kárt okoztak, amikor a ház tetejét megbontották. De most ez nem számít, barátjukat Jézus elé akarják bocsátani.

Kötelék

Jézus elé a tetőn át, kötelekkel engedhették le a beteget ágyával együtt. Jézust látja a köteleken túl a baráti köteléket, látja hitüket, bizalmukat. Jézus látja ezekben az emberekben, azt a kapcsolatot, amelyet Mennyei Atyja kezdeményezett. Jézus a szerető szívekben, az ember és az Isten egységét, önmagát látja. Jézus úgy fordul ehhez a béna emberhez, mint Isten gyermekéhez, fiamnak szólítja. Fiam bocsánatot nyertek bűneid. Az írástudók úgy gondolták; csak Isten bocsáthat meg bűnöket, aki ember létére ilyet mond, az káromkodik. Jézus válaszul az írástudók gondolatára, talpra állítja a bénát, hogy megtudják, az Emberfiának van hatalma a bűnök megbocsátására.

Lelke mélyén

Jézus, szeretetének egyesítő hatalmából fakadóan azonosulni tud velünk. Lelke mélyén, még gondolatainkat is látja. Csak az, aki nagyon szeret bennünket csak az képes gondolataink mélységéig felismerni bennünket. Jézus az ő lelke mélyén tud a mi tartózkodási helyünkről, tud arról, mit tapasztalunk és érzünk, ismeri gondolatainkat is. Jézus válaszol gondolatainkra. Létünk legmélyén, akár tudjuk, akár nem tudjuk, akár hívők vagyunk, akár hitetlenek, párbeszédben állunk az Istennel.

Hitünk karja

Hitünk és bizalmunk Isten akaratából fakad, éppen ezért túláradó hit és bizalom. Hitünkben bizalmunkban hordozhatjuk, Jézus színe elé vihetjük embertestvéreinket, hasonlóan ahhoz, ahogy ezt a béna embert az ő barátai Jézushoz vitték. Jézus a mi hitünket látva, ma is gyógyít. A szolgáló egyház hite és imádsága Jézus hatalmát folyamatosan felszabadítja a mi testi, lelki gyógyulásunkra.


Mt 19:16-21
Szent Antal apát

Egy alkalommal odalépett Jézushoz valaki, és megkérdezte tőle: Jó mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre? Így felelt neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat. Az megkérdezte: Melyeket? Jézus felsorolta: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat. Az ifjú erre kijelentette: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem! Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Mt 19:16-22

Idő

Jövő szavunk, megfordítja az idő klasszikus irányát. Nyelvünk bölcsessége szerint: Valami jön, jelenné válik és a jelenből lesz a múlt. Az időnek nemcsak múlt-> jelen-> jövő irányultsága van, az időnek jövő-> jelen-> múlt irányultsága is van. Isten tartja kezében az eseményeket, úgy is, hogy ő az, aki a jó és rossz lehetőségeinket elénk tárja, amelyekből szabadon választhatunk. V.ö. MTörv 30:19 Isten az, aki a jövőnket pillanatról pillanatra jelenünkké teszi, és a jelenünkhöz tartozó lehetőségeinket pillanatról pillanatra újjászervezi. Erősen bízhatunk abban, hogy Isten jó. Egyedül csak az Isten jó!

Időben

Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ez az ifjú, cselekedetére nézve kér tanácsot Jézustól. Jézus a második kőtábláról idéz néhány parancsolatot, és azt tanácsolja ennek az ifjúnak: Ha el akarsz jutni az örök életre, ezeket a parancsolatokat tartsd meg, úgy általában légy jó ember, erre magadtól is képes vagy. Ez az ifjú, valami többet akart Jézustól. Elégedetlenül kérdezhette: Mi fogyatkozás van még bennem?

Idő felett

Jézus, arra bíztatja, hogy számolja fel a vagyonát, szakítson a múltjával: Vagyonát, változtassa át jövővé, eljövendővé a szegények számára. Jézus, az ifjú elé tárja az ő lehető legjobb lehetőségét: Jöjj és kövess engem! Jézus, ezt a fiatalembert meg akarja ajándékozni örökkévaló szeretetével, barátságával, társaságával. Ennél többet még akarni sem lehet. Szent Pál tanúsága szerint, Jézus Krisztusban nemcsak jelen vagyunk, hanem eljövendők is vagyunk: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.” Kol 3:1-4

***

2020.01.16
Mk 01:40-45 

Abban az időben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, s így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 01:40-45

Csak Istenben keress megnyugvást lelkem

Jézus híre eljuthatott ehhez a beteg emberhez is. Az Úr Jézusról szóló híradások reményt keltettek benne. Bizonyára régóta kereste a találkozást Jézussal. Most, hogy végre egymásra találtak, nem törődve a törvény előírásaival Jézushoz közeledik. Jézus bizonyára egyedül van. Kísérői, ha voltak elmenekülhettek, amikor látták, hogy egy leprás ember veszedelmesen közeledik feléjük. Ez a tisztátalan ember Jézustól karnyújtásnyira leborul. Ennyire közel jönni egy leprás, tisztátalan embernek a törvény előírása szerint, nem lett volna szabad.

Isten nem személyválogató

Az Isten nem személyválogató. Bennünket, embereket a kellemes dolgok vonzanak a kellemetlenek, taszítanak ez természetes. De ha ezek az erők meghatározóvá válnak az életünkben, képesek rabul ejteni. Jézus fiatal, szereti az életet, a vonzó és taszító erők rá is hatnak, de felül tud emelkedni rajtuk. Ki tudja mondani, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Az Isten szereti teremtményeit akkor is, ha tisztátalanok, eltorzultak, akkor is, ha megöregedtek elgyengültek és betegek. Isten még a bűnös, vele szembefordult embereket is szereti. Az Isten nem személyválogató, felhozza napját mind jókra mind gonoszokra esőt ad mind igazaknak, mind hamisaknak.

Isten jelen van

Ez a tisztátalan, leprás ember meg akar tisztulni, meg akar gyógyulni, de ehhez az ő akarata kevés, Jézus akaratát elégségesnek tartja: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus megkönyörül rajta és a leprás után ő is, megszegve a törvényt, kezével megérinti a beteg embert, aki érzi, hogy tisztátalan fején megnyugszik az Úr Jézus keze és hallja a hangját; Akarom! Tisztulj meg! A gyógyult, embert Jézus a papokhoz küldi. Jézus ezzel a gyógyult leprással azt üzeni a papoknak, hogy az az Isten, akit szolgálniuk kell, akinek áldozatokat mutatnak be, jelen van, jelen van az emberekhez lehajoló, embereket gyógyító irgalmas Isten.

Istennek minden lehetséges

Ez az ember Jézus akaratában, gyógyulásának lehetőségét felismerte. Bizalommal borul Jézus lábaihoz, hogy ami lehetséges, azt Jézus valóságossá tegye. Ennek a beteg embernek a gyógyulása meggyőzhet bennünket is arról az igazságról, hogy ahol a mi lehetőségeink végződnek, ott nem a semmi kezdődik, hogy Istennek minden lehetséges.

***

2020.01.15
Mk 01:29-39

RENDSZERSZEMLÉLET

Abban az időben: Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza és szolgált neki. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek, és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból) elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: Téged keres mindenki! De ő azt felelte: Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem. És ment, hirdette az evangéliumot, a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 01:29-39

Jézus Péteréknél

Jézus, Kafarnaumban, Péter és András apostolok házában lakott. Itt élt Péter apostol feleségének az édesanyja is, akit Jézus ezen a szombati napon meggyógyított. Jézus jelenléte; templommá és missziósközponttá avatta Simon és András házát. Kényelmes lett volna Jézusnak itt maradni, innen hirdetni az Isten Országának Evangéliumát. Jézus ebből a kényelmes helyzetből kimozdul, amikor a hajnali órákban elhagyja Péter házát.

Jézus feltétlenül jön

Simon Péter, társaival Jézus keresésére indult, és amikor rátalálnak, hívják: Téged keres mindenki! De ő azt felelte: Menjünk el máshová. Egyedülálló az evangéliumokban, hogy Jézus az őt kereső, segítségére váró honfitársaitól távol tartja magát. Jézusnak nemcsak azokhoz van küldetése, akik őt felkeresik, nemcsak azokhoz, akik őt szívesen látják, hanem azokhoz is, akik nem látják őt szívesen. Jézusnak küldetése van ellenségeihez is. Jézus feltétlenül jön! Akkor is jön, ha elfogják, ha megkínozzák, ha keresztre feszítik. Jézusnak küldetése van a jobbik latorhoz is.

Jézus követése

Jézus nemcsak Péter házából mozdult ki, vált hajléktalanná. Jézus az Isten Fia, mennyei valóságból mozdult ki a földi valóságba, amikor emberré lett. Jézus a poklokig süllyed, hogy útközben mindenkire rátaláljon. Jézus, ha ránk talál, követésére hív, hogy haladjunk vele együtt felülről lefele. Keresztünket hordozva, Jézushoz közeledünk, Jézus közelében maradunk. Keresztutunk, sok mindentől eltávolít, elszakít bennünket, de ez a távolság növeli rálátásunkat az egészre. Eltávolodva a földtől megláthatjuk azt, hogy mi van a kanyar után. Szent Pál elragadtatott a harmadik égig: „Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.” 2Kor 12:2 Szent Pálnak kiemelkedő rálátása volt az egészre, az Örökkévalóra. Jézus közelében maradva, Szent Pálhoz hasonlóan: Egységben, az Örökkévaló mozzanataként szemlélhetünk mindent: Úgy, mint kezdetben: Isten lesz minden mindenben. Vö. 1Kor 15.28 Mennyei Atyánk Krisztusban, mint Főben újraegyesít mindent. Vö. Ef 1:9-10 Bízhatunk Jézus ígéretében, hogy egy napon megtudhatjuk azt, ami már most is így van: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek!” Jn 14:20

***

2020.01.14
Mk 01:21-28

Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje! Jézus ráparancsolt: Hallgass és menj ki belőle! A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki! El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 01:21-28

Szent helyek és Szent idők

Jézus Gallilea fővárosában, a kafarnaumi zsinagógában tanít. A zsinagóga nem templom. A templom az a Szent hely, ahol az egyedül Szent Isten jelen van. A zsidóknak egy Istenük van. A hithű zsidók számára, éppen ezért, csak egy Szent hely, csak egyetlen templom létezhetett, a jeruzsálemi. A templomtól távolabbi településeken zsinagógákat, imaházakat építettek, ahol szombatonként igeliturgiát tartottak: Felolvasták és értelmezték a törvényt, a szent iratokat, és imádkoztak. Ezen a szombaton, a kafarnaumi zsinagóga, nemcsak imaház, hanem templom. Jézus, Szent Istenünk jelenléte; Szentté, templommá avatja a jelenlétét befogadó teret és időt.

Nélkülem semmit sem tehettek

Az evangéliumból nem tudjuk meg, hogy ezen a szombaton, Jézus mit tanított, csak annyit tudunk meg, hogy hallgatói tanítását újnak és hatalmasnak tartják. Jézus úgy tanít, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Az írástudók a törvény köztiszteletben álló szakértői voltak, akik értelmezték a törvényt, és végső soron ők voltak azok, akik a törvény alapján tanították, hogy mit kell, mit szabad tenni, és mi az, amit nem szabad megtenni. Ezzel szemben Jézus tanítása nem merül ki abban, hogy mit enged meg, és mit tilt a törvény. A megengedésben és tiltásban nincs erő, nincs dinamizmus, kimerül abban, hogy szabályozni akarja a működő erőket. Te vagy a cselekvő, a törvény csak megmondja, ezt megteheted, azt meg nem. Az Újszövetségben Isten a cselekvő. Az Újszövetség népe Krisztus a mi Urunk által imádkozik és cselekszik. Jézus figyelmeztet bennünket; „Nélkülem semmit sem tehettek”! Jézus nélkül, csak a semmit ragozhatjuk a végtelenségig!

Jézus küzdelmei

Az élet küzdelem. A győztesek, esélyesek a túlélésre. A szellemi küzdelemben az a győztes, aki az ellenfelét meg tudja nyerni, vagy ki tudja borítani! Egy pillanatra fellebben a fátyol a megosztott szellemi világról. Egy tisztátalan, az Istentől elpártolt lélek, aki jól emlékszik rá, kitől pártolt el, felismeri az Isten Szentjét, Jézust. Ezt a tisztátalan lelket Jézus puszta jelenléte kiborítja. "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?” Jézus szava, ezt a kiborult gonosz lelket látványosan kiborítja az emberből. Jézus legyőzte a világot; voltak, akiket kiengesztelt az Istennel, akiket megnyert az Istennek, és voltak olyanok is, akiket annyira kiborított, hogy az életére törtek. Jézus Lelke élteti egyházát. A Jézus Krisztusról tett alázatos tanúságtétel, az egyház életjelensége. Ez a szelíd és alázatos tanúságtétel tömegeket nyert meg az Istennek, tömegeket engesztelt ki az Istennel. Ez a szelíd és alázatos tanúságtétel vértanú hősöket nevelt, és ugyanakkor, ez is a győzelemhez tartozik, sokakat kiborított. Az üldöztetések nem borították ki az egyházat. Öröm forrása volt, ha valaki méltóvá válhatott arra, hogy Jézusért szenvedhetett. Az üldöztetések korából maradt fenn ez a szép, latin szállóige:”Semen sanguis est christianorum!” A keresztények vére magvetés! A vértanúk tanúságtétele, tömegeket nyert meg!

A mi küzdelmeink

Jézus kérdésfelvetése, ma időszerűbb, mint valaha: „Ha az Emberfia eljön, talál e hitet a földön?” Hitünk Isten ajándéka. Isten nem kényszeríti ránk ajándékát, tőlünk függ, hogy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk el. A Lelket ki lehet oltani! Nemcsak hitünk elfogadása függ tőlünk, megtartása és elvesztése is rajtunk múlik! Csatát vesztünk mindannyiszor, amikor felettébb megrendülünk, amikor kiborulunk, és akkor is, amikor ennek a világnak a káprázata, vagy egy közvélemény, egy tekintély az Igazság rovására, megnyer bennünket. Vesztésre állunk, ha csak magunkkal vagyunk elfoglalva, ha kimerülünk a védekezésben. Jelenlétünkkel, itt és most, ebben a Szent térben és Szent időben Jézus jelenlétéről tanúskodunk. Hitünk, támadó harcosai vagyunk, ha Jézus Lelke által, életünk szelíden és alázatosan, tanúskodik az Igazságról, az Isten Fiáról, a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki a benne bízóknak örök életet ígért, akiben örök életünk van!

***

2020.01.13
Mk 01:14-20

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten (országáról szóló) evangéliumot: Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg: Higgyetek az evangéliumban! Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt. Mk 01,14-20

Betelt az idő: Közel van az Isten országa!

Benne élünk az időben. Döntő jelentőségű, hogy hogyan viszonyulunk az időhöz. Menekülni akarunk tőle, múlatni akarjuk az időt, vagy pedig feltételezzük az időről azt, hogy gazdag tartalommal telítődik. Jézus az idő múlásával szemben azt hirdeti, hogy az idő telik, hogy „Betelt az idő”. Karácsony óta ebben a világban jelen van az a valóság, amely nem csupán elmúlás. Jézus emberi szabad akaratával megajándékozza Mennyei Atyját, ezzel jelenvalóvá teszi az Isten akaratát, az Isten uralmát, az Isten Országát. Ez az Ország közel van hozzánk, mennyei erők működnek, meg lehet térni, érdemes megtérni: Térjetek meg!

Térjetek meg: Higgyetek az evangéliumban!

A megtérés mibenléte abban van, hogy az időre többé nem úgy tekintünk, hogy múlik, hanem úgy, hogy telik, amelyet az Örökkévaló  egyre inkább betölt. Ha hiszünk ebben az örömhírben, akkor a mi életünkben is egyre inkább az Örökkévaló fog megmutatkozni. Ránk, emberekre jellemző, hogy a cselekedeteinkre nézve akarunk útmutatást kapni, pedig nem lehet a cselekedeteknél elkezdeni semmit. Táplálékból szőtt emberi testünknek, táplálékra van szüksége, ennünk kell, ha lenni akarunk, lennünk kell, ha tenni akarunk. Enni, lenni, tenni ez a sorrend, nemcsak a természet rendjében igaz. Hinnünk kell az evangéliumban, lennünk kell Krisztusban és csak utána cselekedhetünk Krisztus, a mi Urunk által. Jézus ma is hirdeti: Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre. Jn 5:24

Halászokból emberek halászai

Simon Péter, András, Jakab és János halászok, hálójukkal halakat emeltek be a hajójukba. Az új feladatuk az, hogy Jézus munkatársaiként embereket emeljenek be az Isten Országába. A halaknak nem jó, abba belepusztulnak, ha kihalásszák őket életterükből. Mi is ragaszkodunk evilági életterünkhöz, félünk a haláltól, egészen addig, amíg Jézus emberhalászai meg nem mutatják nekünk az utat a szívünkhöz, egészen addig, míg fel nem ismerjük azt, hogy az Isten Országában örök életünk van.

***

2020.01.12
Mt 03:13-17

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám? Jézus azonban így szólt: Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos. Erre János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik! Mt 03:13-17

A Jordán folyónál

Keresztelő János nem értette, lehet, hogy mi sem értjük: Miért áll be Jézus, teljesen tisztán és ártatlanul a bűnbánók közé, miért akar megtisztulni a bűneitől, amikor nincs is bűne. Ádám ősünk nem volt egy úriember. Amikor Isten felelősségre vonta, akkor Ádám ősünk, az ő bűnét, rákente Évára: Az asszony, akit mellém adtál, ő az oka mindennek, hát kellett ez nekem! V.ö. Ter 3:12 Ezzel szemben Jézus nem vágja fejünkhöz bűneinket, hanem leveszi rólunk, magára veszi a mi bűneinket. Jézus egy igazi úriember. Jézus azonosul a bűnös emberi nemmel, olyannyira hogy velünk együtt nemcsak a Jordán folyóba merül, hanem eltökélt szándéka, hogy vállalja bűneink következményeit is, vállalja azt is, hogy velünk együtt belemerüljön a halálba is, hogy megszabadítson bennünket a bűn átkától. Jézus szándéka isteni szándék, amikor feljön a Jordán folyóból, megnyílik az ég, az Isten Lelke megnyugszik rajta és Mennyei Atyja, Fiának vallja: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!

A Tábor hegyén

Nemcsak a Jordán folyónál, a Tábor hegyén is felhangzik Isten tanúságtétele. A Tábor hegyén, megnyílt a mennyei világ. A tanítványok láthatták megdicsőült Mesterüket, Mózes és Illés társaságában, hallhatták, hogy Jézus Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszélgetnek. V.ö. Lk 9:29-31 Amikor a tanítványok szeme elől sötét felhő takarta el mennyei valóságot, akkor hallhatták: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Mt 17:5b Ha hallgatunk Jézusra, Jézus ígérete beteljesedik rajtunk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

Krisztus Misztériuma

Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ. V.ö. Jn 1:1-3 A vég ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: Isten lesz minden mindenben. V.ö. 1Kor 15.28 Ami a kezdet és a vég között van, az Krisztus Misztériuma. Szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében így vall erről a titokról, erről a misztériumról: Isten a mi mennyei Atyánk tudtunkra adta akaratának titkát, misztériumát, azt az őbenne előre elhatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idő teljessége és Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. V.ö. Ef 1:9-10 Isteni művelet hajtódik végre az egész mindenségen, rajtunk is. Emlékszünk Jézus ígéretére: Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok! V.ö. Jn 12:32 Sok mindent nem értünk, nehezen tűrjük a bizonytalanságot, sok mindent el kell szenvednünk. Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy mindenek ellenére is Krisztus Misztériuma áthatja az életünket, hogy Jézus keresztsége és kereszthalála mindenek ellenére is, Isten szívére ölel bennünket!

***

2020.01.11
Jn 03:22-30

Jézus egy alkalommal, tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.” János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Jn 03:22-30

Ősi vallásosság

Szinte ősidőktől fogva a vallásos emberek úgy képzelték, hogy Isten hatalma az evilági hatalomhoz hasonlít. Az evilági hatalom erőszakos, az evilági hatalmat az erőszak igazolja. Ebből a téves elképzelésből fakad az a vallásosság, amely egyetlenegy kérdéskörbe szerveződik: Mit csináljunk, hogy ne bántson bennünket az Isten? A Keresztelő, úgy gondolta és hirdette is, hogy a Messiás király evilági hatalmat fog gyakorolni. Erőszakos lesz, úgy fogja elvenni a világ bűneit, hogy olthatatlan tűzzel kiirtja a bűnösöket. Vö. Lk 3:16-17 Az emberek, a népirtástól való félelmükben tódultak a Keresztelőhöz, hogy valamiképpen megúszhassák a közelgő veszedelmet.

Isten nem olyan

Jézus királysága nem ebből a világból való. Jézus a Szeretet hatalmát jeleníti meg. Jézus nem felelt meg a messiási váradalmaknak. Jézus, nemcsak a börtönben sínylődő Keresztelő Jánosnak, személy szerint mindannyiunknak hirdeti: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!” Lk 7:23 Jézus nem olyan Messiás, mint amilyennek az ő tanítványai remélték. Az emmauszi tanítványok, mélységes csalódottságukat, feltámadt Üdvözítőnk szemébe mondják: „Azt reméltük pedig, hogy ő fogja megváltani Izraelt.” Lk 24:21a

Krisztus Misztériuma

Jézus így tanúskodik magáról Pilátus előtt: Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra! Vö. Jn 18:37 Ha hallgatunk Jézusra, ha kitartunk tanításában, akkor Jézus nekünk is ígéri: „Ha kitartotok tanításomban, valóban a tanítványaim lesztek, megismeritek az Igazságot és az Igazság szabaddá tesz benneteket.” Jn 8:31b-32. Ha nem vagyunk szabadok, akkor olyanok vagyunk, mint az alvilág szája felé terelt birkanyáj, akiket a halál terelget. Vö. Zsolt 49:15 Ha az Igazság szabaddá tesz bennünket, akkor még a haláltól sem riadunk vissza. Vértanúk egyháza vagyunk! Egyházunk hőskorából maradt fenn a szállóige: Szemen szángvisz eszt krisztiánorum! A keresztények vére magvetés! Minél inkább irtották a keresztényeket, annál inkább terjedt a kereszténység. Krisztus követőit, a Szentlélekisten bekapcsolja Krisztus Misztériumába: Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ. A teremtéssel létrejött valami, ami nem Isten. Krisztus Misztériuma arról szól, hogy Mennyei Atyánk, Krisztusban, mint Főben újraegyesít mindent! Vö. Jn 1:1-3, Vö. 1Kor 15:28, Vö. Ef 1:9-10

***

2020.01.10
Lk 05:12-16

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra borult előtte, és kérlelte: Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem. Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon: Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a papnak, és gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte! A gyógyítás híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre vonult vissza, hogy imádkozzék. Lk 05:12-16

Csak Istenben keress megnyugvást lelkem

Jézus híre eljuthatott ehhez a beteg emberhez is. Az Úr Jézusról szóló híradások reményt keltettek benne. Bizonyára régóta kereste a találkozást Jézussal. Most, hogy végre egymásra találtak, nem törődve a törvény előírásaival Jézushoz közeledik. Jézus bizonyára egyedül van. Kísérői, ha voltak elmenekülhettek, amikor látták, hogy egy leprás ember veszedelmesen közeledik feléjük. Ez a tisztátalan ember Jézustól karnyújtásnyira leborul. Ennyire közel jönni egy leprás, tisztátalan embernek a törvény előírása szerint, nem lett volna szabad.

Isten nem személyválogató

Az Isten nem személyválogató. Bennünket, embereket a kellemes dolgok vonzanak a kellemetlenek, taszítanak ez természetes. De ha ezek az erők meghatározóvá válnak az életünkben, képesek rabul ejteni. Jézus fiatal, szereti az életet, a vonzó és taszító erők rá is hatnak, de felül tud emelkedni rajtuk. Ki tudja mondani, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Az Isten szereti teremtményeit akkor is, ha tisztátalanok, eltorzultak, akkor is, ha megöregedtek elgyengültek és betegek. Isten még a bűnös, vele szembefordult embereket is szereti. Az Isten nem személyválogató, felhozza napját mind jókra mind gonoszokra esőt ad mind igazaknak, mind hamisaknak.

Isten jelen van

Ez a tisztátalan, leprás ember meg akar tisztulni, meg akar gyógyulni, de ehhez az ő akarata kevés, Jézus akaratát elégségesnek tartja: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus megkönyörül rajta és a leprás után ő is, megszegve a törvényt, kezével megérinti a beteg embert, aki érzi, hogy tisztátalan fején megnyugszik az Úr Jézus keze és hallja a hangját; Akarom! Tisztulj meg! A gyógyult, embert Jézus a papokhoz küldi. Jézus ezzel a gyógyult leprással azt üzeni a papoknak, hogy az, az Isten, akit szolgálniuk kell, akinek áldozatokat mutatnak be, jelen van, jelen van az emberekhez lehajoló, embereket gyógyító irgalmas Isten.

Istennek minden lehetséges

Ez az ember Jézus akaratában, gyógyulásának lehetőségét felismerte. Bizalommal borul Jézus lábaihoz, hogy ami lehetséges, azt Jézus valóságossá tegye. Ennek a beteg embernek a gyógyulása meggyőzhet bennünket is arról, hogy Isten lehetőségei ott kezdődnek, ahol a mi lehetőségeink végződnek.

***

2020.01.09
Lk 04:14-21

Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta. Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. És elkezdte beszédét: Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok. Lk 04:14-21

Történelem

Jézus Názáretben nevelkedett, itt élt munkás életet. A názáreti zsinagógában ismerősök veszik körül. Ezen a szombati napon, bizonyára jelen van édesanyja Mária is. Izajás próféta messiási jövendölését, Jézus egészen odáig felolvasta, hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. A Szentírást ismerő hallgatóság meglepődhetett azon, hogy Jézus nem fejezi be, félbeszakítja, a mondatot. A prófécia így fejeződik be; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és bosszúállásának napját. Jézus hirdeti az Úr kegyelmének esztendejét, de nem hirdeti Isten bosszúállásának a napját. Jézus, azzal kezdi el beszédét, hogy megvallja: Ma beteljesedett az Írás. Jézus messiásként mutatkozik be!

Láthatatlan valóság

Minden szem Jézusra szegeződött. Jézus kristálytisztán látja hallgatóságának a lelkivilágát: Hogy hallgatói kivételezetteknek érzik magukat, hogy abban reménykednek, hogy itt több csoda fog történni, mint másutt, hogy többen fognak meggyógyulni, hogy nekik több jár, mint az idegeneknek, hiszen Jézus közülünk való, a mi fajtánk, a mi közösségünkhöz tartozik. Jézus, gondolatainkra, akaratunk rezdüléseire válaszol. Akár tudjuk, akár nem tudjuk: Legbensőbb lényegünk az Istennel folytatott párbeszéd. Ez a párbeszéd tör a felszínre akkor, amikor valaki hangos szóval káromolja az Istent és akkor is, amikor fennhangon imádkozunk. Jézus, azzal folytatja beszédét, hogy válaszol azokra a gondolatokra, amelyek megfogantak, honfitársai szívében.

Történelmet formáló láthatatlan valóság

Jézus kőkeményen ellenáll annak, hogy őt, akárcsak a gondolataikban is kisajátítsák maguknak az ő honfitársai. Jézus, olyan sikeresen belegázol hallgatói lelkivilágába, hogy megragadják, és kivonszolják városuk határába, hogy szakadékba taszítsák! Jézus kisajátítása, az Isten ügyének a kisajátítása napjainkig folytatódik. Mára már több mint kétszáz egyedül üdvözítő keresztény felekezet van. A kereszténységet általában azok csinálják, akik Isten ügyének kisajátításában érdekeltek. A bűnök bűne, amikor nem az Isten ügye vesz kezelésbe bennünket, hanem fordítva, amikor mi akarjuk saját kezelésünkbe venni Isten ügyét. Péter apostol, amikor el akarja téríteni Jézust küldetésének útjáról, akkor láthatta Jézus haragvó tekintetét, és hallhatta Jézus hozzá intézet szavait: Távozz tőlem Sátán! Ferenc pápánk kőkeményen fellép az Isten privatizációja ellen: Széltében, hosszában hirdeti, hogy Isten nem katolikus, nemcsak a katolikusok Istene! Ferenc pápánk legnagyobb ellenzéke mára már nem az egyházon kívül van. Ferenc pápánk kérni szokta, hogy imádkozzunk érte, egy alkalommal ellenzékét is kérlelte: Imádkozzatok értem és ne ellenem.

***

2020.01.08
Mk 06:45-52

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: Bátorság! Én vagyok, ne féljetek. Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt. Mk 06:45-52

Jézus eljön hozzánk

Jób: Isten, szenvedő szolgája így vall a Teremtőről: Isten, aki: „Maga feszítette ki az ég sátorát, és a tenger magas árját lába alá gyűrte.” Jób 9:8 És íme az Örök Atya, Örök Fia Jézus, a tenger hullámait a lába alá tapossa. Éjjeli sötétség, szélvihar és hullámverés, a mélységekbe lehúzó erők sem képesek útját állni Jézusnak. Jézus eljön hozzánk, feltétlenül eljön.

Jézus hatalmas Úr

Jézus több mint ötezer emberről gondoskodott. Isten határtalan szeretetébe vonta a sokaságot. Napnyugtával Jézus csendet teremtett maga körül. Apostolait csónakba parancsolta, a sokaságot elbocsátotta és az éjszaka nagy részét, a magányos hegytetőn imádságban töltötte. Miközben az apostolok Betszaida felé eveztek, észrevették, hogy egy alak a vízen járva feléjük közeledik. Ennek az ismeretlen hatalomnak a megnyilvánulása megijesztette őket. Rémületüknek Jézus, ismerős hangja vetett véget: Én vagyok, ne féljetek!

Velünk van az Úr

Reménységgel tölthet el bennünket az a tudat, hogy Jézus parancsára, az emberileg lehetetlen utak lehetséges utakká, járható utakká válhatnak a számunkra is. Az elemek Ura karnyújtásnyira van tőlünk is, bennünket is biztat: Bátorság! Én vagyok, ne féljetek! Itt vagyok, veletek vagyok, itt és most és mindörökké!

 ***

2020.01.06
Mt 02:01-12

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe és tudakolták: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte" Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak "A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte." Ők pedig miután meghallgatták a királyt elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 02:01-12

Hol van a szívünk

Szívünk nemcsak a mellkasunkban dobog, szívünknek van egy különleges, tartózkodási helye is. Szívünknek ezt a különleges tartózkodási helyét Jézus így határozza meg: „Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek.” Ez a különleges tartózkodási hely lehet nagyon jó, lehet nagyon stabil hely, de lehet olyan hely is, amely kiborulással fenyeget.

Labilitás

Heródes királyt, a hatalom birtokosát kiborította a bölcsek híradása az újszülött királyról. Heródes megrémült és vele együtt egész Jeruzsálem. Ami a bölcsek számra a kozmosz által közvetített örömhír, az a király számára rémhír. Heródes tudni akarta, hogy hol van a zsidók újszülött királya, de nem tudhatta meg. 33 évvel később a jeruzsálemiek tudták, hogy hol van a zsidók királya. A tekintélyesek rá tudták venni a jeruzsálemieket arra, hogy igazságtalan bírói ítéletet kényszerítsenek ki a római helytartóból. Csak az tud behódolni a közvéleménynek, egy tekintélynek az Igazság rovására, akinek a szíve távol van az Igazságtól. Heródes a hatalmát, a vallási vezetők tekintélyüket féltették Jézustól. Az Igazság jelenléte kiborította őket.

Stabilitás

A bölcsek azért bölcsek, mert mindenekfelett tisztelik és szeretik az Igazságot. A bölcseket nem fenyegeti a kiborulás veszélye, mert a szívük tartózkodási helye az Igazságban van, és az Igazság örök. Az Igazság akkor is Igazság, ha senki sem vallja, ha semmiféle tekintély sem támasztja alá. A napkeleti bölcsek tiszta szívében, az Igazságban nyugvó szívében megmutatkozhatott a megtestesült örök Igazság, az Istent Fia, Jézus.

Hol van az Isten szíve

Karácsony örömhíre, hogy nemcsak a mi szívünknek van különleges tartózkodási helye, hanem a mi Mennyben lakó Istenünknek is van különleges tartózkodási helye. Szeret bennünket az Isten, Isten kincsei vagyunk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éjen.” Istentől szeretett világunkban az Isten szíve kiszolgáltatott helyzetben van. Isten Fia az övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Isten, bennünk és értünk dobogó szíve, választás elé állít bennünket. Isten szívét, heródesi lelkülettel, mint valami idegen testet kivethetjük magunkból, de dönthetünk úgy is, hogy viszontszeretjük Istent. Engedelmességünk, önfeláldozásunk aranya, imádásunk és hűségünk tömjénje és szenvedésünk mirhája, egyesítheti szívünket az Isten szívével.

***

2020.01.05
Jn 01:01-18

Kezdetben volt az Ige (Logosz), az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit az Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágosítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének a dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúbizonyságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelméből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 01:01-18

Logosz

A karácsonyi szent időben, többször is felhangzik templomainkban, Szent János apostol evangéliumának a nyitánya, a Logosz himnusz. A fordítók a Logosz szónak az Ige szavunkat feleltették meg. Közelebb kerülhetünk az evangélium üzenetéhez, ha egy kicsit ráhangolódunk arra hogy a görög kultúrában mit fejezett ki a Logosz szó. Szent János apostol, a hagyomány szerint Efezusban élt, abban a városban, ahol 500 évvel korábban az Epheszoszi Hérakleitosz, a híres görög filozófus is élt. Hérakleitosz nagyon rácsodálkozott arra, hogy minden változik. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni! Ez volt az egyik dolog, amire rácsodálkozott. De ha ez így van, hogy minden változik, akkor káosznak kéne lenni, hiszen semmi sem ugyanaz, mint az előző pillanatban volt. Milyen érdekes, hogy azért még sincs olyan nagy összevisszaság, nincs káosz. Ez volt a másik dolog, amire Hérakleitosz rácsodálkozott. Azt a valamit, ami miatt nincs káosz, mindent átható értelemnek Logosznak nevezte. Innen van a logika szavunk.

A Logosz Szeretet

A zsidó teológusok fölülről lefele építkeztek, midig az Istennél kezdték a földi események értelmezését. A görög bölcselők ezzel szemben alulról felfele építkeztek, a földi jelenségek hátterét kutatták. Szent János apostol és evangélista a görög kultúrában már 500 év óta közismert Logoszt, nemes egyszerűséggel Istennek nevezi. Szent János a görögöknek hirdeti, hogy a Logosz, nemcsak mindent átható értelem, hanem a testben megjelent személyes Isten, hogy a Logosz testté lett! Karácsony hirdeti, hogy az Isten testté, emberré lett. Jézus Krisztusban, az Istenemberben, ismerhetjük fel, azt az Istent, aki Jézus Krisztusban az Istenemberben lát, szeret, és a szívére ölel bennünket!

Akik befogadják

Hitünkkel, bizalmunkkal Jézust, az Isten Fiát, magát az Istent befogadhatjuk az életünkbe. Ha hallgatunk Jézusra, Istentől megszólított, isteni emberek leszünk, felhatalmazást (ekszúszia) kapunk arra, hogy Isten fiaivá legyünk. Élhetünk a felhatalmazásunkkal: Jézus szavára megtehetjük azt is, amire csak magunktól képtelenek vagyunk. Jézus szavára Isten fiai lehetünk! „Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, hamisaknak is.” Mt 5:44-45

***

2020.01.04
Jn 01:35-42

Abban az időben: Ott ált (Keresztelő) János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: Mit kívántok? Azok ezt felelték: Rabbi - ami annyit jelent, hogy Mester -, hol laksz? Jöjjetek, nézzétek meg! - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála is maradtak. Ez a tízedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust) az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először Simonnal találkozott, és szólt neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet, és elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, és így szólt hozzá: Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni. Jn 01:35-42

Szent János apostol

Szent János apostol nem nevezi meg magát; az ő neve, rejtve marad az ő evangéliumában. Ami számára fontos, amiről nem mondhat le, az Mesterének, Jézusnak kitüntető szeretete; így azonosítja magát: A tanítvány, akit az Úr szeret.

Találkozás az Úrral

Ez az esemény, az Úrral való első találkozás élménye, negyven év múlva is elevenen él az apostolban. Még arra is emlékszik, hogy tíz óra volt. Ez a mi időszámításunk szerint 16 órának felel meg. Andrást és Jánost, délután négy órakor, Jézus meghívta az otthonába. A találkozást követő események igazolják, hogy nemcsak Jézus fogadta vendégszeretetébe őket, hanem ők is befogadták az Úr Jézust az életükbe. Az első találkozás élményéből fakadhatott, hogy János felismerte igazi önmagát: Az a tanítvány vagyok, akit az Úr szeret.

Igazi Nevünk

Jézus bennünket is vendégül lát. A lehető legtöbbel, önmagával ajándékoz meg bennünket. Befogadhatjuk Jézust az életünkbe. Mi is felismerhetjük igazi nevünket, igazi lényegünket; azt hogy az Istentől szeretettek vagyunk. Mi is engedhetünk a Szeretet vonzásának; követhetjük Jézust.

Jézus követése

A szeretet útja nem kényelmes út. Kalkuttai Szent Teréz Anya nagyon jól tudta, hogy a szeretet akkor az igazi, amikor kényelmetlenné válik. Keresztutunkat járva vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy Jézus előttünk halad. Ha őt követjük, egyszer, életutunk végén nekünk is meg fog állni Jézus, mint ahogy megállt Andrásnak és Jánosnak. Szembefordul velünk. Színről színre fogjuk Őt látni, és ha megkérdezzük tőle, Mester hol laksz, bennünket is hívni fog, éppen úgy, mint Andrást és Jánost: Jöjjetek és lássátok. Megláthatjuk a mi mennyei hazánkat, és az Úrral maradhatunk mindörökre.

***

2020.01.02
Jn 01:19-28

János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” - felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 01:19-28

A világ Világossága

Az evangélium egy különleges világosságról, fényről tanúskodó ember, Keresztelő Szent János tanúságtételét közli velünk. A Keresztelő, nem az áldott napfényről tanúskodik, ami nélkül nem létezhetnének sem növények, sem állatok, ami nélkül mi sem létezhetünk, hanem egy olyan örök világosságról tanúskodik, aki mindörökre képes éltetni bennünket. Ez a fény, Jézus Krisztus, a világ világossága, aki megvilágosít minden embert, aki erre a világra születik.

A Messiás

A zsidók várták a Messiás Királyt, aki rendet teremt, megvalósítja az Isten rendjét ezen a földön. A vallási vezetők vizsgálóbizottságot küldenek Keresztelő Szent Jánoshoz, hogy ebben a fontos kérdésben tájékozódjanak. Faggatják, a Keresztelőt a nagyhatású prófétát, aki elhárítja magától a messiási címet, ugyanakkor utal a Messiás jelenlétére. Közöttetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, és akinek a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Jézus személye titokba marad a vizsgálóbizottság előtt, nem kérik a Keresztelőt, ha közöttünk áll a Messiás, mint mondod, akkor mutasd meg nekünk ki az. Jézus, rejtőzködő Messiás. Különösen Szent Márk evangéliumában találunk sok tiltást. Jézus határozottan megtiltja, hogy azt híreszteljék róla, hogy ő a Messiás, ezt az emberi várakozásokkal terhelt címet Jézus nem vállalja. Ő nem olyan Messiás, mint akit a zsidók vártak. Bizonyos fogalmak terheltté válhatnak, és bármennyire is igazak, a félreértések elkerülése végett nem alkalmazzuk ezeket a terhelt fogalmakat. Igaz lenne, ha a keresztények elvtársnak szólítanák egymást, mégsem tesszük.

A rejtőzködő Isten

Isten, rejtőzködő Isten. A Messiás, rejtőzködő Messiás. Jézus úgy van közöttünk, hogy nemcsak istensége, de még embersége is rejtve van szemeink előtt. Mégis találkozhatunk Jézussal, közösségbe lehetünk vele. Olyan hatalmas a lelkünk, hogy meg tud mutatkozni benne az Isten. A Szentlélek vigasztalása, átölelhet. Krisztus világossága beragyoghatja az életünket. Az ádventi lélek Isten vigasztalására, Krisztus világosságára nyitott lélek. Örökszép verset írt a valóra vált adventről Ady Endre. Ez a címe: „Az Úr érkezése”. „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. - Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel. Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. - És megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom”

Velünk van

Jézus, a szegényeknek evangéliumot hirdet. Jézusnak Mennyei Atyjától küldetése van, a csődtömegek rabságában sínylődő, a bűn fogságában vergődő, a betegségtől meggyötört, a nagyon szenvedő emberhez. Jézus jelen van a mi szenvedéseinkben, fogja a kezünket, hordoz bennünket. Életünk Krisztusban elrejtett élet. És ha egyszer végkép elviselhetetlenné lesz az emberiség szenvedése, ha tetőfokára hág az antikrisztusi őrjöngés, akkor Jézussal együtt mi is megjelenünk ebben a világban.

***

2020.01.01
 Lk 02:16-21

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt a nyolc nap és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhben megfogant volna. Lk 02:16-21

Állhatatlanság

Beleszülettünk ebbe a világba. Beleszülettünk, egy nemzetbe és egy hazába. Világ, nemzet és haza születésünk előtt is létezett és halálunk után is létezni fog. Létezésünk földi dimenziói maradandóságot sugallnak, de ez a maradandóság számunkra nem több mint a piramisok lassan elporladó maradandósága. Ez a fajta maradandóság; életünknek az emlékét ideig-óráig képes megőrizni, de a mi egyetlen és megismételhetetlen életünket nem képes megtartani. Bármennyire is szeretnénk; ebbe az állhatatlan világba nem tudunk belenyugodni. Szent Ágostonnak sem sikerült belefeledkeznie, belenyugodnia ebbe a világba; Istenhez kiáltása ma is időszerű kiáltás: „Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik!”

Állandóság

Örömhír az, hogy Isten, Karácsonykor beleszületett emberi történelmünkbe, velünk van és velünk marad. Mindvégig, állhatatosan bízhatunk benne. Karácsonykor megszűnt a bennünket körülvevő világ istentelensége. Nemcsak a pásztorok találtak rá Jézusra. Karácsony óta nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk Istenre, az Örök Igére, aki testté lett, aki az ő Fiában + bármennyire is, fájdalmas legyen + szívére öleli velünk együtt, a bennünket körülvevő világot is. Karácsony óta az Örökkévalóság állandósága, reményt fakasztva áthatja állhatatlan világunkat. Evilági korlátozottságunk, lehatároltságunk nem képes korlátozni, lehatárolni Istenünk megtestesült szeretetét. Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelében ujjongva tesz tanúságot erről a tényről: „Biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi, el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” Róm 8:38-39

Jézus Krisztus

A mai evangélium hírt ad annak beteljesüléséről, amiről Malakiás próféta jövendölt: „Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok.” Mal 3:1b A Jeruzsálemi Templomban, Mária karjaiban megjelenik az Istenember, hogy eleget tegyenek a mózesi törvénynek. A Szűzanya gyermekének még fogantatása előtt Gábriel főangyal adta a Jézus nevet. Az Istenember ezzel a névvel vonul be a történelembe, így szólítja őt az Édesanyja, és ezt a nevet szögezteti ki Pilátus, a kereszten haldokló Urunk feje fölé: Názáreti Jézus a Zsidók Királya. A Jézus név, a héber Jesuah szóból ered, az Isten nevét hordozó név, azt jelenti, hogy Isten a szabadítás.

Jézus Krisztusban

Jézus Krisztus; szabadító, megmentő. Ő a mi menedékünk. Karácsonykor megkezdődött az Úr kegyelmének esztendeje, Isten Országa közöttünk van. Vö. Lk 17:21 Jézus Krisztusban választott ki bennünket az Isten még a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Vö. Ef 1:4 Krisztus a mi Urunk által; az Isten bennünk van, és mi az Istenben vagyunk. Vö. Jn 14:20 Benne vagyunk az örökkévalóságban, örök életünk van. Isten kegyelméből Jézus testvérei vagyunk. Jézushoz hasonlóan egyszerre vagyunk az ég és a föld fiai. Karácsony hirdeti: Ahogy egy magatehetetlen kisgyermekben jelen van az Isten, ugyanúgy a mi puszta jelenlétükben is jelen van. Ebben az egyszerű tényben, hogy vagyunk, megmutatkozhat a megváltott világ értéke: jósága és szépsége; Istenünk dicsőségére és a mi gyönyörűségünkre.

***

2019.12.28
Mt 02:12-23

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában, Archelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért egy álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.” Mt 2:12-15. 19-23

Szent József gondoskodása

Szent Józsefnek gondoskodnia kell családjáról. Nemcsak munkalehetőséget kell keresnie, az ellenséges erőktől is óvnia kell Máriát és Jézust. Az Isten nem csodákkal siet Szent József segítségére. Nem az ellenséget semmisíti meg. Álmában hírt ad Józsefnek a politikai helyzetről, és meghatározza a menekülés útját. A többi Józsefen múlik. József a kapott információra azonnal reagál. A család ura felkölti alvó családját és még az éjjel útra kel. Nincs tekintettel az alvó Máriára és a kis Jézusra, nincs tekintettel saját akaratára, nem alkudozik, hogy majd holnap, hanem azonnal útra kel.

Engedelmes Fiú

Az Isten Fia családban nevelkedik, az Édesanyjától megtanul; beszélni, írni, olvasni. Szent Józseftől megtanulja az ácsmesterséget és harminc éves koráig csendes, munkás életet él. Munkájának a nyersanyaga a fa. Tervezi és megvalósítja azokat az eszközöket, amelyekre a mindennapi életben szükség van. Munkájából él és tartja fenn önmagát és Édesanyját. Ha Jézus csak ember lenne, nem lenne ebben semmi meglepő. A meglepő az, hogy Jézus Isten. A meglepő az, hogy a szavával világot teremtő Isten sámlit készít, pénzt fogad el a munkájáért, teremtményeinek engedelmeskedik, teremtményeitől tanul. Jézus nem tartotta zsákmánynak Istennel való egyenlőségét, mindazt vállalta, ami az emberléttel jár. Mint gyermek engedelmeskedett Máriának és Szent Józsefnek. Mint az Örök Atya Örök Fia engedelmeskedett mindhalálig az ő Mennyei Atyjának.

Ajándékozó Fiú

Jézusnak van emberi akarata, de ezzel az akarattal megajándékozza Édesanyját, Máriát és Szent Józsefet és mindenek előtt és fölött az ő Mennyei Atyját, aki úgy szerette ezt a világot, bennünket, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éljen. Jézus az ő Mennyei Atyja kedvéért bennünket is megajándékoz az ő szabad akaratával. Jézus úgy van közöttünk, mint szolga, a mi üdvösségünk szolgája. Keresztségünk Jézus életét, az Isten életét közölte velünk. Az Isten családjához tartozunk. Van mennyei Atyánk és van mennyei Anyánk és Jézus a mi testvérünk.

Szent Család

Aki szabad akaratával, teljesen szabadon megajándékoz valakit, az nem valamit ad, hanem a lehető legtöbbet, saját magát. Ebben az ajándékozásban valósul meg a Szeretet. Az önzés a saját akarat felemelése, istenítése, a Szeretet a saját akarat alárendelése, egyfajta szolgálat. A Szent Családot, az ő családját ismeri fel Jézus családjainkban, ha a családtagok, ha nehezen is, de ki tudják mondani a szeretet szavait, azokat a szavakat, amelyet Jézus kimondott szenvedése előestéjén, neki sem volt könnyű: Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.

***

2019.12.27
Jn 20:01-09


SZENT JÁNOS APOSTOL

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Jn 20:01-09

A sír erőtere

Az üres sír mozgósítja Jézus ellenségeit és Jézus tanítványait, barátait is. Emlékszünk Jézus ígéretére: „Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok.” Ez az erőtér Nagypénteken működésbe lépett. Ennek a vonzásnak enged Mária Magdolna, még akkor, amikor botladozó lépteit világosság még nem vezérelheti. Amikor a Nap felkelt, Szent János és Szent Péter apostolokat ez az erőtér, futásra sarkallja. Ez az erőtér túlmutat a síron, túlmutat az értelmünkkel felfogható világon. Az evangélium tárgyilagossága megszakad. A másik tanítvány, akit Jézus szeretett, aki bement a sírkamrába nemcsak látott, hanem hitt is. Ez nem tárgyilagos híradás, ez a hit csak Szent János apostol számára realitás, erről a hitről csak ő tudhatott és tudósíthatott bennünket.

Hűség

Keresztre feszített Jézusunk legerősebb kötődésének elszakadását, legnagyobb szenvedését élte át, amikor így kiáltott fel: Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem! És akik szeretettel kötődtek Jézushoz, akik gyászolták őt, azok hasonló szenvedést éltek át. Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem. Ebben az elszakadásban a hűség nem sérült meg, nem szakadt meg, a hűség sértetlenül megmaradt. Az Istentől való elszakadásban Jézus számára az Isten továbbra is az én Istenem maradt. Én Istenem!

Áldozatos hűség

A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy azért szenvedünk, mert az életünket oda akarjuk áldozni. Aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét értem és az evangéliumért, az megtalálja. Az önfeláldozást Jézus nemcsak tanította. Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon, ez az önzés ellentéte. Jézus hűségéből és hozzá való hűségünkből feltámadás fakad. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod áldozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.

***

2019.12.26
Mt 10:16-23

Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül. Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön. Mt 10:16-23

Szemléletmódunk

Az Úr Jézus bennünket is így bíztat: „Ha kitartotok tanításomban, valóban a tanítványaim lesztek, megismeritek az Igazságot és az Igazság szabaddá tesz benneteket.” Jn 8:31b-32 Az Igazság ismerete, szemléletmódunkat igazítja meg. Szemléletmódunktól függ a szabadságunk. Szemlélhetjük úgy az időt, hogy az idő fogságában vagyunk: A hinduk az időt olyan szörnyetegként ábrázolják, aki felfalja gyermekeit, hiszen ami az időben született azt elemészti az idő. A szörnyeteg álkapcsai a múltunkat és a jövőnket jelképezik, amelyek felőrlik jelenünket. A múltunkból fakadó szomorúságunk és a jövőtől való félelmeink nem engedik meg azt, hogy zavartalanul megéljük a jelenünket. Az Igazság ismerete kiszabadít bennünket az idő fogságából is:

Ellenállás

Jövő szavunk, a jönni igéből képzett főnévi igenév. Nyelvünk bölcsessége a klasszikus időszemléletünkkel ellentétes irányultságot is lehetségesnek tart: Ezek szerint valahonnan, valami jön, ráhatással van a jelenre és a jelenből lesz a múlt. A jelenünkben jelenlévő formák frontálisan ütköznek az eljövendővel. Évmilliárdok vannak mögöttünk és az örökkévalóság tart felénk. Isten Fia, az örökkévalóságból övéi közé jött, de övéi nem fogadták be őt. Vö. Jn 1:11-12 A kozmosz befogadta Jézust, a kozmosz hallgatott Jézusra: Jézus szavára lecsendesedett a tenger háborgása, Jézus a teremtés Ura, lába alá taposta a tenger hullámait, de övéi nem fogadták be. Az anyagi világ befogadó, de amint az anyag felvesz egy formát, a formája már - ameddig csak bírja - ellenáll a változtatásnak.

Krisztus Misztériuma

Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ. Vö. Jn 1:1-3 És a vég, ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: Isten lesz minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Krisztus Misztériuma, arról szól, hogy mennyei Atyánk, Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent. Vö. Ef 1:9-10 Ez az isteni művelet, ez az isteni változtatás áthatja a mindenséget, bennünket is áthat és szinte törvényszerű, hogy ellenállásba ütközik. Krisztusban választott ki bennünket Isten még a világ teremtése előtt! Vö. Ef 1:4 Karácsonykor Isten Fia beleszületett ebbe a világba. Mi is, Krisztusban elrejtett életünkből születtünk bele ebbe a világba. Hivatásunk és küldetésünk, hogy Krisztusban magunkra találjunk, hogy ne álljunk ellen Jézus vonzásának, hogy a mindeneket magába fogadó Istent befogadjuk. Ha küldetésünk útján járunk - függetlenül attól, hogy a sorsunk jó, vagy rossz - felismerjük, hogy nincs itt maradandó hazánk, hogy nem ebből a világból valók vagyunk. „Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” Jn 15:19

Állhatatosság

Krisztus követőit, a Szentlélekisten bekapcsolja Krisztus Misztériumába, elváltoznak és változtatnak, a változtatás emberei és ezért ellenállásba ütköznek. Jézus arra buzdít bennünket, hogy ne törődjünk azzal, ha ellenünkre vannak, hogy mindenek ellenére is legyünk állhatatosak. Állhatatosságra, egyfajta nemtörődömségre buzdít bennünket Kalkuttai Szent Teréz Anya is:

„Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.
Ne törődj vele! Te csak építs.

Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!

Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!

Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!

Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!“

***

2019.12.24
Lk 01:67-79

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minékünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk; szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk. Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje. Lk 01:67-79

Halálos homály

Sok kérdés nyugtalaníthat bennünket. Úgy gondolhatjuk: Békességre jutnánk, ha ismernénk kérdéseinkre a válaszokat. Nem nehéz belátni, hogy ez az út járhatatlan: Ismereteink gyarapodásával, az ismeretlen nemhogy fogyna, hanem éppenséggel hogy növekszik. Ismereteink gyarapodása egy felfújható léggömbhöz hasonlít, amely minél nagyobb, annál nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel. Ha egy kérdésünkre megtaláljuk a választ, az mindig újabb kérdéseket vet fel. Aki nagyon sokat tud, az tudhatja igazán, hogy mennyire tudatlan, hogy nyugtalanító sötétség és halálos homály veszi őt körül.

Az Igazság Napja

Az igazságot tagadni lehetetlen. Ha kijelentjük hogy nincs igazság, akkor azt jelentjük ki, hogy egy igazság azért mégiscsak van, nevezetesen az az igazság, hogy nincs igazság. Csak úgy tudhatunk arról, hogy sötétségben és halálos homályban vagyunk, ha tudunk testünk és lelkünk világosságáról, arról a világosságról, amelyet nélkülöznünk kell, ha tudunk az Igazság Napjáról! Felismerésünk tüzében sok minden elég, elhamvad. Felismerésünk tüzében megsemmisülnek tévedéseink is, mert felismerésünk tüzét az Igazság Napja: Jézus Krisztus táplálja. Nyugalomra talál a lelkünk, ha felismerésünk tüzében felizzik örök életünk: „Az pedig az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a Jézus Krisztust.” Jn 17:3

***

2019.12.23
Lk 01:57-66

Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: Nem, hanem Jánosnak kell hívni. Így válaszoltak neki: Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának. Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: János az ő neve. Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: Vajon mi lesz ebből a gyerekből? Mert az Úr keze volt vele. Lk 01:57-66

Isten ajándéka

Mi könnyen bezárulunk a lehetőségeink közé, és hitetlenkedve fogadhatjuk mindazt, ami meghaladja lehetőségeinket, pedig Isten lehetőségei ott kezdődnek, ahol a mi lehetőségeink véget érnek. Egy német közmondás szerint: „Minden végben kezdet rejtezik.” Zakariás pap, emberileg lehetetlennek tartotta, hogy feleségének gyermeke születhessen, ezért hitetlenkedve fogadta Gábriel főangyal híradását, meg is kapta érte a büntetését, gyermeke születéséig néma maradt. Zakariás pap büntetése, hirdeti azt az igazságot, hogy tőlünk függ: Mennyire vagyunk nyitottak a végtelenre, az Isten szavára, arra a boldogságra, amely meghaladja értelmünket és akaratunkat is.

életből halál

Mi lesz ebből a gyerekből? A kérdezők nem tudhatták, hogy Heródiást, annyira zavarni fogja János jelenléte, hogy meg fogja őt öletni. Ahol megjelenik az élet, ott az életellenes erők is lendületbe jönnek. Gyakran szembesülünk az életellenes hatalommal. Riasztó tények jelzik, hogy egyre több ember szívében születnek meg a gonosztól sugalmazott gondolatok. Például ilyenek; „Zavar a te ittléted, a te halálod megoldaná az én problémámat. Nem vállalok gyereket, vagy ha jelentkezik, akkor megölöm, azért ölöm meg, mert én akarok élni. Ebben a jövevényben ellenség jelentkezik, megrövidíti az életemet, pusztuljon ő, hogy én éljek.” 

halálból élet

Ezékiel próféta próféciája a kitett leánygyermekről, az emberről, aki senkinek sem kell ma is időszerű: „Szem nem szánt meg téged, nem könyörült rajtad; hanem kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak, amely napon születtél. Ekkor elmentem melletted és láttalak véredben eltiporva, és azt mondtam, nekem te kellesz. Azt mondtam neked, a te véredben élj! És ismét mondtam neked, a te véredben élj!” Vö. Ez 16:3-8 Ha senkinek sem kellünk, az Istennek akkor is kellünk! Isten Fia, odaadja az életét, az ő kiontott vére, az ő halálos szeretete éltet minket, és ölel bennünket az Isten szívére.

***

2019.12.22
Mt 01:18-24

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg, ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történik, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmanuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Amikor József fölébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki. Magához vette feleségét. Mt 01:18-24

Isten Családja

Mária, Gábriel főangyaltól tudja meg, hogy az Isten Fiának ő lesz az édesanyja. Mária teljesen rábízza magát Istenre: Legyen nekem a te igéd szerint! Amikor József megtudta, hogy menyasszonya várandós, megcsalva érezhette magát. József igaz ember és nem akar csalni. Nem akarja vállalni az apaságot, amikor nagyon jól tudja, hogy nem ő az apa. Máriát el akarja bocsátani, de tudja, ha elbocsájtja, akkor Máriát megölhetik, a hatodik parancsolat megszegéséért. József tanácstalan, nem tudja, mit tegyen. Az Úr angyala, álmában szólítja fel Józsefet: Ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát! Az angyal nemcsak felszólítja Józsefet, aki döntési pozícióban van, hanem elő is készíti József döntését, beavatja Józsefet a megtestesülés, a megváltás misztériumába, és József magához vette feleségét Máriát. Mária után József is megtette Isten akaratát.

Isten Családjához tartozunk

Isten családja ott van, ahol Isten akaratát teljesítik. Történt, hogy míg Jézus beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled. De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: Ki az anyám s kik a rokonaim? Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám. Mt 12:46-50 „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3:16 Ha hallgatunk Jézusra, megtesszük Isten akaratát, ha hallgatunk Jézusra, Isten családjához tartozunk. Ha hallgatunk Jézusra, Jézus nekünk is hirdeti: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

***

2019.12.21
Lk 01:39-56


M. S. mester: Mária és Erzsébet találkozása
1506, Hársfa, tempera, 139x95 cm
Magyar Nemzeti Galéria

Azokban a napokban Mária útrakelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! De hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat. Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: ”Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát. Lám, ezentúl, boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgot művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 01:39-56

Tökéletes ember

Embernek lenni, szüntelen növekedést fejlődést jelent. A gyermekek szinte szembetűnően növekednek és fejlődnek. Jézus bennünket is figyelmeztet: Ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be az Isten országába. V.ö. Mt 18:1-3 Szent Pál apostol így tanúskodik fejlődésünkről: „Az Úr ugyanis Lélek: Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben, fokról fokra hozzá hasonlóvá elváltozunk, az Úr Lelke által.” 2Kor 3:17-18 Ha valahol megakadunk a fejlődésünkben, ha valahol fixálódik az életünk, akkor eltorzul az emberségünk.

Csak én egyedül

Minden bűnben, valamilyen emberi tökéletesség van eltorzulva. A kevélységben, a gőgben, az önzésben, az ember önmagába görbül. Egyedül csak én, csak én egyedül, rajtam kívül nem számít senki és semmi csak én egyedül. Még a gőgben is felismerhető az összegyűrt tökéletesség. Tényleg vannak jó cselekedetek, amelyeket Isten nekem készített, amelyeket egyedül csak én tehetek meg, csak én egyedül, és ha nem teszem meg, akkor az a jótett, elvégzetlen marad Isten tervében. Egyedül Jézus, egyedül az Úr Jézusba vetett bizalom képes megigazítani, kiegyenesíteni, meggyógyítani az önmagába görbült embert.

Isten templomai

Mária az egyetlen, csak ő egyedül, akinek Isten felkínálta azt a lehetőséget, hogy Isten Anyja legyen. Mária megtette, amit egyedül csak ő tehetett meg, méhébe fogadta az örök Igét: Jézus Krisztust. Mária az Isten temploma. Máriához hasonlóan a mi testünk is a Szentlélekisten temploma. Akkor imádkozunk jól, amikor ráhangolódunk a bennünk imádkozó Szentlélekre. Isten Lelkét szólaltatjuk meg, Gábriel Főangyallal és Erzsébettel együtt, amikor így imádkozunk: Üdvözlégy Mária, Kegyelemmel teljes az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse; Jézus. Máriával együtt boldogok lehetünk mi is, ha hisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten Lelke, Jézus Lelke mond nekünk. Boldogok lehetünk, ha Mária életéhez hasonlóan, a mi életünk is, Isten örök tervéhez igazodik, ha Máriával együtt ki tudjuk mondani: „Legyen nekem a Te Igéd szerint!” A Szűz Anyával együtt: A mi lelkünk is magasztalja az Urat, és a mi szívünk is ujjongjon megváltó Istenünkben!

***

2019.12.20
Lk 01:26-38

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy minden asszonynál! Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának nem lesz vége. Mária ekkor megkérdezte az angyalt: Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen. Erre Mária így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint! Ezután az angyal eltávozott. Lk 01:26-38

Krisztus Misztériuma

Krisztus Misztériuma arról szól, hogy a mi Mennyei Atyánk, Krisztusban, mint Főben újraegyesít mindent. Krisztus Misztériuma, mutatkozik meg Isten teremtett világában, a hétköznapjaink történéseiben is, és Krisztus Misztériuma, kiemelkedően megmutatkozhat bennünk, emberekben!

A teremtés Misztériuma

A zsoltáros Szent Dávid király, így vall, a teremtés Misztériumáról: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig.” Zsolt 19:2-5a És nemcsak a föld határáig. A teremtett világ szépsége bennünk mutatkozik meg, a mi szívünkben születik meg a teremtett világ Istent dicsőítő himnusza. A mindenség papjai vagyunk, amikor a teremtés dicsőítő áldozatát bemutatjuk Istennek.

A hétköznapok Misztériuma

Isten úgy kezdeményez kommunikációt velünk, hogy kér tőlünk. Az Úr Jézus a szamariai asszonytól vizet kér: Adj innom! Embertestvérünk puszta jelenléte Istentől megszólított emberekké tesz bennünket: Nézd, itt vagyok; hajléktalanul, szomjasan, éhesen, ruhátlanul, betegen, börtönben sínylődve: Adj innom, adj ennem, öltöztess fel, látogass meg engem! Ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz és önmagunkhoz is, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk ahhoz az Istenhez, aki ezt a világot szereti, és a szívére öleli.

Az ember Misztériuma

A hívő emberek Istentől megszólított, az Isten szavához hűséges emberek. Mária kiemelkedően Istentől megszólított ember. Isten Fia, az Isten szavának engedelmeskedő Máriában testesült meg: „Legyen nekem a Te Igéd szerint!” És az Ige testté lett. És ahol az Istentől megszólított emberek hűségesek Istenhez, ahol az Isten igéje befogadásra talál, ott Isten Lelke betölt emberszíveket, ott Isten Fia, újra meg újra testet ölt. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk. Megélhetjük, hogy Krisztusban összetartozunk, hogy Isten családjához tartozunk, hogy van mennyei Atyánk, van mennyei Édesanyánk és megélhetjük, hogy Jézusnak, és egymásnak is testvérei vagyunk!

***

2019.12.19
Lk 01:05-25

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet. Zakariás erre megkérdezte az angyalt: Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú. Az angyal így válaszolt: Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig. A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt. Lk 01:05-25

Létezésünk

Lenni, létezni kölcsönhatást, kapcsolatot jelent. Környezetünk hat ránk, motiválja jelenünket és a jövőnet is. És fordítva is igaz: Gondolataink, szavaink és tetteink, motiválják környezetünk jelenét és jövőjét is. Ezért, a bennünket körülvevő világ a mi visszatükröződésünk is. Rendkívüli, amikor a tér-idő dimenzióját meghaladó, magasabb dimenzióból érkező hatás motivál bennünket, amikor Istentől megszólított emberekké változunk át, amikor Istentől való megszólítottságunk is motiválja környezetünket.

Isten beleszól létezésünkbe

Gábriel Főangyal beleszól a világtörténelembe, amikor Zakariás papnak megjelenik, és közli vele Isten örömhírét: Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Gábriel kinyilatkoztatja azt is, hogy ebben a világban milyen változást fog beteljesíteni János: Az Úr iránt készségessé fogja tenni a népet.

Lenni vagy nem lenni

Isten szólongat bennünket: Lehet őt hallatlanra venni, és ha ezt kitartóan tesszük, megsüketülhetünk az isteni szóra. Elindulhatunk ellentétes irányba is, hallgathatunk az Úr szavára, hallásunk irányába elindulhatunk, és megérkezhetünk az isteni szó forrásához.

 ***

2019.12.17
Mt 01:01-17

Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját. Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor. A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék. Mt 01:01-17

Máté

A zsidó szemléletmódban a múlt teljességgel meghatározza a jelent. A zsidó apokalipszisben a földi történéseket mennyei történések előzik meg. Jézus családfája Máténál, Ábrahámmal a zsidó nép ősatyjával veszi kezdetét, igazolva, hogy Jézus léte a zsidó népből szükségszerűen következik, hogy Jézus a zsidó népben rejtőzködő érték megmutatkozása, hogy Jézus Izrael dicsősége. Erről a dicsőségről vall az ősz Simeon, amikor Isten kegyelméből megláthatja a gyermek Jézust.

Lukács

A görög szemléletmód az örök szépségre, az örök igazságra nyitott. A görögök észrevették, minél általánosabb valami, annál maradandóbb. A görög nép maradandóbb, mint a görög nép egy meghatározott személye, és így tovább. Pláton ideatanában, a mi világunk csupán az örökkévaló ideák árnyképe. Lukács görögöknek írja az evangéliumát. Míg Máté a múltból, Ábrahámtól jut el Jézushoz, addig Lukács Jézus családfáját Jézussal kezdi, a jelenből tekint vissza az eredetre, és nem Ábrahámig, hanem Ádámig végül is a teremtő Istenig vezeti vissza Jézus családfáját, ezzel is jelezve, hogy Jézus ügye, nemcsak zsidó ügy, hanem egyetemes ügy a görög nép ügye is.

Jézus

Jézus, Máriától született, és csalódottak lehetünk amiatt, hogy Jézus családfájából hiányzik az anyai ág. Mindkét családfát maga Jézus kérdőjelezi meg: „Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus föltette nekik a kérdést: Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia? Dávidé - felelték. Ő tovább kérdezte őket: Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem. Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?” Mt 22:41-45 Jézus a 109-dik zsoltárból bizonyítja, hogy a Messiás nem lehet Dávid fia. Dávid a Szentlélek sugallatára nevezi Urának a Szentlélektől fogantatott Messiást!

***

2019.12.16
Mt 21:23-27

Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat? Jézus így válaszolt nekik: Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől? Azok így tanakodtak egymás közt: Ha azt mondjuk a mennyből, azt mondja majd nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost. Azt felelték tehát Jézusnak: Nem tudjuk. Erre ő azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. Mt 21:23-27

Krisztus misztériuma

A főpapok és a nép vénei végül is Krisztus misztériumára kérdeznek rá, arra a hatalomra, amelyik áthatja a mindenséget. Kezdetben csak az Isten volt Isten volt a világ és a vég, ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: Jó lesz minden, Isten lesz minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Ami a kezdet és a vég között van az Mennyei Atyánk akaratának a misztériuma, aki Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Vö. Ef 1:10

A tudatlanság motivációja

A főpapok és a nép vénei nem nyertek beavatást Krisztus misztériumába, mert féltették önmagukat. Úgy gondolták, akkor jöhetnek ki legkisebb vereséggel ebből a párbeszédből, ha tudatlanságban maradnak. Nem kapnak kérdésükre választ, mert az Igazsághoz való hűségüket feltételekhez kötik, ha az Igazság kellemetlen következményekkel jár a számukra, akkor inkább tudatlanságban maradnak.

Egységből fakadó és egységet akaró szeretet

Jézus megígért tanítványainak egy gnózist, egy tudást: "Azon a napon, majd megtudjátok (gnósziszte), hogy én Atyámban vagyok, ti bennem és én tibennetek."Jn 14:20 Ez már most is így van, csak nem tudjuk, mert szeretetünk még nem tökéletes. Isten maga a Szeretet, abban hasonlítunk az Istenre, hogy tudunk szeretni. Szeretetünk lehet egységből fakadó, érzelmektől mentes szeretet, és lehet egységet akaró szeretet, amelyet érzelmek kísérnek.

Újra

Elterjedt az a nézet, hogy a szeretet az érzelem. Nagyon szeretjük magunkat, de ha önmagukra gondolunk, akkor nem ver hevesebben a szívünk, önszeretetünket nem kíséri érzelem, mert önmagunkkal egységben vagyunk. Krisztus misztériuma arról szól, hogy Isten újra egyesít mindet. Az újra szó arra utal, hogy Isten szeretete Istennel való eredeti egységünkből fakad: "Krisztusban választott ki bennünket, még a világ teremtése előtt." Ef 1:4a Az újra szó arra is utal, hogy Isten, a vele való eredeti egységünket újra akarja. A jelen üdvrendben, Isten egységet akaró, érzelmekben gazdag szeretetével is, szívére ölel bennünket.

***

2019.12.15
Mt 11:02-11

Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, mindazt, amit láttok és hallatok, a vakok látnak, sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.” Amikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak. Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse az utadat teelőtted. Bizony mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.” Mt 11:02-11

Jézus figyelmeztet boldogságunkra

Keresztelő János, a börtönben hallott Jézus tetteiről. Különösen Jézus gyógyításainak híre terjedt futótűzként. János, azt hirdette, hogy a Messiás ki fogja irtani a bűnösöket, ennek ellenére nem hall a bűnösök szigorú megbüntetéséről. János, elküldi tanítványait Jézushoz, kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Ami szíven üthette Jánost, az Jézus hozzá intézett figyelmeztetése; „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!” A követek már elmentek, amikor Jézus méltatni kezdte Jánost. Nem tudjuk, visszamondták e Jánosnak: Ez a Názáreti azt mondta rólad, hogy az ő országában a legkisebb is nagyobb nálad.

Bizalom

A mennyek országában a rendezési elv; a bizalom, a bizalmatlanság kizáró tényező. Vannak kicsik, aki azért bíznak Jézusban; mert, mert meggyógyított, mert jóra fordította sorsomat, mert meghallgatta kérésemet, mert békességet, örömöt fakasztott a szívembe, mert és mert. És vannak nagyok, akik, nemcsak azért bíznak Jézusban, mert…, hanem úgy is, ahogy ő szeret bennünket; mindenek ellenére is.

Megfeszített Urunk, a mi menedékünk!

Amikor az Isten népét, tüzes kígyók támadták meg, sokan belehaltak a kígyómarásokba. Mózes, egy magas póznára, ércből készített kígyót erősített, és ezek után, akit halálos marás ért, elég volt, csak az érckígyóra tekintenie, hogy megmeneküljön, hogy ne haljon meg. Jézus ehhez az érckígyóhoz hasonlítja magát, őt is póznára fogják szegezni, és aki bizalommal rátekint, az nem hal meg örökre. A jobbik lator a vele együtt haldokló Urunkra, bizalommal tekintett. És Jézus megígérte neki: „Még ma, velem leszel a paradicsomban.”

***

2019.12.14
Mt 17:10-13

 

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Ő így felelt: Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük. Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Mt 17:10-13

Tudós tudatlanság

Van bennünk tudós tudatlanság (docta ignorantia) pontosan tudhatjuk azt, amit nem tudunk. Ha elfelejtem valakinek a nevét, pontosan tudom, hogy mit nem tudok, hiszen amikor eszembe jut, akkor teljesen nyilvánvaló az, hogy ezt a nevet nem tudtam. Ugyanígy egy szempillantás alatt felismerjük az igazit, akiről korábban semmit sem tudtunk. Érzékeink csak az alkalmat szolgáltatják arra, hogy a tudatlanságunkban jelenlévő valóság megjelenjen a tudatunkban. Így történhetett meg, hogy Péter, Jakab és János felismerte Mózest és Illést a Színeváltozás Hegyén.

Kik vagyunk

Keresztelő János felismerhette: Élek többet nem én, hanem Illés próféta él bennem. Szent Pál ujjongva ismerhette fel: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem!” Gal 2:20a Azt gondolhatjuk, hogy ismerjük magunkat, pedig az embernek csak egyetlenegy gondja baja van, az hogy nem tudja azt, hogy kicsoda. Isten, bennünket, embereket a maga képére és hasonlatosságára teremtett, és Jézus a láthatatlan Isten képmása. V.ö. Ter 1:26, Kol 1:15 Jézus az igaz ember, az igazi ember! Hallgathatunk Jézusra: Isten szólítgat, hív és kér bennünket, hogy ne fordítsunk neki hátat, forduljunk végre felé, fedezzük fel őt, aki bennünk él és sohasem hagy el bennünket.

Hol vagyunk

Az a kérdés, hogy kik vagyunk, leegyszerűsíthető arra a kérdésre, hogy hol vagyunk, hiszen nemcsak fizikai tartózkodási helyünk van. Szemléletmódunkban lelkünk tartózkodási helye mutatkozik meg. Szabadságunk arról tanúskodik, hogy az Úr lelke bennünk van, és lelkünk tartózkodási helye közelíthet a bennünk lakozó Urunkhoz: „Az Úr ugyanis Lélek és ahol az Úrnak Lelke van, ott van a szabadság! Mi pedig mindannyian, akik fedetlen arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, az ő Lelkének a hatására, dicsőségről dicsőségre, hozzá hasonlóvá elváltozunk!” 2Kor 3:17-18.

 
Lk 14:25-33
Keresztes Szent János

Abban az időben: amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki nem hordozza keresztjét és nem így követ, nem lehet a tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de az építkezést befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az ember, építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. Vagy: Ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér tőle. Így hát, aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. Lk 14:25-33

Isten rendszere

Az a baja a mai modern embernek, hogy már szinte semmin sem tud csodálkozni, pláne, a csodálkozás magasabb fokára, az áhítat szintjére emelkedni! Pedig csodák, mélységes titkok hatják át a mindenséget, bennünket is áthatnak. Csodálatos az Isten rendszere: Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ. Vö. Jn 1:1-3 Mennyei Atyánk, Krisztusban választott ki bennünket még a világ teremtése előtt. Vö. Ef 1:4 A vég, ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: Isten lesz minden mindenben! Vö. 1Kor 15:28 Ami a kezdet és a vég között van, az Krisztus Misztériuma: Mennyei Atyánk, Krisztusban, mint Főben, újraegyesít mindent. Vö. Ef 1:9-10

Isten országa

Ha egy édesanyától megkérdezzük, hogy miért szereti a gyermekét, akkor erre a kérdésre a hiteles válasza az, hogy csak. A csodák Istenre mutató jelek, amelyek meghaladják értelmünket, amelyekre nincs érthető magyarázat. Egy kisgyermek édesapjával beszélgetve szokott álomba szenderülni. Egyszer megkérdezte: Miért születünk meg, ha úgyis meghalunk. Az édesapa erre a kérdésre hosszas hallgatásba merült, miközben gyermeke békésen elaludt. Egy ilyen kérdésre, amely az élet csodájára vonatkozik, csak hittel lehet válaszolni: Életünk nem a születésünkkel kezdődik és a halálunkkal sem ér véget. Isten örök országa áthatja földi életünket is, ahol örök otthonunkra rátalálhatunk.

Isten uralma

Szabadságunkra sincs magyarázat. Szabadságunk csodáját, csak a szeretet csodája tudja megindokolni: Szabadok vagyunk, hogy szeretni tudjunk, hogy a legnagyobb csodát szeretetünk egyetlenegy forrását, magát az Istent befogadhassuk az életünkbe. A szeretet csodájáról így tanúskodott az egyik koncentrációs tábor, halálra szánt lakója: Istenem, nem tudsz olyat tenni velem, hogy ne szeresselek! Beleszerethetünk annyira az Istenbe, hogy összetörünk mindent, ami elválaszthat tőle. Jézus olyan követőket akar, akikben akadálytalanul és tisztán tud megmutatkozni az Isten országa, az Isten uralma.

***

2019.12.13
Mt 11:16-19 

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon ülő gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok. Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: Ördöge van. Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja! Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták. Mt 11:16-19

Kétféle ébredési mozgalom

Jézust nem lehetett félrevezetni. Kristálytisztán látta a felszín mögötti valóságot, hogy mi van az emberek szívében. Felismerte, ha egy utcanő szívben ott volt a tiszta élet utáni vágy és felismerte a farizeusok szívben a gonoszságot, amelyet gyávák voltak megtenni, mert jóságuk látszatára nagyon sokat adtak. Jézus előtt nem volt mélységes titok az ember szíve, és nemcsak egy-egy ember szíve: Jézus látta a tömegek mozgásának a motivációit is. Kétféle ébredési mozgalom motiválta ekkor a zsidóságot: Keresztelő Szent János köré és Jézus köré gyülekeztek az emberek. Jézus lakodalmas zenéje, és Keresztelő Szent János sirató éneke felkeltette az emberek érdeklődését.

Kétféle motiváló erő

Keresztelő Szent János sirató éneke arról szólt, hogy jön a Messiás és kiirtja a bűnösöket. Tartsatok bűnbánatot, sírjatok bűneitek felett, hogy megmeneküljetek a büntetéstől. Jézus, Evangéliumot, Örömhírt hirdetett: Elközelített az Isten Országa! Mennyei erők működnek, most meg lehet térni, érdemes megtérni, térjetek meg! Gondolkodásotokban, szemléletmódotokban adjatok helyet ennek az új lehetőségnek és akkor, Istentől megszólított emberek lesztek! Hallgassatok rám, higgyetek az Evangéliumban!

Szükségleteink szűkössége

Sok minden kell nekünk, és szívesen megyünk oda, ahol megkaphatjuk azt, amire szükségünk van. A sokaság, a szükségletei felől közelített Keresztelő Szent Jánoshoz és Jézushoz is. Alapvető szükségletünk, hogy biztonságban akarunk élni. Képesek vagyunk bűnbánatot tartani csak azért, hogy ne bántson bennünket az Isten. Szükségünk van egészségre, és Jézus körül az emberek megtapasztalhatták a mennyei erők működését, a betegek gyógyulásra találhattak és ez szenzáció volt. A büntetéstől való félelem nem tette utálatossá a bűnt. És az a sokkal több, amit Jézus hozott, ami szükségleteinket meghaladja elutasításra talált. Nem akarunk változni, sok mindent kitalálunk, csakhogy ne kelljen megváltoznunk, hogy ne kelljen feladnunk a megszokottat. Mi úgy látjuk, hogy az élők közül időnként meghal valaki. Jézus úgy látja, hogy a halottak közül, az ő szavára örök életre támad valaki. Hallgassunk az Úr szavára, hogy elváltozhassunk, hogy örök életünk legyen Benne!

„Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20

ANGYALI KÓRUS

 Én irgalomban részesültem,
Bár érdemes rá nem voltam.
Ez csoda, mert míg bűnnek éltem,
Szívemben nem óhajtottam.

 Most értem mi az irgalom,
És örökre magasztalom,
És örökre magasztalom!

 Csak harag az, mit érdemeltem,
Isten kegyelme vár most rám.
Szívem békességét megleltem,
Jézus vérén megváltatám.

 Mért történt ez most énvelem?
Ez az isteni kegyelem,
Ez az isteni kegyelem!

 Add, én is irgalmas lehessek
A szenvedő testvéremhez.
Szeressem én is ellenségem,
Miképp te is minket szeretsz.

 Szent véred kiált: irgalom,
A megtérőknek irgalom,
A megtérőknek irgalom!

***

2019.12.12
Mt 11:11-15


Béri Renátó karmelita szerzetes
előadássorozatai

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Vö. Mal 4:5 és Mt 17:10-13 Akinek füle van, hallja meg! Mt 11:11-15

Boldog, aki nem botránkozik meg bennem

Ha van legkisebb a mennyek országában és ugyanakkor a legkisebb nagyobb Keresztelő Jánosnál, akkor Keresztelő Jánosnak nincs helye a mennyek országában. Jézus a börtönben sínylődő Keresztelőnek megüzente, hogyan válhat boldoggá, hogyan lehet mégiscsak helye a mennyek országában: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” Mt 11:6

Határtalan szeretet

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3:16 Isten az ő Fiát erőszakos halálra adta. Pilátusnak hatalmat adott Jézus kivégzésére. Vö. Jn 19:11 Ilyen erőszakosan mutatkozik meg mennyei Atyánk határtalan szeretete. Ha Jézus visszariad a kereszthaláltól annak az lett volna az üzenete, hogy Isten szeretete nem határtalan, nem megy el a végsőkig, hogy Isten szeretetének valahol mégiscsak határa van. Nagypéntek óta emberlétünk pokla is nyitott Isten szeretetére. Isten szívére öleli ezt a világot, bennünket is a szívére ölel, még akkor is a szívére ölel, ha ebbe az ölelésbe belehal az ő szerelmetes Fia.

Erőszakot szenved

Jézus, halála előestéjén így imádkozott: „Abba, Atyám! Te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Mk 14:36 Kezdetben nem számolunk az Istennel, aztán úgy vagyunk vele, hogy én és a Jóisten, és amikor Jézushoz hasonlóan áttetszővé válunk, akkor abból indulunk ki, hogy nem én, hanem a Jóisten! Erőszakot vehetünk magunkon, és Jézussal együtt mi is kérhetjük: Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!

***

2019.12.11
Mt 11:28-30

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: Én, felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mt 11:28-30

Nagy ügy

Jézus azokhoz szól, akiket az élet terhe a földhöz lapít, akik terhek alatt görnyednek. Van abban valami paradoxon, hogy Jézus bennünket, terhek alatt görnyedőket úgy üdít fel, hogy még több terhet rak ránk, az ő terhét és az ő igáját. Nem veszi le a terhet a vállunkról az igát a nyakunkról, hanem azt tanácsolja; vegyük fel az övét is. Jézusnak küldetése van, van egy nagy ügye, mennyei Atyjának az ügye. Jézus ennek a nagy ügynek a terhét viseli, ennek a nagy ügynek az igáját veszi a nyakába. Jézus azt tanácsolja, hogy nekünk is legyen nagy ügyünk, amihez képest viszonylagossá, könnyűvé válhatnak a többi terheink. Ha nincs nagy ügyünk, akkor óhatatlanul önmagunk válunk nagy üggyé önmagunk számára és ez nem jó.

Jézussal

Jézus életútja a Kegyelem útja, felülről lefelé vezető út, mennyei magasságokból poklokig süllyedő út. Az Isten Fia, ha kicsik vagyunk, ha elveszett senkik vagyunk, akkor a kegyelem útján rák talál. Jézus, ha ránk talál követésére hív, hogy haladjunk vele együtt a keresztúton; felülről lefele. Jézussal járhatunk, még a halál sötét völgyében is, azzal a Jézussal: „Aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.” 1Tessz 5:10

Békességben

Bölcsességünk és okosságunk sok mindenre jó, de arra nem, hogy békességet adjon. Szent Ágostonnal együtt mi is megvallhatjuk: „Magadnak teremtettél bennünket Istenünk és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned.” Jézus, minden értelmet meghaladó békességével üdít fel bennünket, amikor küldetésének terhét megosztja velünk: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál a lelketek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.”

***

2019.12.10
Mt 18:12-14

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül. Mt:18:12-14

Az Isten szíve

Jézus ezzel a példabeszédével megismertet bennünket az Isten szívével. Jézust gyakran látják rossz társaságban, bűnösök között. Nem értik, hogy a szentek szentje, mit keres a fertőben. Ennek az értetlenségnek legfőbb oka az, hogy mi emberek személyválogatóak vagyunk, az Isten pedig nem személyválogató. Isten szeret bennünket örvendezve, szomorúan, sőt szenvedve is. Isten szomorúan szereti az elveszetteket, és ha rájuk talál, akkor szomorúsága örömre fordul.

A szeretet egyesítő hatalma

Aki szeret, az tud a szeretet egyesítő hatalmáról. Ami szeretteinkkel történik az valahol velünk is történik, hiszen szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk a mi bánatunk is. A szeretet keresi magát a tőle egészen másban, és ha megtalálja, felujjong, mint Ádám, amikor Évára talál: Test a testemből, csont a csontomból! Hasonló örömben lehet részük a tudomány embereinek, amikor a tőlük idegen világban, észt találnak az eszükből. Jézusban az örökkévalóság érinti meg emberségünket. az az örökkévalóság, ahol Krisztusban egyek vagyunk. Jézus végül is önmagát keresi bennünk. A szeretet tekintete önmagát keresi a tőle különbözőben.

Megtalál

Az Isten keres bennünket, ha nem akarunk elveszni, de elveszünk, mint az eltévedt bárány. Isten keres bennünket, ha nem tudjuk, hogy el vagyunk veszve, ha olyanok vagyunk, mint az elveszett pénz. Ha így veszünk el, keres bennünket a mi Mennyei Atyánk. Isten, nem úgy keres bennünket, hogy vagy megtalál, vagy pedig nem talál meg, hanem addig keres, míg meg nem talál. Isten nem keres bennünket, ha tudatosan hátat fordítunk neki és úgy veszünk el. Nem keres bennünket, de haza vár, lesi a látóhatárt, és ha felbukkan imbolygó, lerongyolódott alakunk, akkor elénk szalad és a nyakunkba borul.

***

2019.12.08
Mt 03:01-12

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Júdea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta azt mondta: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét már ráhelyezték a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!” Mt 03:01-12

Hamis próféták?

Mózes ötödik könyvének, 18. fejezetében olvashatjuk: „Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott? (Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott.” Jónás próféta az Úr szavát hirdeti: Még negyven nap és Ninive elpusztul! Jónás próféta nagyon megneheztelt Istenre: Miért nem üt már oda! És Isten nem oda ütött, hanem ide ütött, Jónás fejére koppintott. Jónást, Isten hamis prófétává alázta, hiszen amit hirdetett az nem valósult meg.

Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!

Keresztelő Jánosnak is tapasztalnia kellet, hogy Jézus nem üt oda, nem sújt le a bűnösökre, ráadásul őt vetik börtönbe, őt öleti meg az evilági hatalom. Jézus, a börtönben raboskodó Keresztelő Jánosnak megüzeni a legalapvetőbb boldogságot: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!” V.ö. Lk 7:20-33 Ez a legalapvetőbb boldogság, hiszen minden boldogságunk, az Úr Jézusba vetett bizalmunkból fakad.

Jézus elveszi a világ bűneit

Keresztelő János nem érti, miért áll be Jézus a bűnösök közé, miért akar megkeresztelkedni! Jézus, nem különül el a bűnösöktől, a bűneinktől sem különül el. Nem úgy veszi el a világ bűneit, hogy olthatatlan tűzzel kiirtja a bűnösöket, hanem úgy, hogy magára veszi a világ bűneit, a mi holnapi bűneinket is, és ebbe a bűnteherbe belehal. Megváltásunk misztériumáról így tanúskodik Szent Pál apostol: „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten kér benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.” 2Kor 5:19-21

***

2019.12.07
Mt 09:35-38

Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget. Amikor látta a sokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás urát, küldjön munkásokat az ő aratásába. Mt 09:35-38

Akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot

Jézus, ahol csak megfordult, hirdette Isten országának örömhírét. Ha olyasmit hallunk, amit tudunk, annak nincs hírértéke a számunkra. A hírek felvilágosítást adnak, végül is tudatlanságunk sötétségét oszlatják. Az evangélium sötét háttérből ragyog fel! Szent János evangéliuma prológusában, így tanúskodik a Messiás világba lépéséről: "A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel." Jn 1:5 Isten küldi hozzánk az ő Fiát, hogy felfogjuk a világosságot, hogy megvilágosítson bennünket. Egy hullámhosszon vagyunk Jézussal, ha éhezzük és szomjúhozzuk az Igazságot, a világ világosságát.

Hallgatnak Jézusra

Jézus, megvallja Pilátusnak: „Arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az Igazságról. Aki az Igazságból való, hallgat szavamra.” V.ö. Jn 18:37 Isten aratómunkásai, Jézus szócsövei, akik az Igazságot, végül is Jézust hirdetik. Szent János evangélista, Jézus szócsöveként hirdeti az aratás mibenlétét, az átmenetelünket a halálból az életre: „Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre. Jn 5:24 A learatott kalászokról így tanúskodik Szent Pál apostol: Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Vö. Kol 3:1-4

Jn 10:11-16
Szent Ambrus

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Jn 10:11-16

Juhok az aklokban

Valamennyien, valamilyen akolba beleszülettünk. Egy család, egy vallás, egy kultúra, egy haza, egy nemzet, egy hagyomány keretei között élünk. Az Isten országát azonban nem lehet keretek közé szorítani. Mindegyik akolban vannak Jézusnak juhai. Jézus nem azt ígéri, hogy egy akol lesz, hanem azt, hogy egy nyáj lesz. Mára már nagyon sok keresztény akol van, ahol a keretek nagyon hangsúlyosak. Jézus juhait onnan lehet felismerni, hogy ők a keretek, a biztonságot adó hagyományok ellenére is Jézusra hallgatnak, és ezért bőségesen részesülnek mind a nyolc boldogságból.

Jó Pásztor

A vallásokat úgy is meg lehet közelíteni, hogy azok az Isten akciójára adott emberi reakciók. Az emberi reakciók sokfélesége sokféle vallást eredményez. Egyfajta hangsúlyeltolódás a vallások keletkezésében, elkülönülésében észrevehető: A hangsúly az igazságról áttevődik oda, hogy kinek van igaza. Ebből a hangsúlyeltolódásból aztán nézeteltérések, veszekedések, sőt háborúságok fakadnak. Az Igazság egy, ha az igazságon van a hangsúly, akkor az igazsághoz közeledve, egyre inkább közelebb kerülünk egymáshoz is. A tiszta és igaz vallásosság az, amikor a mi Jó Pásztorunk irgalmas szeretetére, irgalommal válaszolunk. Szent Jakab apostol kijelentette: „Az Isten és az Atya szemében az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” Jak 1:27 Az irgalmasság cselekedeteit mindegyik vallás értékeli. Az irgalmasság, a vallások közös nevezője.

Kalkuttai Szent Teréz Anya

Mennyi Atyánk, Krisztusban, mint Főben, újraegyesít mindent. Az új világ zsengéi, az Úr Jézus Juhai, akikre ebben az apokaliptikus korszakban küzdelem vár. Kalkuttai Szent Teréz anya, így lelkesíti az Úr Jézus bárányait: Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád. Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá! Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe. Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik! Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót! A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz. Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte! Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző. Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat! Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót! Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek. Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

***

2019.12.06
Mt 09:27-31

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid fia! Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok? Hisszük, Uram! – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: Legyen a hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja! Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken. Mt 09:27-31

Hit

Jézusnak sikerült felkeltenie honfitársai figyelmét egy országra, egy rendszerre, amelyet jelenvalóvá is tett és tesz ma is, azok számára, akik bíznak benne. Jézus hiába akarta titokba tartani gyógyításait, azok szenzációs hírként terjedtek. Jézus tiltja, hogy csodáit híreszteljék, mert azok csak jelek, ő sokkal többet akar adni, mint ideig-óráig tartó egészséget, ő örök életet akar adni azoknak, akik bíznak benne. Bizonyára sokan voltak, akik csak gyógyulni akartak. 10 leprást gyógyított meg Jézus, de csak egy tért vissza hozzá.

Hősies Hit

Ennek a két vak embernek könnyű volt bízni Jézusban, hiszen vágyaik teljesülését csak tőle várhatták. Az embereknek sok minden kell. Ameddig Jézus tekintettel van követői szükségleteire addig egyre nő a népszerűsége. Lehet Jézusban bízni azért, mert meggyógyított, mert visszaadta szemem világát, mert meghallgatja imádságaimat. Felismerhetjük, hogy Isten határtalanul, mindenek ellenére is szeret bennünket: Megszülethet szívünkben a hősies hit. Úgy akarom szeretni Jézust, ahogy ő szeret engem: Nemcsak azért mert, hanem mindenek ellenére is!

***

2019.12.05
Mt 07:21-29

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram! Uram!” Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: „Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?” Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja a szavaimat, és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak; az összedőlt és nagy romhalmaz lett belőle. . Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Mt 07:21-29

Jézus ismerősei

Az álruhás Jézussal gyakran találkozunk. Amikor színről színre találkozni fogunk vele, biztosan fel fogjuk ismerni őt, de az már egyáltalán nem biztos, hogy ő is fel fog ismerni bennünket. Lehetséges, hogy kedves ismerősként fogad, de az is lehet, hogy idegenként tekint ránk és azt mondja nekünk: „Nem ismertelek soha benneteket.” Jézussal találkozunk, amikor megnyitjuk szívünket tanítása előtt, amikor bizalmunk bizonyítékaként szavai szerint cselekszünk, és szolgáljuk őt embertestvéreinkben. Jézus kedves ismerőseivé, sőt rokonaivá válunk, ha hallgatunk rá, ha szavai szerint cselekszünk, ha sziklaalapra épülünk. Vö. Mk 3:31-35

Sziklaalap

Isten maga a Szeretet. Jézus szavai utat mutatnak életünk sziklaalapjához, utat mutatnak szeretni képes szívünkhöz, utat mutatnak Istenhez. Szívünkben a Szeretet arról tanúskodik, hogy Jézushoz hasonlóan, bennünk is testet ölt az Isten. A Szeretet nem múlik el soha, szeretetkapcsolataink mindörökké élnek. A Szeretet örökkévalóságához, ténylegességéhez képest, minden más érték; még a karizmák is, még a hit és a remény is csak viszonylagos értékek lehetnek.

Karizmák

Lehetséges, hogy valakinek prófétáló tehetsége van, Jézus nevében ördögöket űz, sőt csodákat tesz; és mégis, Jézus úgy tekint rá, mint idegenre. Az Apostol így vall erről lehetőségről: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha Szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha Szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha Szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” 1Kor 13:1-3

A Szeretet ismérvei

A Szeretet himnusza a Szeretet; végül is az Isten ismérveiről szól. Kiemelkedő ismérve a Szeretetnek az, hogy a Szeretet „A rosszat nem rója fel.” 1Kor 13:5d A Szeretet nem tud megbocsátani, mert nincs mit megbocsátania. Ha felróná a rosszat, akkor igen, akkor meg tudna bocsátani, de a rosszat nem rója fel. Aki felrója a rosszat, akinek sokáig módjában állt vádolni bennünket Isten színe előtt az a Sátán. A Sátán Mennyből való letaszításáról így ír Szent János apostol: „Ekkor harsány hangot hallottam az égben: Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.” Jel 12:10 Isten az ő Fiában kiengesztelődött velünk, nincs, aki vádoljon bennünket őelőtte. Mennyei erők működnek, meg lehet térni, érdemes megtérni! Engedhetünk a Szeretet vonzásának. Mennyei Atyánk tárt karokkal vár bennünket, elénk siet, és mielőtt megszólalhatnánk a nyakunkba borul. Vö. Lk 15:20

***

2019.12.04
Mt 15:29-37

Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. Nagy tömeg jött oda hozzá, velük együtt sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét. Ezután Jézus magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton. A tanítványok ezt felelték neki: Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget? Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt felelték: Hét, és néhány apró halunk. Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megszegte, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral. Mt 15:29-37

Isten országának mibenléte

Jézus prófétai tettek sorozatával, erővel és hatalommal jeleníti meg az Isten országát. „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben” 1Kor 4:20 Az evilági országok a beszédben vannak megalapozva; törvényekben, rendeletekben, parancsokban végül is a nyelvi struktúrában vannak megalapozva, nyelvi struktúrákba szerveződnek. Ezzel szemben az Isten országa élő szervezet, életerő. Isten országa nem ebből a világból való ország, de erejével áthatja a mindenséget, áthat bennünket is. Az Isten országának az ereje jóvátesz. Ez az evangéliumi szakasz, arról tanúskodik, hogy Jézus, sok-sok nem jót, jóvátesz. Istennek van hatalma a jóvátételre. Istennek van első, és van végső jóvátétele is.

Első jóvátétel

A teremtett dolgok Isten szavával veszik kezdetüket, és amikor létrejönnek, akkor Isten az, aki értékeli őket. Isten egymásután kijelenti az ő teremtményeiről, hogy azok jók. Az első nem jó az ember teremtése után hangzik el. Nem jó az embernek egyedül lenni. Az embert egy szép és ugyanakkor embertelen világ veszi körül és ez nem jó. Isten jóváteszi ezt a nem jót. Ádám oldalbordájából megalkotja Évát és az ember felujjong, amikor az őt körülvevő idegen világban felismeri önmagát: Csont a csontomból, hús a húsomból. A szerelemben önmagunkat ismerjük fel az egészen másban. Hasonló élményben van részünk akkor is, amikor a tőlünk idegen világban észt találunk az eszünkből.

Végső jóvátétel

A teremtés nem fejeződött be, Isten jóváteszi az ő teremtését. Karácsonykor, Isten valósága átdöfte a teremtett világot. Isten Fia tanít, betegeket gyógyít, halottakat támaszt, sok-sok nem jót, jóvátesz. Hirdeti az Isten országát, jelenvalóvá teszi az Isten uralmát. Nagypénteken, Isten vonzásába került a mindenség. Húsvét óta Krisztushoz hasonlóan elváltozik a teremtett világ! A Szentlélekisten, áthatja a világot és Krisztusban, mint főben újraegyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Jó lesz minden. Isten lesz minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 és Kol 3:11

***

2019.12.03
Lk 10:21-24

Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta. Lk 10:21-24

Krisztus misztériuma

Lenni, létezni kapcsolatot kölcsönhatást jelent. Kölcsönhatásaiban létezik a teremtett világ. Mi is kölcsönhatásainkban létezünk. Lehet valaminek léte és ugyanakkor nem létezik. Létünk öröktől fogva van, hiszen a mi mennyei Atyánk, Krisztusban választott ki bennünket még a világ teremtése előtt, de létezésünket, csak fogantatásunk pillanatával kezdtük el. A Szentháromságos Egy Isten is, egymást szerető személyek kölcsönhatásaiban létezik, ő maga a Szeretet. Isten léte nem különbözik létezésétől, ő létező lét. Krisztus misztériuma, arról szól, hogy mennyei Atyánk, Krisztusban, mint főben újraegyesít mindent. Az ember és az Isten közötti létezést Jézus teremti meg: „Nem ismeri Fiút senki más, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”

Szeretetkapcsolataink

Istenben való létezésünk, megismerésünk dimenziójában van. Ez a dimenzió, ez az edény a bölcseknél és az okosaknál telítve van, a kicsinyeknél pedig annyira üres, hogy képes befogadni Krisztus misztériumát. Az embernek végül is csak egyetlen egy gondja, baja van: az, hogy nem tudja, hogy valójában kicsoda. Istenismeretet, igaz önismeretet nekünk, embereknek egyedül csak Jézus adhat. Az utolsó vacsora termében Jézus megígér tanítványainak egy tudást: „Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok ti bennem és én tibennetek.” Ez már most is így van, csak lehet, hogy még nem tudjuk. Jézus, bennünk nem megkötözött, megvetett király akar lenni, jelen akar lenni gondolkodásunkban és tetteinkben, végül is a mi szívünkkel akar szeretni. Valaki elmondta nekem: „Mindenütt kerestem az Istent, de sehol sem találtam, aztán kerestem önmagamat, valójában ki is vagyok én, és önmagamat sem találtam, és kerestem az embertestvéremet és a szeretetet tapasztalatában mindhármunkat megtaláltam.” Őskeresztény korból maradt fenn a szállóige: „Ha testvéredet láttad az Urat láttad.” Jézus a mai evangéliumban bennünket is boldognak hirdet, a mi szemünk is boldog lehet, ha embertestvéreinkben észrevesszük Urunkat Istenünket.

***

2019.12.02
Mt 08:05-11

Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik. Azt mondta neki: Megyek és meggyógyítom. De a százados így válaszolt: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: Menj! Elmegy, vagy a másiknak: Gyere! Odajön. A szolgámnak pedig: Tedd ezt! Megteszi. Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Mt 08:05-11

Erőterek

Mi is hatalom alatt álló emberek vagyunk. Erőterek, hatalmak kölcsönhatásában élünk. Egy különleges erőtér vonzásának engedtünk, amikor eljöttünk Jézushoz. Ezt a római századost, szolgája szenvedése mozgósítja, mert hiszi, hogy segítséget találhat. Ez a százados, hite erőterével közeledik Jézushoz: Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik! És Jézus enged a bizalom erőterének, az erőtér irányába mozdul: Megyek és meggyógyítom.

Jézus gyógyításai

Jézus, csodás gyógyításait gyakran azzal indokolja, hogy a te hited meggyógyított téged. Názáretben Jézus nem tudott csodát tenni, mivel nem hittek benne. És Jézus úgy is gyógyít, hogy nem tudja azt, hogy kit gyógyított meg. Egy beteg asszony hittel, bizalommal, a tömegből odafurakodott Jézushoz és megérintette a ruháját. Jézus csak azt vette észre, hogy erő áradt ki belőle.

Jézus elcsodálkozik

Jézus elcsodálkozik a római százados hitén, azon a hiten, amely felismeri, hogy az ő irgalmas szeretetének nem szab határt sem a tér, sem az idő. Jézus, gyógyító erejét mi is mozgósíthatjuk. A római századossal együtt, mi is bizalommal kérjük Jézustól: Uram! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem!

***

2019.12.01
Mt 24:37-44

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindnyájukat. Így lesz az akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogyha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok! Mt 24:37-44

Jézus ígérete

Jézus megígérte ismét eljön, ebben biztosak lehetünk. Jézus az ő eljövetelének módját a tolvaj kiszámíthatatlanságával érzékelteti. Ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, hatékonyan tudna védekezni, de ha csak annyit tud biztosan, hogy jön a tolvaj, akkor bizony éberen kell virrasztania. Mi is csak annyit tudhatunk biztosan, hogy Jézus eljön, de hogy mikor, azt nem tudjuk. Éppen ezért Jézus, virrasztásra, éberségre szólít fel mindannyiunkat.

Éberségünk

Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus, a mi éberségünknek döntő jelentőséget tulajdonít. Az éberség nagyon közel áll a szeretethez. Mélyen alvó édesanyák kisgyermekük alig hallható nyöszörgésére, képesek felébredni, mert a szeretet az nem alszik el, nem alszik el velünk együtt, éberen virraszt, őrködik szeretteink felett. Hallásunk, látásunk, ízlelésünk, szaglásunk, tapintásunk a tudatunkban van megalapozva, tudatunk a figyelmünkben, figyelmünk az éberségünkben, éberségünk a szabadulásunkban, szabadulásuk pedig az Istenben van megalapozva. Isten a mi egyetlen menedékünk. Éberség nélkül nem működik egyik érzékszervünk sem. Éberség nélkül imádkozni sem tudunk. Éberségünk teszi lehetővé, hogy menedéket találjunk Istennél.

Éberségünk csapdái beszennyeznek

Jézus az evangéliumokban három ránk leselkedő csapdát jelöl meg, mindegyik csapda az éberségünket tompítja. Az ős ellenség türelmetlenül várja, hogy valamelyikkel megfogjon, hogy elzárja előlünk a szabadulás útját. Érdekes módon mind a három csapda G betűvel kezdődik. A világ gondja, gazdagsága és gyönyöre. Mind a három ránk akar nehezedni, hozzánk akar tapadni. Amikor kezet mosunk, tapasztaljuk, hogy szinte észrevétlenül mennyi piszok ragadt ránk. Nemcsak a kezünknek van ilyen tapadó képessége, amitől piszkos lesz. A világban járva - kelve, amerre érzékeink fordulnak, arra fele mozdul a lelkünk is. A világ az ő gondjával, gazdagságával és gyönyörével igyekszik a lelkünkhöz tapadni; beszennyezni.

Szívünk tisztasága

Jézus boldognak hirdeti azokat, akiknek a szíve tiszta, mert ők meglátják, az Istent. Lelkünk számára olyan az értelmünk, mit a testünk számára a szemünk. Istent látni, egyúttal azt is jelenti, hogy érteni az Istent. Szívünk tisztaságát jelzi, ha értjük az Istent. Ha a szívünk nem tiszta, akkor nem halljuk, nem értjük az Istent, olyanok vagyunk, mint akik halálos álomba merültek. Jézus legyőzte a világot, megsemmisítette a bűnt, képes bennünket is tisztává tenni; látóvá és értővé tenni. Jézus, képes bennünket érzékennyé tenni a szeretet misztériumára. Szeretetünk cselekedeteivel edzhetjük éberségünket. Szeretetünk tettei; legszebb imádságaink, szeretetünk tetteivel kérhetünk és kaphatunk menedéket az Istenben.

***

2019.11.30
Lk 21:34-36

Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt. Lk 21:34-36

Éberségünk

A vadállatok nem tudnak úgy aludni, mint mi: Éberen alszanak, éberségük vigyáz rájuk, az éberségükben van a menedékük. Nem tudhatjuk mikor és honnan csap le ránk a halálos veszedelem, és azt sem tudhatjuk, hogy hova menekülhetünk. A vadállatok, szinte szüntelenül gyakorolják az éberségüket. Itt az ideje, hogy gyakoroljuk mi is az éberségünket. Éberségünkben fog megmutatkozni a közelgő veszedelem és a menekülési útvonalunk. Gyorsan kell menekülnünk, Jézus óva figyelmeztet, hogy ne nehezedjen el a szívünk.

Megmenekülésünk

Jézus hirdeti, hogy ennek a világnak a változékonysága jelentést hordoz, jelzi az ő eljövetelét. A betlehemi csillag feltűnése szelíden, csak néhány tudós számára hirdette Urunk első eljövetelét. Jézus dicsőséges eljövetelét hirdeti a világ változékonyságának, állhatatlanságának drasztikus felfokozódása. Ha nehéz a szívünk, ha erősen kötődünk ehhez a világhoz, akkor ez a világ fogva tart és maga alá gyűr. Ha könnyű a szívünk, akkor tekintetüket a földről az égre tudjuk emelni, felismerhetjük menekülési útvonalunk végén Jézust, felé szaladhatunk, és megállhatunk előtte.

 
Mt 04:18-22
Szent András apostol

Amint Jézus elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket! Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Mt 04:18-22

Hívásból hivatás

Az Úr Jézus, az ő nyilvános működését rövid, és ugyanakkor nagyon mély-értelmű programbeszéddel kezdte el: Betelt az idő, közel van az Isten Országa, térjetek meg, azaz higgyetek ebben az örömhírben! Jézus mindig pontosan tudja, hogy mikor minek van itt az ideje, gyakran jelét adja ennek, amikor kijelenti: Még nem jött el az én órám. Jézus meghirdeti az Isten Országának a közelségét, és hallgatóságát döntésre szólítja fel: Itt az ideje annak, hogy döntsetek; hallgassatok rám! Simon Péter, András, Jakab és János Jézus hívására felismerik hivatásukat, meghozzák életük alapvető döntését, mindenüket elhagyva követni kezdik Jézust.

Halászokból emberek halászai

Ezek a halászok, hálójukkal halakat emeltek be a hajójukba. Az új feladatuk az, hogy Jézus munkatársaiként embereket emeljenek be az Isten Országába. A halaknak nem jó, abba belepusztulnak, ha kihalásszák őket életterükből. Mi is ragaszkodunk evilági életterünkhöz, félünk a haláltól, egészen addig, amíg Jézus emberhalászai meg nem mutatják nekünk az utat a szívünkhöz, egészen addig, míg fel nem ismerjük azt, hogy az Isten Országában örök életünk van.

***

2019.11.29
Lk 21:29-33

Ezután mondott nekik egy hasonlatot: Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. Lk 21:29-33

Az elmúlhatatlan

Világunk legszembetűnőbb tulajdonsága a változékonyság, az állhatatlanság. Az ég és a föld elmúlására utaló jelenségek Isten országának a közelségét hirdetik, azt az országot, amely nem keletkezett és nem szűnik meg soha. Jézus az Igazságról tanúskodik. Az Igazság olyan, mint a végtelen, megáll önmagában. Ahogy a föld és az ég elmúlik, felismerésünk tüzében sok minden elhamvad, miközben az elpusztíthatatlan Igazság felizzik.

***

2019.11.28
Lk 21:20-28

Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban, meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a Földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagyhatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Lk 21:20-28

Időirányultságok

Általában arra vagyunk képesek, azt tudjuk megtenni, amiről elképzelésünk van, amiről képet tudunk alkotni. Magyar nyelvünk bölcsessége mutatkozik meg abban is, hogy képesség szavunkat a kép szavunkból képezzük. Cselekedeteink, végül is a jövőből fakadó elképzeléseinket jelenítik meg. Megtörtént, elmúlt cselekedeteink hatással vannak környezetünkre, motiválják környezetünk jelenét és a jövőjét is. Fordítva is igaz környezetünk elmúlt eseményei hatnak ránk, motiválják jelenünket és a jövőnket is. Egyrészt fizikai környezetünk, múlt>jelen>jövő irányultságú idejében vagyunk, másrészt szellemi környezetünk jövő>jelen>múlt irányultságú idejében is vagyunk. Az ellentétes időirányultságok a jelenünkben ütköznek egymással. Tetteinkkel, szavainkkal eljövendőt jelenítünk meg. Egy kicsit mindannyian próféták vagyunk.

Pusztító erők

Jézus megjövendölte Jeruzsálem pusztulását. Jézus halála után 33 esztendővel kezdetét vette a 4 évig tartó zsidó háború. 70-ben Titusz római hadvezér hadseregével körülfogta Jeruzsálemet, kiéheztette a várost. Békeszózatot intézett Jeruzsálem lakóihoz: Megesküdött, ha megadják magukat, megkíméli a templomot. A zsidók képtelenségnek tartották, hogy a templom, az Isten háza, rombolás áldozata legyen. Reménykedtek az Istenben, hogy megvédi a házát és mindazokat, akik benne vannak. Jóllehet Titusz meg akarta kímélni a templomot, ott voltak a leghevesebbek a harcok. A templom, kigyulladt, leégett, kő kövön nem maradt, romhalmaz lett belőle. A pusztító erők végül is halálunkat okozzák, kivezetnek bennünket fizikai környezetünk idejéből.

Eljövendők vagyunk

Magyar nyelvünk, a szellemiekre való nyitottságunkat fejezi ki azzal, hogy a jövőt a jönni igéből képzi. Eljövendők voltunk, vagyunk és leszünk: Fogantatásunk pillanatában eljöttünk megjelentünk ebben a világban és halálunk pillanatáig újra meg újra pillanatról pillanatra eljövünk, megjelenünk. A világ teremtése előtt is eljövendők voltunk: Krisztusban választott ki bennünket Isten még a világ teremtése előtt. Vö. Ef 1:4 Életünk Istenben elrejtett élet. Amikor Krisztus, a mi életünk újra eljön, vele együtt dicsőségesen mi is újra megjelenünk. Vö. Kol 3:1-4

***

2019.11.27
Lk 21:12-19

Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Állhatatosságotokkal fogjátok megmenteni lelketeket. Lk 21:12-19

Ellenállás

Krisztus misztériuma, arról szól, hogy mennyei Atyánk Krisztusban, mint főben újraegyesít mindent. Ez az isteni művelet, ez az isteni változtatás áthatja a mindenséget és közben szinte törvényszerűen ellenállásba ütközik. Jézust, a kozmosz befogadta, az anyagi világ felvette Jézus alakját, de övéi nem fogadták be. Az anyag befogadó, de amint felvesz egy formát, az anyag formája már ellenáll a változtatásnak.

Péter és Júdás

Minél stabilabb egy forma, annál inkább ellenáll a változtatásnak. Péter lehetett a leglabilisabb apostol, éppen ezért mozdítható volt, Jézus alakítani tudta Pétert, sziklaalapra tudta mozdítani. Júdás lehetett a legstabilabb apostol, jöhetett Jézus, mehetett Jézus, bármit mondhatott vagy tehetett Jézus, ő megmaradt annak, aki.

Állhatatosság

Krisztus követőit, a Szentlélekisten bekapcsolja Krisztus misztériumába, a változtatás emberei és ezért ellenállásba ütköznek. Jézus arra buzdít bennünket, hogy ne törődjünk az ellenállással, hogy mindenek ellenére is állhatatosan tanúskodjunk az igazságról. Állhatatosságra egyfajta nemtörődömségre buzdít bennünket Kalkuttai Szent Teréz Anya is:

„Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.
Ne törődj vele! Te csak építs.

Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!

Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!

Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!

Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!“

Krisztus misztériuma áthatja a mindenséget, minden egyes ember Isten műveleti területe. A vallásokat úgy is meg lehet közelíteni, hogy azok, az Isten akciójára adott emberi reakciók. Az emberi reakciók sokfélesége, a vallások sokféleségét teremtette meg. „Az Isten és az Atya szemében az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.“ Jak 1:27 Jézusnak minden vallásban, minden akolban vannak juhai, ők azok, akik Isten irgalmára irgalommal válaszolnak, akiket Isten irgalmas szeretete irgalmassá tesz, akik tisztán és igaz módon vallásosak.

***

2019.11.26
Lk 21:05-19

Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég! Aztán így folytatta: Nemzet, nemzet ellen és ország, ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket. Lk 21:05-19

Az ősegyház tapasztalata

Szent Lukács evangéliuma a 80-as években íródott. Az ősegyház már megtapasztalta Jézus jövendölésének teljesülését. Jézus halála után 33 esztendővel kezdetét vette a 4 évig tartó zsidó háború. 70-ben Titusz római hadvezér körülfogta Jeruzsálemet és kiéheztette a várost. Békeszózatot intézett Jeruzsálem lakóihoz: Megesküdött, ha megadják magukat, megkíméli a templomot. A zsidók képtelenségnek tartották, hogy a templom, az Isten háza, rombolás áldozata legyen. Reménykedtek az Istenben, hogy megvédi a házát és mindazokat, akik benne vannak. Jóllehet Titusz meg akarta kímélni a templomot, ott voltak a leghevesebbek a harcok. A templom, kigyulladt, leégett, kő kövön nem maradt, romhalmaz lett belőle. Az ősegyház megtapasztalta az üldöztetést is. Szent István diakónust megkövezték, az idősebb Jakab apostolt karddal végezték ki.

Pusztító erők

Az első keresztények mindezek alapján azt hitték, hogy a világ vége, Jézus dicsőséges, második eljövetele közel van, még az ő életükben bekövetkezik. Szent Pál apostolnak egyeseket munkára kellett bíztatnia, mert úgy gondolták, ha holnap vagy holnapután vége lesz a világnak, akkor már nem érdemes dolgozni. Hogy mikor lesz vége a világnak, nem tudjuk, mint ahogy azt sem tudjuk, mikor fejeződik be a földi életünk. Életünk a halál színe előtt való élet. Szemben állunk a túlerővel, küzdenünk kell és a végén alul maradunk. Életünk első pillanatától az életerők és a halálerők küzdelme vagyunk, addig élünk, míg ez a harc egyensúlyban van. A világ végét és a mi életünknek a végét is az jelzi, hogy ebben a harcban az egyensúly megbomlik. Elszabadulnak, ránk szabadulnak a pusztító erők.

Az utolsó szó

Életünk nemcsak a halál színe előtt való élet. Nem a halálé az utolsó szó! Jézus Krisztus az alfa és az omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó! Istennél, a mi Mennyei Atyánknál mindenhol és mindenkor menedékre találhatunk, szabad utunk van az Istenhez, még a halál sem állhat utunkba. Jézus örök szeretetére az állhatatosság a méltó válasz. Hűségünk az az elpusztíthatatlan valóság, amely örökre megmarad és megtart bennünket.

***

2019.11.25
Lk 21:01-04

Jézus egy alkalommal megfigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését. Lk 21:01-04

Istennek

Jézus az asszonyok előudvarában tartózkodik apostolaival. Ez az udvar négyzet alakúra épült, egy-egy oldala száz lépés. Erre az udvarra nyílt a templom kincstárának a bejárata, itt volt felállítva 13 áldozati szekrény, mai szóhasználattal persely. Ezek közül az egyik önkéntes adományok befogadására szolgált. Ennek a perselynek a tartalmából a teljesen elégő áldozatok előkészítését biztosították. Az áldozatokból, az áldozat bemutatói általában részesültek, a teljesen elégő áldozati adományból azonban nem részesülhettek, azt teljes egészében az Istennek mutatták be.

Ami az Istené

Jézus figyeli az adakozókat. Isten előtt nem az a döntő, hogy mennyit ad valaki, hanem az, hogy miből adja. Amit adunk abban egy kicsit benne vagyunk mi magunk is. Ez az özvegyasszony nemcsak egy kicsit van benne, adományában, hanem egészen, hiszen mindenét, egész megélhetését odaadta. Jézus erről a tettről, az önmegtagadás áldozatáról elismerően nyilatkozik apostolainak. Isten tulajdonai vagyunk. Ez az özvegyasszony az Isten ügyből nem kapni akar, hanem az Isten ügyért adni akar. Ez az özvegyasszony tettével kifejezi, hogy ő Isten tulajdona, megadja Istennek azt, ami az Istené.

Megadhatjuk

Önmagunk birtoklásáról csak magunktól nem tudunk lemondani. Minden idegszálunk tiltakozik kifosztottságunk ellen, a halál ellen, amely drasztikusan kirabol bennünket. Magunkba zártságunkból, magunkba fagyottságunkból csak az Isten szeretete képes kiengesztelni bennünket. Akiket Isten szeretete kiengesztelt, csak azok képesek Jézus követésére, az önmegtagadásra, keresztjük hordozására. Az Isten ügye áldozatokban, az Istent szerető emberek, önfeláldozásában testesül meg.

***

2019.11.24
Lk 23:35-43

Abban az időben: Amikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított - mondták -, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” - mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23:35-43

A lehető legjobb, amit tehetünk

A haldoklók közül ketten is megszólítják Jézust, de Jézus csak az egyiküknek válaszol. Csak az egyik gonosztevő válik Istentől megszólított emberré, a másik gonosztevő a gúnyolódók kórusához társulva bizonyítékot kér Jézustól: „Nem Te vagy a Messiás? Szabadítsd meg magadat és minket is!” A jobbik lator védelmébe veszi Jézust, sőt kéréssel fordul hozzá. Egy haldokló emberhez kéréssel fordulni, felismerni benne a királyt, és erről a gúnyolódók között tanúságot tenni, erre csak a hit képes. Jézus közelében ez a haldokló lator, aki talán egész életében semmi jót nem tett, megteszi a lehető legjobbat, amit ember megtehet: bizalommal fordul Jézushoz: „Jézus emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel!” Jézus megígéri ennek az embernek, hogy hamarosan találkozni fognak, együtt lesznek a mennyben: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!”

Állhatatossággal

A jobbik lator, csak a tekintetét képes bizalommal Jézus felé fordítani, és ez elég, ahhoz, hogy menedékre találjon, Jézus örök királyságában. Jézus bennünket is figyelmeztet: Állhatatosságotokkal fogjátok megmenteni lelketeket. Vö. Lk 21:12-19 Földi életünk lehetővé teszi állhatatosságunkat. Minden élethelyzetünkben Istentől felkínált lehetőségünk, hogy bizalommal Jézus felé fordulhatunk. A jobbik latorhoz hasonlóan nekünk sem kell egyedül meghalnunk. Az a „ma” elérkezik egyszer a mi életünkben is, amikor állhatatos bizalmunk megnyitja fülünket Jézus szavára: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.

***

2019.11.23
Lk 20:27-40

Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt. Jézus ezt válaszolta nekik: A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él. Némely írástudó megjegyezte: Mester, helyesen válaszoltál. Többé nem mertek tőle kérdezni semmit. Lk 20:27-40

Jézus hirdeti a feltámadást

A feltámadás kérdése megosztotta Jézus honfitársait. A szadduceusok a szentírásból, csak Mózes öt könyvét fogadták el, és mivel a Tórában nincs szó feltámadásról ezért nem is hittek a feltámadásban. Ezzel szemben a farizeusok hittek a feltámadásban. Mivel Jézus hirdette a feltámadást és az örök életet, kezdetben a farizeusok olyan vállveregetős stílusban közeledtek Jézushoz, szívesen látták vendégül, de amikor jobban megismerték Jézust, akkor szembefordultak vele: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Jn 19:7b

Dialógus

Jézus a vallásos elittel nemigen tudott szót érteni. Rendkívüli, ahogy Jézus szót ért a szadduceusokkal. Különleges, hogy a szembenálló felek nem vitatkoznak, hanem dialógust folytatnak. A vitában azon van a hangsúly, hogy kinek van igaza, a dialógusban ezzel szemben az igazságon van a hangsúly. A vitából nézeteltérések, vitatkozások, sőt háborúságok fakadnak. Az Igazság egy. A dialógusban közelebb kerülünk az Igazsághoz és egymáshoz is. A dialógust el lehet úgy is kezdeni, ahogy ezt a szadduceusok is tették: Hátha nincs is igazunk, tegyük fel, hogy van feltámadás, aztán nézzük meg, hogy ez a feltevés kiállja-e a törvény próbáját. A feltámadás lehetséges voltából, egy helyzetet konstruálnak, amelyben nem tudják értelmezni Mózest. Jézustól azt várják, hogy a Tórából igazolja tanítását a feltámadásról.

Sikeres dialógus

Jézus vállalja a dialógust. A Tóra szívét idézi, azt a jelenetet, amikor Isten, az önmagától égő tűz alakjában megjelenik Mózesnek és kinyilatkoztatja magát. Mózesnek az nyilatkozik meg, Aki Van, aki lehetetlen, hogy ne legyen, az Örökkévaló, aki Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének vallja magát. Ezek a pátriárkák, már régen meghaltak, testük elporladt. És mivel Isten nem a holtak, hanem az élők Istene, ezek a pátriárkák, haláluk után szükségképpen élnek. Jézusnak sikerült meggyőznie a szadduceusokat a halál utáni életről. Sikeres a dialógus, ha nem ránk derül fény, hanem maga az igazság ragyog fel. Az igazságban végül is Jézus mutatkozik meg, hiszen ő az Út az Igazság és az Élet. Vö. Jn 14:6

Isten ügye

Jézus beszél azokról, akik méltók a feltámadásra. Szent János evangéliumában Jézus megmondja azt is, hogy hogyan válhatunk méltóvá a feltámadásra: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24 A keresztény hitben az Igazság a hangsúlyos, az a hangsúlyos, amit az Isten tesz. A keresztény vallások végül is az Isten akciójára adott emberi reakciók, ezekből már sok van. Vallásos alapon is szembe lehet szegülni Isten akaratával, ahogy azt Szent Péter apostol is tette, amikor Isten parancsára sem hajlandó olyat tenni, amit tilt a vallása, nem akar tisztátalant enni. Vö. ApCsel 10:13-14 Az Igaz vallásban az Isten ügye veszi kezelésbe az életünket, és nem fordítva, nem mi vesszük saját kezelésünkbe az Isten ügyét. Isten ügye az, hogy minden ember a fia legyen, hogy méltó legyen a feltámadásra, hogy üdvözüljön. Vö. 1Tim 2:4 Ez az isteni akarat valósul meg Krisztus keresztáldozatában. Isten megtestesült szeretete egészen odáig elmegy, hogy odaadja az életét, de tovább nem! Az isteni életet elfogadhatjuk, de vissza is utasíthatjuk. Befogadhatjuk Jézust, az életünkbe, az életvitelünkbe, méltóvá válhatunk arra, hogy Isten, az ő Fiát lássa bennünk, aki méltó a feltámadásra.

***

2019.11.22
Lk 19:45-48

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek. Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását). Lk 19:45-48

Tartózkodási helyünk

Nemcsak fizikai tartózkodási helyünk van. Távolság szavunknak kiterjedt jelentése van. Nem csak fizikailag lehetünk közel vagy távol egymástól. Az Isten és az ember közötti távolság szélsőséges helyzetét jelzi, a szolgai- és az istenfiúi istenfélelem. Ezekből  a szélsőséges helyzetekből kérdések fakadnak: Mi lesz velem, ha jön az Isten? Istenem el ne hagyj, mert akkor nem tudom mi lesz velem? És az is lehetséges, hogy nem adunk sem közeli sem távoli helyet az Istennek az életünkben, mert a szívünkben, az Istennek a helyén, a szent helyen nem az Isten van.

Isten Temploma

Jézusnak szívügye a templom, az ember és az Isten, közös tartózkodási helye. A kereskedők ezen a szent helyen nincsenek a helyükön, imádság helyett nyerészkednek, megbontják az ember és az Isten kapcsolatát. Jézus az állataikkal együtt kiűzi őket. Az elcsendesült templomtéren, ott áll egyedül Jézus, az áldozati állatok helyén az igazi, örök, bűnért való áldozat, az Isten Báránya. A papok, leviták értetlenül közelednek felé. Nem értik milyen jogon avatkozik Jézus a templom, általuk meghatározott rendjébe, milyen jogon meri rontani az üzletet, elriasztani a zarándokokat. Ott ég szívükben a gyűlölet, csak a módját keresik annak, hogy kezet emelhessenek Jézusra.

Az ember templom

Szent Pál apostol arról tanúskodik, hogy a mi testünk a Szentlélekisten temploma. Ennek a templomnak a rendjéért mi vagyunk a felelősek. Éljünk úgy, hogy ne találjon bennünk Jézus kivetni valót, és ha talál, és kiveti, köszönjük meg. Evangélium, örömhír, hogy Jézus keményen is beavatkozik a mi életünkbe, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hogy mi is a helyünkre kerüljünk.

***

2019.11.21
Lk 19:41-44

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít, és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét. Lk 19:41-44

Virágvasárnap

A Názáreti Jézusban, elevenen élt az a küldetéstudat, hogy vele, új korszak kezdődik a választott nép történelmében. Három éven át ezt az új korszakot hirdette, testesítette meg, szerte az országban, a kisebb falvakban is. Virágvasárnap meg kellett mutatkoznia annak is, hogy Jézus ügye, nem csupán falusi ügy, hanem az egész nép, az egész ország ügye. Jézus úgy vonul be Jeruzsálembe, mint egy király, akinek serege van, akinek rendszerváltó programja van, akihez a vezetőknek valahogy viszonyulniuk kell! A vallás terén már kiéleződött a nézeteltérés Jézus és a vezetők között és most, Jézus politikailag is szembekerül a fennálló rendszer képviselőivel.

Isten Országa

A politikai hatalmat azok gyakorolják, akikre hallgatnak az emberek és Jézusra, honfitársai közül ekkor már nagyon sokan hallgattak. A diktatúrában, az emberek büntetés terhe mellett kénytelenek hallgatni a diktátorra. Jézus királysága a bizalomra épül: Megtehetjük, hogy hallgatunk Jézusra, és ha nem hallgatunk rá, akkor sincs semmiféle megtorlás.

Lenni vagy nem lenni

Embernek lenni szüntelen növekedést fejlődést jelent. Hegelnek a szemére vetették, hogy a legokosabb hernyó sem tudhatja, hogy térben röpködő lepke lesz belőle. Bizonyára nem tudhatja, de megélheti. Oda jutottunk, hogy hernyószerű életet élünk, hogy fejlődésünk beletorzult az életszínvonal növekedésébe. Az emberiség kisebbik része pocsékol, a nagyobbik része pedig szeretne pocsékolni. Ha ez így megy tovább, ebbe a tendenciába a föld belepusztul és Jézus elsirathat bennünket is.

Örökké lenni

Meglátogatott bennünket a mélységből a nap- támadat, hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje. V.ö. Lk 1:78-79 Éltető napunk, hívogat bennünket a föld feletti világba. Megtörténhet velünk, hogy nem vesszük észre, hogy hívogat bennünket az Isten, mert mindig mással vagyunk elfoglalva, pedig csak egy a szükséges. V.ö. Lk 10:42 Lehet Jézust hallatlanra venni, és ha ezt kitartóan tesszük, akkor képtelenné válunk az isteni szó meghallására, Isten napja elsötétedik előttünk, és Jézus, elsirat bennünket is. Az Igazság olyan, mint a végtelen, megáll önmagában. Ha hallgatunk Jézusra, felismerjük az Igazságot és önmagunkat is felismerjük az örökkévalóságban. Ebben a felismerésben van az ember szabadsága és minden értelmet meghaladó békessége is. V.ö. Jn 8:31-32 Felismerésünk tüzében sok minden elég, miközben az epusztíthatatlan Igazság felizzik.

***

Mt 12:46-50
A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a temploban

Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled. De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: Ki az anyám s kik a rokonaim? Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám. Mt 12:46-50

Krisztus misztériuma

„Bolberitz Pál professzor úr elmondta, hogy általában a nők szokták megkérdezni tőle, hogy milyen lesz a feltámadt testünk, majd azzal folytatta, hogy testi mivoltunk valamennyire most is kifejez bennünket, feltámadt testünk pedig tökéletesen ki fogja fejezni azt, hogy kik vagyunk, majd hozzátette: Milyen jó, hogy ez most nincs így, képzeljük el, milyen rondák lennék, ha a testünk tökéletesen kifejezne minket.” Az igazi szépség egységből fakad. Ha nem vagyunk egységben önmagunkkal, ha szétszórtak vagyunk, akkor nem vagyunk szépek. Mennyei Atyánk egységet akar. Krisztus misztériuma arról szól, hogy Isten ezt a szétszórt világot Krisztusban, mint főben újraegyesíti. V.ö. Ef 1:9-10

Örök életünk

Krisztus misztériuma azzal kezdődött, hogy Mária megtetette Isten akaratát, meghajolt az Isten szava előtt és kijelentette: Legyen nekem a te igéd szerint! Krisztus misztériuma azokban folytatódik, akik megteszik Isten akaratát. Isten akarata az, hogy higgyünk abban, akit küld hozzánk, hogy higgyünk az ő Fiában, hogy hallgassunk Jézusra, hogy végre a szívére ölelhessen bennünket, hogy megéljük a vele való örök egységünket. 

Isten családjához tartozunk

Isten családjához tartozunk, ha engedünk Isten hatalmának, ha Krisztus misztériuma, az Isten, mindent újraegyesítő akarata meg tud mutatkozni az életünkben. Szent Pálban kiemelkedően meg tudott mutatkozni Krisztus misztériuma, az egység szolgálata. Szent Pál arra bíztat bennünket, hogy ne fordítsunk hátat Istennek, forduljunk felé és éljük meg egységünket, a bennünk jelenlévő, a bennünket határtalanul szerető Istennel. „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten kér benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” 2Kor 5:19-20

***

2019.11.20
Lk 19:11-28

Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. Így szólt hozzájuk: Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök! Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk! Ő azonban, amikor megszerezte a királyságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és azt mondta: Uram, a mínád tíz mínát hozott. Erre azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. Jött a második is, és így szólt: Uram, a mínád öt mínát nyert. Ennek is azt mondta: Uralkodj öt város felett. Aztán jött a következő, és így szólt: Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél. Azt mondta neki: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok; elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza? Majd így szólt az ott állókhoz: Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van. Azok így szóltak: Uram, annak már tíz mínája van. Mondom nektek: Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.' Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé. Lk 19:11-28

Jó szolgából rossz úr

A rendetlenségben a dolgok nincsenek a helyükön. Szemétté is válhat egy dolog, ha nincs a helyén. Egy eldobott üveg a parkban szemét, de ha a helyére kerül, az üvegvisszaváltóban már érték. Használunk eszközöket, de ha egy eszköz céllá magasztosul, akkor már nincs a helyén, akkor már ártalmassá válhat. „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk!” Kezdetben a pénz hasznos eszköznek bizonyult, majd bekövetkezett egy fordulat és a pénz, jó szolgából rossz úrrá, céllá, vezérlőelvvé magasztosult. A pénz amennyire jó szolga, legalább annyira rossz úr. Max Weber közgazdász, szociológus, "A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme" című írásában ezt a fordulatot, erre az evangéliumi szakaszra vezeti vissza.

Kapitalizmus

A reformáció közkinccsé tette a Szentírást. Elég sokan voltak, akik üdvösségük útjaként értelmezték ezt az evangéliumi szakaszt. Nem élték fel a vagyonukat, puritán egyszerűségben, önmegtagadó életet éltek. Több vagyont gyűjtöttek, mint amire szükségük volt, mint amit képesek lettek volna felélni. A vagyonuk gyarapodása, sejtetni engedte - ennek a példabeszédnek a kapcsán - hogy kiválasztottak, hogy az Isten meg lesz velük elégedve, hogy üdvözülni fognak. Jézus, az Isten Országáról, Isten uralmáról tanít. Alaposan félreértették Jézust azok, akik akaratlanul is, de létrehozták a működő tőkét; és ezzel a pénz uralmát, a kapitalizmust valósították meg..

Emberségünk, embertelenségünk

A mína ebben a példabeszédben jelölheti Isten ajándékait; mindazt, amit Istentől kaptunk, vagy kapni fogunk. Emberlétünket, a tehetségünkkel, a képességeinkkel együtt a mi Teremtőnktől kaptuk. Ha sokat kaptunk, nem lehetünk rá büszkék, és ha keveset kaptunk azt sem kell szégyellnünk. Meglepő, hogy az emberek általában arra büszkék, amiről nem tehetnek, és azt szégyellik, amiről ugyancsak nem tehetnek. Csak arról tehetünk, ami csak tőlünk függ. Hogy emberlétünkből emberséget vagy pedig embertelenséget valósítunk meg, az tőlünk függ.

Szolgálat

Az Isten ajándékai túlmutatnak önmagukon, Isten ajándékait szolgálatra kapjuk. A szolgálatra az erőt Istentől kapjuk, aki maga a szeretet. Isten az ő túláradó szeretetét jutalmazza, és ha elakad bennünk szeretetének túláradása, azt trombózisként, ítéletként éljük meg. Miközben szolgálunk, jelenvalóvá tesszük Jézus uralmát, az ő Országát. Legyünk éberek, vegyük észre, hogy Isten szeretete szüntelenül arra vár, hogy túláradhasson rajtunk.

***

2019.11.19
Lk 06:27-38
Árpád-házi Szent Erzsébet

Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is." Lk 06:27-38

Jézus hívása

Bennünket, embereket úgy közelít meg Jézus, hogy az akadályt, a bűneinket félretolja, az útjából. Jézus, közbotrányt okozva, betért a bűnös Zakeus házába, és Zakeust az Úr Jézussal való együttlét megváltoztatta. Zakeus bizonyságot tett élete nagy fordulatáról, mire: „Jézus ezt felelte neki: Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.” Lk 19:9 Ábrahám, minden hívők atyja, Istentől megszólított ember. Zakeus azért Ábrahám fia, mert megszólította őt Jézus az Isten Fia. Jézus hívása, hívő emberré, Istentől megszólított emberré tette Zakeust.

Jézus ígérete

Az evangéliumi szakasz első három szava, alapvető és döntő jelentőségű: „Nektek, akik hallgattok” Jézus hangjára, az ő szavára még a halottak is felfigyelnek. Hitünk kezdeményezője Jézus, ha hallgatunk rá, átalakulunk: Hívő emberek, Istentől megszólított emberek leszünk. És az evangéliumi szakasz csattanója, Jézus ígérete: „Magasságosnak lesztek a fiai” Ebben az evangéliumi szakaszban, Jézus önmagát közli velünk: Ő ilyen, Isten szeretete ilyen, és Jézus lehetségesnek tartja azt, hogy mi is olyanok legyünk, mint ő, és ezért, arra szólít fel bennünket, hogy olyasmit tegyünk, ami ellen a mi emberi természetünk tiltakozik, ami végül is lehetetlen a számunkra. Ami nekünk lehetetlen, az Jézus szavára nekünk is lehetséges.

A te szavadra, kivetem a hálót

Jézus egyszer így szólt Simonhoz: Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra! Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Vö. Lk 5:4-6 Jézus szavára, Péterhez hasonlóan, mi is vállalkozhatunk ara, ami számunkra lehetetlen. Jézus szavában erő van. Ha hallgatunk Jézus szavára az ő szavának az ereje, az ő hatalma, emberi természetünk fölé emel bennünket. Megtapasztalhatjuk Isten fiainak a szabadságát és gazdagságát, azt a gazdagságot, amelyből telik, még az ellenség szeretetére is.

***

2019.11.18
Lk 18:35-43

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam! Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: Dávid fia, könyörülj rajtam! Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak könyörgött: Uram, hogy lássak! Jézus így szólt hozzá: Láss! Hited meggyógyított téged. Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent. Lk 18:35-43

Bartimeus

Jézus Jerikón halad át, a Jeruzsálembe tartó zarándokok kíséretében. Jerikó a Pálmák városa, a jó illatok városa. 250 méterrel a tenger szintje alatt valóságos földi paradicsom. Bartimeus ez a vak, koldus nem gyönyörködhet hazája szépségében. Az ünnep egy kicsit ünnep az ő számára is. Sokan zarándokolnak Jeruzsálembe, nagyobb bevételre számíthat. Bartimeus kifinomult hallásával az előtte elvonuló tömeg zajából, kihallja a Jézus nevet. Ez a név számára ismerős, reményt keltő név. Kiabálni kezd, hogy észrevegye őt Jézus. A tömeg számára kellemetlen ez a lárma, csitítják, de ő annál inkább kiabál. Jézus Dávid Fia könyörülj rajtam! Jézus magához szólítja. Jézus kérdése meglepő: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled, hiszen a hozzákiáltó nyomorúság nyilvánvaló. Jézus megadja ennek a vak embernek, hogy kifejezze magát, hogy bizalma, hite az ő kérésében testet öltsön. Uram, hogy lássak! Jézus válasza még meglepőbb. Azt, hogy a vak látóvá vált, ezt a csodát Jézus Bartimeus hitének tulajdonítja: Menj, a te hited megmentett téged! Bartimeus nem megy el, hanem marad, hite nemcsak megmentette őt a vakságától, hanem felszabadította őt Jézus követésére is.

Szenzáció

Jézus nyilvános működése a szenzáció erejével hatott honfitársaira. Az emberi bizalom; isteni gyógyító energiákat szabadít fel Jézusban, és ahol nem hisznek benne, ott Jézus nem tud csodát tenni. Sokan követik Jézust, sokan hallgatnak rá. Az írástudók, a vallási vezetők jobban érthették Jézust, mint a nép egyszerű fiai, akik lelkesedtek Jézusért. Nagyon jól tudták, hogy a szentírás értelmezőiként, csak addig léphetnek isteni tekintéllyel a nép elé, amíg az Isten messze van. Az isteni jelenlét ellehetetlenítette őket. A látható, hallható Isten jelenléte, nagyon sok embert boldogított, és sokakat megbotránkoztatott. A test és az Isten együttesét, a mózesi törvények bálványnak minősítették. A főpap istenkáromlás bűne miatt ítéli halálra Jézust. „Az élő Istenre kényszerítlek, mondd meg; te vagy-e, az áldott Istennek a Fia, és Jézus megvallja: Én Vagyok. Jézusnak teste van és ugyanakkor Isten, és ez tűrhetetlen!

Szeretetkapcsolat

A kegyelem fölülről lefelé hat. Isten, emberré lett. Isten megtestesült szeretete, bármilyen mélyen is legyünk lehajol hozzánk. Emberlétünk pokla sem választhat el Isten szeretetétől. Jézus, ha belehal, akkor is felkeres bennünket, hogy felemeljen, hogy magához öleljen. Jézus ma is időszerű, aki nemcsak a szenzáció erejével hat. A kereszténység megihlette a művészeteket. Az egyházi építészet, festészet és zene emberek tömegeit vonzza. És bizony sokan megelégszenek az érzékeikre ható szenzációval, a lényeg, a forrás, a sokkal több, ahonnan a szépség és a nagyság, ahonnan a fenség fakad, gyakran érdektelen marad. Gyönyörűséges jelek, szenzációs jelek mutatnak Jézusra. Ne torpanjunk meg érzékeinknél, mozduljuk a jelek irányába, mozduljunk a sokkal több felé. Krisztus a mi Uruk által, Istentől szeretettek vagyunk. Isten az ő Fiában magához ölel bennünket. Ez a szeretetkapcsolat mindennél több, ez a szeretetkapcsolat a lehető legtöbb.

***

2019.11.16
Lk 18:01-08

Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelen imádkozni kell, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy, annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén nekem jön és megver. Az Úr így szólt: Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? Lk 18:01-08

Egyre közelebb

A példázatban szereplő igazságtalan bíró tudja, hogy a valóságban működő erőket nem lehet a törvény adta keretek között tartani. Abból él, hogy a törvényt megszegik. Mivel munkáját nem ellenőrzi senki, csak akkor szolgáltat igazságot, ha haszna van belőle. A bíró megütését bizonyára tiltotta a törvény, de ez a bíró, az özvegyasszony esetében nem bízik a törvény erejében. Nem azért szolgáltat igazságot, mert kap valamit, hanem azért, hogy ne kapjon valamit. Az özvegyasszony kitartó zaklatása, végül is elérte célját, látszólag mindig ugyanazt az utat teszi meg, ugyanazt a panaszt adja elő, mégis egyre közelebb kerül az igazságszolgáltatáshoz.

 Élő hittel

Jézus, amikor az imádságra buzdít, nem Mózest, nem a prófétákat, nem a szent iratokat idézi, hanem az igazságtalan bírót. Ha egy igazságtalan bíró az igazságot képviselő, kitartó akaratnak kénytelen engedni, akkor a mi irgalmas és igazságos mennyei Atyánkhoz határtalan bizalommal fordulhatunk, aki megadja nekünk mindazt, ami boldogulásunkhoz szükséges. Jézusban mégis felmerül a kérdés, ha az Emberfia eljön, talál e hitet a földön. Jézus számára az a kérdés, hogy cselekvő, élő hitet talál, vagy pedig csak holt hitet talál. Szent Jakab apostol már az első keresztényeket figyelmeztette: A hit cselekedetek nélkül halott.

Cselekedve

Isten az, aki a hitet adja, aki képes növelni hitünket, ugyanakkor hitünkből fakadó cselekedeteink teszik élővé, bennünket is éltetővé Isten ajándékát. Az akaratunkat nekünk kell működtetni, nekünk kell mozdulni, ezt helyettünk nem teheti meg senki. A tíz leprásnak a gyógyulásért a templom felé kellett haladnia. A szír Naámánnak meg kellet fürdenie a Jordánban, hogy megtisztuljon, az özvegyasszonynak az igazságtalan bíró nyakára kellett járnia, hogy igazságot szolgáltasson neki. Nekünk szüntelenül imádkoznunk kell, szüntelenül mozgásban kell lennünk az Isten felé. Embernek lenni szüntelen növekedést, fejlődést jelent; egészen az Isten, boldogító színelátásáig.

***

2019.11.15
Lk 17:26-37

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek; azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. A tanítványok megkérdezték: Hol lesz ez, Uram? Azt felelte: Ahol a hulla van, odagyűlnek a sasok. Lk 17: 26-37

A nagy elragadtatás helye

Jézus második eljövetelének a napja az egész földre kiterjed. Lesz, ahol ezen a napon éjszaka lesz, és lesz ahol nappal lesz, hiszen a föld gömbölyű. Jézus, éjszakai és nappali eseményekre utalva beszél erről a napról. A tanítványok számára elképzelhetetlen az a hely, ahol egyszerre van nappal és éjszaka, pedig a mi földünk ilyen hely, ahol egyszerre van éjszaka és nappal is. Jézus, földfeletti megfigyelőkkel, a sasokkal érzékelteti azt a magasabb dimenziót ahonnan a legnagyobb a rálátás, és ahonnan a legjobb az elérhetőség az egész földi valóságra. A tanítványok ebből megsejthették, hogy a "Hol" kérdésükre, Jézus válasza az, hogy mindenütt.

A nagy elragadtatás alanyai

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3:16 Jézus nem megtartani akarta, hanem oda akarta adni az életét, hogy mennyei Atyánk irántunk való szeretetét beteljesítse. Ha hallgatunk Jézusra, akkor egyre inkább jézusivá válunk: Jézushoz hasonlóan nem megtartani akarjuk, hanem mi is oda akarjuk ajándékozni életünket. A szeretet létezése, pro-egzisztencia, másokért való létezés. Krisztus a mi Urunk által, bekapcsolódhatunk a szeretet létezésébe. A nagy elragadtatás napján Isten szeretetének a vonzása, egész emberlétünket magával ragadja.

Emlékezzetek Lót feleségére!

Időszemléletünkben az idő irányultsága; múlt->jelen>jövő. Visszafele tekintünk, a múltunkból eredeztetjük a jelenünket és jelenünk, múltunkban gyökerező irányultsága sejteti velünk a jövőnket. Lót felesége eljövendő lehetett volna, de hátra tekintett és belemerevedett a múltjába. Sóbálvánnyá változott, olyan lett, mint a megváltozhatatlan múlt. Az isteni idő irányultsága, időszemléletünkkel ellentétes irányultságú idő. Az isteni időben az eljövendő jelenül meg és a jelenből lesz a múlt. Az életét odaajándékozó szeretet eljött, eljön és eljövendő marad. Jézussal együtt mi is eljövendők lehetünk. Ha eljövendők vagyunk, akkor már túl is éltük a halálunkat. Szent Pál apostol így tanúskodik örök életünkről: Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. Vö. Kol 3:1-4

***

2019.11.14
Lk 17:20-25

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van, vagy amott! Isten országa bennetek van. Azután tanítványaihoz fordult: Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van, vagy amott! Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert, ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől. Lk 17:20-25

Isten országa

Isten, akár tudjuk, akár nem tudjuk jelen van bennünk. Az Isten országa a bennünk jelenlévő Isten dicsőséges megmutatkozása. Legbensőbb lényegünk, akár tudjuk, akár nem tudjuk a bennünk jelenlévő Istennel folytatott párbeszédünk. Ez a párbeszéd tör a felszínre, amikor valaki hangos szóval elkezdi káromolni az Istent és akkor is, amikor hangos szóval áldjuk a mi Teremtőnket.

A szeretet egyesítő hatalma

Mindannyian tudunk a szeretet egyesítő hatalmáról: Hiszen, ami szeretteinkkel történik, az valahol velünk is történik; szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk és a mi bánatunk is. Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben, ne tekintenénk arra az Istenre, aki ezt a világot szereti, és a szívére öleli. Ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz és önmagunkhoz, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez. Az Isten Egy, ugyanaz az Isten van jelen mindnyájunkban. Ha valakivel jót teszünk, az Istennel teszünk jót. Ha valakit megvetünk a benne jelenlévő Istent vetjük meg, a bennünk jelenlévő Istent vetjük meg.

Jézus eljön hozzánk

Jézus, a láthatatlan Isten képmása, az Isten megmutatkozása, a határtalan szeretet megmutatkozása. Ha Jézus visszariad a kereszttől, annak az lett volna a lesújtó üzenete, hogy Isten szeretete nem határtalan, nem megy el értünk a végsőkig, hogy Isten szeretetének, valahol mégiscsak van határa. Jézus feltartóztathatatlanul eljön hozzánk, akkor is jön, ha megvetjük őt. Tőlünk függ, hogy Isten határtalan szeretetének határtalanul ellenállunk, vagy pedig, határtalanul, mindenek ellenére is, viszontszeretjük azt az Istent, aki bennünket, határtalanul, mindenek ellenére is szeret.

***

2019.11.13
Lk 17:11-19

Jézusnak, Jeruzsálembe menet Szamaria és Galilea határa mentén vitt az útja. Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk! Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak. Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, és arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt. Jézus megkérdezte: Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent? Aztán hozzá fordult: Állj fel és menj! A hited meggyógyított. Lk 17:11-19

Isten szeretete

Jézus, a láthatatlan Isten képmása, Isten megtestesült szeretete. Jézus hirdette, bemutatta, elénk élte az Istent. Jézusban szemlélhetjük mennyei Atyánkat és mennyei Atyánk az Úr Jézusban lát bennünket. Az Újszövetség maga Jézus Krisztus az ember és az Isten egysége, és mi benne vagyunk ebben a felülmúlhatatlan egységben; ezért szólíthatlak meg benneteket így: Krisztusban szeretett Testvéreim. Jézustól megtudhatjuk, hogy Isten szeretete az ő Fiában átöleli a mindenséget. Isten felhozza napját jókra és gonoszokra, esőt ad az igazaknak és a hamisaknak is. Akik nyitott szívvel olvassák az evangéliumot, azok rácsodálkozhatnak Isten feltétlen szeretetére, arra a szeretetre, amely nem függ szeretetének a tárgyától. Isten szeretetének a sugarai, mint a nap sugarai bombázzák a mi földünket is és közben előfordul az, hogy ez az isteni sugárzás feltüzesít emberszíveket. 10 ember közül akadhat egy, akiben Isten szeretete viszontszeretetet fakaszt, akit az isteni szeretet örök életre támaszt.

Örök élet

Mi a valóságot csak nagyon töredékesen; egymásmellettiségben és egymásutániságban, térben és időben tapasztaljuk. Jézus a valóság teljességéből lát bennünket. Mi úgy látjuk, hogy az élők közül, időnkét meghal valaki. Jézus úgy látja, hogy a halottak közül, időnként valaki örök életre támad. Egyszer Jézus, valakit követésére hívott, de az így felelt neki: Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! Jézus ezt válaszolta neki: Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat! Jézus így tanúskodik az örök életről: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

Credo

Tíz gyógyult ember közül csak egy hallhatta Jézustól: A hited meggyógyított téged. A görög szentírás pisztisz szavának a fordítók a hit szavunkat feleltették meg, pedig ez a görög szó bizalmat jelent. A latin credo is úgy került be a köztudatba, hogy hiszek, pedig ez egy összetett szó, corde do, credo, ami azt jelenti, hogy beledobom a szívemet. Jézus végül is ezt mondja: A te bizalmad, az hogy egész szívvel hozzám tértél, kigyógyított halálos betegségedből, örök életre támadtál.

Isten felé

Mind a tíz beteg ember találkozik Jézussal, de kilenc számára nem tényező az ajándékozó Isten. Elfogadják a testi gyógyulást, de már az Isten, a legnagyobb ajándék nem kell nekik. A kereszténység megihlette a művészeteket: A keresztény zene, építészet, festészet sok embert lenyűgöz, de már a forrás, ahonnan ezek az értékek fakadnak, sokak számára érdektelen marad. Templomunk Jézus háza. Jézus itt mindannyiunkkal találkozik. Kérjük őt, hogy amit földi életünkben kapunk tőle, az ő ajándékai mindig fordítsanak felé bennünket.

***

2019.11.12
Jn 17:20-26
Szent Jozafát püspök és vértanú

De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, hogy megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, és lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, és ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek. Jn 17:20-26

Amit az Isten tesz

Nemrég láttam egy ferences szerzetessel készített riportot. A riporter - többek között - megkérdezte: Miért van az, hogy a ferences templomokban a szószékről kinyúló, feszületet tartó kezet láthatunk? A szerzetes így válaszolt: A feszületet tartó kéz, arra figyelmezteti az igehirdetőt, hogy nem arról kell beszélnie, hogy mi milyenek vagyunk, hogy nekünk milyeneknek kellene lennünk, hogy nekünk mit kell cselekednünk, hanem arról kell beszélnie, hogy kicsoda az Isten, hogy mit tesz az Isten.

Egység

Jézus, imádkozik értünk is, hogy egyek legyünk. Jézus, nemcsak imádkozik az egységért, hanem az egységet be is teljesíti. Jézus megígérte: Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok. Nagypénteken Jézus ígérete beteljesedett. Nagypéntek óta Jézus vonzása áthatja a mindenséget, bennünket is áthat. Krisztus Misztériuma arról szól, hogy Mennyei Atyánk, Krisztusban, mint Főben újraegyesít mindent.

Felismerhetjük az Egységet

Jézus, nekünk is megígért egy tudást: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20 Ha engedünk Krisztus Misztériumának, a bennünket is átható isteni műveletnek, akkor végül is felismerhetjük, hogy az Örökkévaló Szeretet bennünk van, és mi az Örökkévaló Szeretetben vagyunk.

***

2019.11.11
Lk 17:01-06

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj, annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, bocsáss meg neki! Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet! Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek! Lk 17:01-06

A hit erénye

Jézus, a hit erényéről ad tanítást tanítványainak. Szóhasználatunkban, az erény szavunk, a jóra való készségünket jelöli. Készségre gyakorlás útján teszünk szert. Amikor írni tanultunk gondot okozott, hogy egy-egy betűt hogyan is kell leírnunk. Mára már olyan sokat gyakoroltuk az írást, hogy készségünkké vált. Különösebb gond nélkül, szinte kézfejünkből írjuk a betűket. Akkor válunk erényessé, ha a jót gyakoroljuk, ha tőlünk telhetően megtesszük a jót. A hit erénye természetfeletti erény, mert az a jó, amit gyakorolhatunk, ami az erényünkké válhat, az az Isten ajándéka. Szentlelket fakasztó hitet egyedül csak az Isten tud adni! Mi emberek, csak arra vagyunk képesek, hogy a hitünket gyakoroljuk vagy, hogy ne gyakoroljuk, és lehetőségünk van arra is, hogy a hitet kioltsuk. Szent Pál apostol bennünket is figyelmeztet: „Ne oltsátok ki a Lelket.” 1Tessz 5:19 Jézus kérdésfelvetése időszerű: „Ha az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön.” Lk 18:8b Vértanúk egyháza vagyunk. Emlékezzünk csak vissza a kereszténység hőskorára, amikor szállóigévé vált: Szemen szángvisz eszt krisztiánorum: A keresztények vére magvetés. Minél inkább irtották a keresztényeket, annál inkább terjedt a kereszténység és nézzük meg, hogy itt Európában mivé lett ez a hősiesen cselekvő hit. Szent Jakab apostol arról tanúskodik, hogy a hit cselekedetek nélkül, valami holt dolog. V.ö, Jak 2:17

Hitetlenség

És nemcsak holt dolog, hanem botrányos dolog is. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében holt hitű, keresztényeknek veti a szemére: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok! V.ö. Róm 2:24 Jóska barátom elmondta egy megrázó gyerekkori élményét: Édesanyjával kézen fogva jártak bibliaórákra, feltűnt neki, hogy az egyik néni mindig nagyon szépen imádkozik. Történt egyszer, hogy kimentek a piacra az anyukájával. Veszekedő emberekre lett figyelmes és döbbenten tapasztalta, hogy a szépen imádkozó néni fennhangon átkozódik és káromkodik. Ha elhanyagoljuk a hitünket, ha hitünk és tetteink között nincs meg az összhang, akkor botrányossá válhat a viselkedésünk. Ha nem bocsátunk meg, akkor nem a hitünket gyakoroljuk, akkor végül is kioltjuk a hitünket.

Hit

A hit erénye hitünk elfogadásával kezdődik. A görög szentírás pisztisz szavának, a hit szavunkat feleltették meg a fordítók, pedig ez a szó bizalomra utaló szó. A latin krédót is úgy fordították, hogy hiszek, pedig ez a szó azt jelenti, hogy korde-do, beledobom a szívemet. Ha ezt a szót halljuk, hogy hit, a hangsúlyok az elhívés irányába eltolódnak, az elhívés, pedig méltatlan a keresztény névhez: Ha azt kívánják tőlem, hogy ezt, meg azt higgyem el, akkor miért ne higgyem el, hiszen semmibe se kerül. Ha bízunk az Istenben, ha beledobjuk szívünket Krisztusba, a mi éltető napunkba, akkor Isten körüli pályára áll az életünk. Hitünk dimenziójába helyezhetünk mindent az égvilágon. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk arra az Istenre, aki szereti ezt a világot. Ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz és önmagunkhoz, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez.

Mustármag

A mustármagnyi hit, a hit erényére vonatkozik, arra vonatkozik, hogy Isten mérhetetlen nagy ajándéka mennyire mozgósíthat bennünket, mennyire válhat az erényünkké. Nem tudjuk felfogni, Isten hatalmas ajándékát, de amennyit felfogunk belőle, az az erényünkké válhat. A tanítványokkal együtt, mi is kérjük Isten megvilágosító kegyelmét: Urunk növeld a mi hitünket!

 Mt 25:31-46
Tours-i Szent Márton püspök

Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok ennem. Szomjas voltam, és nem adtatok innom. Idegen voltam, és nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, és nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, és nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre. Mt 25:31-46

Nekem tettétek

Jézus nem azt állítja, hogy amit a legkisebb atyánkfiával teszünk, az olyan mintha vele tettük volna, hanem azt állítja, hogy velem tettétek! A szeretet egyesítő hatalmából fakadóan nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk arra az Istenre, aki ezt a világot szereti, és a szívére öleli. Ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz és önmagunkhoz is, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez.

Isten akarata

Szeretetet mi emberek nem tudunk előállítani, ugyanakkor Istenben, az ő szeretetében élünk, mozgunk és vagyunk. Isten szeretetének az a határozott célja, hogy az ő szeretetének ne csak a tárgyai legyünk, hanem hogy az ő szeretetének helye is legyen az életünkben, hogy az ő szeretetének a gyümölcseit meg is teremjük az ő dicsőségére. Alapvető és döntő jelentőségű, hogy Istennek ez az akarata megmutatkozzon az életünkben. „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” Mt 7:21-23

Hűség

Amikor Jézus körül, olyan nagyon magasra csapnak a hitetlenség hullámai, a kereszten haldokolva, nemcsak a testi gyötrelem mondatja vele: „Szomjazom.” Jézus szomjazik az ő Istenére, aki elhagyta őt: Én Istenem én Istenem miért hagytál el engem. Jézus haláltusájában minden megsemmisül, még az Isten is elhagyja, de Jézus hűsége sértetlen marad, az őt elhagyó Isten továbbra is az én Istenem marad: „Én Istenem!” A hűséget nem képes elvenni a halál. És Jézus szomjazik a mi hűségünkre, bizalmunkra, a mi szeretetünkre is. Jézus szomjazza a mi boldogságunkat, nálunk is jobban szomjazza! Hűségünk az Úr Jézushoz mindannyiszor testet ölt, amikor segítségére vagyunk embertestvéreinknek, mindannyiszor testet ölt, amikor keresztünket hordozva követjük Jézust. Keresztünk tanúskodik hűségünkről, amely még a halállal is dacolva fennmarad, fennmarad és beteljesedik az Örökkévaló Istenben!

***

2019.11.10
Lk 20:27-40

Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt. Jézus ezt válaszolta nekik: A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él. Némely írástudó megjegyezte: Mester, helyesen válaszoltál. Többé nem mertek tőle kérdezni semmit. Lk 20:27-40

Jézus hirdeti a feltámadást

A feltámadás kérdése megosztotta Jézus honfitársait. A szadduceusok a szentírásból, csak Mózes öt könyvét fogadták el, és mivel a Tórában nincs szó feltámadásról ezért nem is hittek a feltámadásban. Ezzel szemben a farizeusok hittek a feltámadásban. Mivel Jézus hirdette a feltámadást és az örök életet, kezdetben a farizeusok olyan vállveregetős stílusban közeledtek Jézushoz, szívesen látták vendégül, de amikor jobban megismerték Jézust, akkor szembefordultak vele, megszületett szívükben a nagypénteki harsogás: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Jn 19:7b

Dialógus

Jézus a vallásos elittel nemigen tudott szót érteni. Rendkívüli, ahogy Jézus szót ért a szadduceusokkal. Különleges, hogy a szembenálló felek nem vitatkoznak, hanem dialógust folytatnak. A vitában azon van a hangsúly, hogy kinek van igaza, a dialógusban ezzel szemben az igazságon van a hangsúly. A vitából nézeteltérések, vitatkozások, sőt háborúságok fakadnak. Az Igazság egy. A dialógusban közelebb kerülünk az Igazsághoz és egymáshoz is. A dialógust el lehet úgy is kezdeni, ahogy ezt a szadduceusok is tették: Hátha nincs is igazunk, tegyük fel, hogy van feltámadás, aztán nézzük meg, hogy ez a feltevés kiállja-e a törvény próbáját. A feltámadás lehetséges voltából, egy helyzetet konstruálnak, amelyben nem tudják értelmezni Mózest. Jézustól azt várják, hogy a Tórából igazolja tanítását a feltámadásról.

Sikeres dialógus

Jézus vállalja a dialógust. A Tóra szívét idézi, azt a jelenetet, amikor Isten, az önmagától égő tűz alakjában megjelenik Mózesnek és kinyilatkoztatja magát. Mózesnek az nyilatkozik meg, Aki Van, aki lehetetlen, hogy ne legyen, az Örökkévaló, aki Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének vallja magát. Ezek a pátriárkák, már régen meghaltak, testük elporladt. És mivel Isten nem a holtak, hanem az élők Istene, ezek a pátriárkák, haláluk után szükségképpen élnek. A szadduceusok végül is, a halál utáni életben nem hittek, ezért nem hittek a feltámadásban sem. Jézusnak sikerült meggyőznie a szadduceusokat a halál utáni életről. Sikeres a dialógusunk, ha nem ránk derül fény, hanem maga az igazság ragyog fel. Az igazságban végül is Jézus mutatkozik meg, hiszen ő az Út az Igazság és az Élet. Vö. Jn 14:6

Isten ügye

Jézus beszél azokról, akik méltók a feltámadásra. Szent János evangéliumában Jézus megmondja azt is, hogy hogyan válhatunk méltóvá a feltámadásra: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24 Az Igaz vallásban az Isten ügye veszi kezelésbe az életünket, és nem fordítva, nem mi vesszük saját kezelésünkbe az Isten ügyét. Isten ügye az, hogy minden ember a fia legyen, hogy méltó legyen a feltámadásra, hogy üdvözüljön. Vö. 1Tim 2:4 Ez az isteni akarat valósul meg Krisztus keresztáldozatában. Isten megtestesült szeretete egészen odáig elmegy, hogy odaadja az életét, de tovább nem! Az isteni életet elfogadhatjuk, de vissza is utasíthatjuk. Befogadhatjuk Jézust, az életünkbe, az életvitelünkbe, méltóvá válhatunk arra, hogy Isten, az ő Fiát lássa bennünk, aki méltó a feltámadásra.

***

2019.11.09
Jn 02:13-25
A lateráni bazilika felszentelése

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted azt?" Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjon előtte az emberről. Tudta ő, mi lakik az emberben. Jn 02:13-25

Isten Ügye

Alapvető és döntő jelentőségű, hogy napról napra, mindenek ellenére is felismerjük, hogy Istentől szeretettek vagyunk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen,” Jn 3:16 Az Isten ügye mi vagyunk. Isten értünk lett emberré, értünk adta oda az életétét, értünk támadt fel a halálból, hogy magával ragadhasson, hogy vele együtt mi is feltámadjunk. Az Isten ügye mi vagyunk. A bűnök bűne, amikor nem az Isten ügye vesz kezelésbe bennünket, hanem fordítva, amikor mi akarjuk saját kezelésünkbe venni az Isten ügyét.

A Templom

A Templom, az ember és az Isten közös tartózkodási helye. A Templom kiemelkedően az Isten ügye. Jézus a Jeruzsálemi Templomban ördögi dolgot vett észre: A kereskedők, saját kezelésükbe vették az Isten ügyét. Jézus ellenállhatatlan hatalommal űzi ki a kereskedőket a Templomból. Az elcsendesült templomtéren, ott áll egyedül Jézus, az áldozati állatok helyén az igazi, örök, bűnért való áldozat, az Isten Báránya. A papok, leviták értetlenül közelednek felé. Nem értik milyen jogon avatkozik Jézus a templom, általuk meghatározott rendjébe. Milyen jogon meri rontani az üzletet, elriasztani a zarándokokat. Jézustól tettének igazolását követelik. Milyen csodatettet mutatsz, hogy ezeket cselekszed? Jézus elképesztő választ ad nekik: Rontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem. 

Templomok vagyunk

Keresztény templomainkat, megszenelt olajjal, krizmával avatják fel. A keresztségünket megvilágosító szertatásban krizmával kenik meg a homlokunkat, jelezve azt, hogy keresztségünk a Szentlélekisten templomává avatta a testünket. A mi testünk templom, a Szentlélekisten temploma. Ennek a templomnak a rendjéért mi vagyunk a felelősök. Éljünk úgy, hogy ne találjon bennünk Jézus kivetni valót, és ha talál, és kiveti, köszönjük meg. Evangélium, örömhír, hogy Jézus keményen is beavatkozik a mi életünkbe, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hogy mi is a helyünkre kerüljünk.

***

2019.11.08
Lk 16:01-13

Abban az időben Jézus ezt példabeszédet mondta tanítványainak: Egy gazdag ember előtt bevádolták az intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább az intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értékeket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. Lk 16:01-13

Értékeink mozgósítanak

Meglepő lehetett, hogy Jézus, hallgatósága elé egy hűtlen intézőt, egy tolvajt állít, hogy tanuljanak tőle. Mit lehet tanulni egy tolvajtól? Az Úr nyilván nem azért dicséri meg, hogy még utoljára sikerült neki jól meglopnia a gazdáját. Jézus nem arra bíztat bennünket, hogy lopjunk, csaljunk és hazudjunk, hanem felhívja a figyelmünket arra, hogy a világ a fiai: Hűségesebben szolgálják a pénzt, mint sok hívő ember az Istent, több áldozatot hoznak a pénzért, mint sok hívő ember az Istenért, a vagyon megszerzése és megtartása felfokozza éberségüket, jobban, mint sok hívő ember éberségét az örök javak megszerzése és megtartása.

Értékeink találékonnyá tesznek

Jézus, a hűtlen intéző eszességét dicséri, azt dicséri, hogy képes volt rövid idő alatt felmérni a helyzetét, a lehetőségeit, és képes volt céljának megfelelő jó döntést hozni. A pénz szeretetéből gyakran törvénytelenségek fakadnak, Isten szeretete is a törvények felett áll. Jézus bemutatta, elénk élte; nincs az a szabály, nincs az a törvény, amelyet szeretet ügyből fakadóan ne lehetne megszegni! Szabad teret adhatunk szeretetünkből fakadó találékonyságunknak. Szent Ágostonnak sikerült a keresztény etikát egyetlen mondatba sűrítenie: ”Szeress; és tedd azt, amit csak akarsz!”

A legnagyobb érték

Jézus, az Isten Fia megígérte: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20 Ez öröktől fogva így van és így is lesz mindörökké, csak lehet, hogy ezt még nem tudjuk. Örök létünk van az Istenben, de létezésünket csak fogantatásunk pillanatával kezdtük el. Évmilliárdok állnak mögöttünk és az örökkévalóság áll előttünk. Jézus figyelmeztet bennünket: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” Lk 12:34 Ha csak múlandó értékeink vannak, meghasonlunk önmagunkkal. Ha a legnagyobb érték számunkra az Örökkévaló, akkor a szívünk az Istenben van. Ha szívünk az Istenben van, akkor Isten Lelke megmutatja az utat a szívünkhöz. Szent Pál így tanúskodik a Szentlélekisten munkájáról: Az Úr ugyanis Lélek és ahol az Úrnak Lelke, ott van a szabadság! Mi pedig mindannyian, akik fedetlen arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, az ő Lelkének a hatására, dicsőségről dicsőségre, hozzá hasonlóvá elváltozunk! Vö. 2Kor 3:17-18

***

2019.11.07
Lk 15:01-11

Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük! Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédjait és azt mondja nekik: „Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat! Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek. Lk 15:01-10

Az Isten szíve

Jézust gyakran látják rossz társaságban, bűnösök között. Nem értik, megütköznek rajta. Ennek az értetlenségnek legfőbb oka az, hogy mi emberek személyválogatóak vagyunk, az Isten pedig nem személyválogató, Jézus sem személyválogató. Az értetleneket Jézus példabeszédekkel próbálja meggyőzni. Ezek a jézusi példabeszédek megismertetnek bennünket az Isten jóságával, az Isten szívével. Jézusban az örökkévalóság érinti meg emberségünket: Az, az örökkévalóság, ahol Krisztusban egyek vagyunk. Jézus úgy tekint ránk, mintha önmagára tekintene. A szeretet tekintete önmagát keresi a tőle különbözőben. A szeretet keresi magát a tőle egészen másban, és ha megtalálja, örömében felujjong hasonlóan Ádámhoz: Mint mikor Ádám, Évában felismeri önmagát: Test a testemből, csont a csontomból, ez én vagyok!

Ha elveszünk

Az Isten keres bennünket, keresi az ő kincseit, ha nem akarunk elveszni, de elveszünk, mint az eltévedt bárány. Isten keres bennünket, ha elveszünk és közömbös számunkra, elveszett állapotunk, ha olyan érzéketlenek vagyunk, mint az elveszett pénz. Ha így veszünk el, keres bennünket a mi Mennyei Atyánk, nem úgy keres bennünket, hogy vagy megtalál, vagy pedig nem talál meg, hanem addig keres, míg meg nem talál. És elveszhetünk úgy is, hogy Mennyei Atyánk nem keres bennünket, elveszhetünk úgy is, mint a tékozló fiú. Isten nem keres bennünket, ha szabad akaratunkból hátat fordítunk neki, mint az elveszett fiú, mert tiszteletben tartja szabad akaratunkból fakadó döntésünket. Nem keres bennünket, de haza vár, lesi a látóhatárt, és ha felbukkan imbolygó, lerongyolódott alakunk, akkor elénk szalad, és mielőtt megszólalhatnánk a nyakunkba borul.

Megtalál

Ha megtalál bennünket Jézus, akkor Jézus is magára talál bennünk. Ez a találkozás nemcsak mi örülünk, nemcsak Jézus öröme. Ez az öröm túláradó öröm, felhat a Menyországba és megörvendezteti Isten angyalait is.

***

2019.11.05
Lk 14:15-24

Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában! Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: Jöjjetek! Minden készen van! De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem! Egy további így szólt: Most nősültem, nem mehetek. A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat! A szolga jelentette: Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely. Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak. Lk 14:15-24

Isten akarata

A hivatalosok elfogadták a meghívást, de amikor eljött az ideje annak, hogy a menyegzőre menjenek, amikor tejesíteni kellett volna meghívójuk akaratát, nem tették meg, mert saját akaratuk teljesítése kizárta azt, hogy meghívójuk akaratát teljesítsék. Kétszeri próbálkozás után, megtelt a lakodalmas ház azokkal, akiket így vagy úgy rá lehetett venni a menyegzős lakomára, végül is teljesült a házigazda akarata.

Isten családja

Isten országa, Isten családjának menyegzős lakomája. Isten családjához tartozunk, ha teljesítjük mennyei Atyánk akaratát. Jézus: „Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled. De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: Ki az anyám s kik a rokonaim? Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” Mt 12:46-50

Isten akaratának teljesítése

Teljesítjük mennyei Atyánk akaratát, ha hallgatunk Jézusra, ha az irgalmasság cselekedeteivel válaszolunk, Isten irgalmas szeretetére. Szent Jakab apostol arról tanúskodik, hogy: „Az Isten és az Atya szemében az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” Jak 1:27

Lk 12:32-48
Szent Imre herceg

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát. Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik Urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket Uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia. Péter megkérdezte: Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek? Az Úr így válaszolt: Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza -, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak. Lk 12:32-48

Tartózkodási helyeink

Nemcsak fizikai tartózkodási helyünk van. Van egy láthatatlan tartózkodási helyünk is. Ezt a láthatatlan tartózkodási helyet Jézus így határozza meg: „Ahol a kincsetek, ott van a szívetek.” Nemcsak fizikai tartózkodási helyünk változik, értékeinkkel együtt mi is süllyedünk, vagy emelkedünk. Az a kérdés, hogy kik vagyunk, végül is leegyszerűsíthető arra a kérdésre, hogy hol vagyunk. Nemcsak az Isten kincsei vagyunk, kincsünk lehet az Isten. Szívünkkel együtt kihelyezett stabilitásunk lehet az Istenben. Ha kihelyezett stabilitásunk van az Istenben, akkor a halál nem tud teljesen kirabolni, nem tud mindenünkből kivetkőztetni bennünket.

Éberségünk

Istent maga a Szeretet és a Szeretet egyetlenegy forrása. Isten az, aki a szülők szívébe oltja Szeretetét. Leginkább az édesanyák feltétel nélküli szeretete tanúskodik arról, hogy van Isten. Mélyen alvó édesanyák, csecsemőjük alig hallható nyöszörgésére felébrednek, képesek felébredni még arra is, ha kisgyermekük ki van takarózva és fázik. Az édesanyák éberek, mert szeretnek, és mivel szeretnek azért éberek. A szeretet ugyanúgy, mint az éberség virrasztva vigyáz. A szeretet az nem alszik el, nem alszik el velünk együtt. A szeretet maga az éberség, Istenhez ébredő éberség.

***

2019.11.04
Lk 14:07-14

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki. És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb. Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják. Ekkor a házigazdához fordult: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat. Lk 14:07-14

Nézeteltérések

A feltámadás kérdése megosztotta Jézus honfitársait. A farizeusok hittek a feltámadásban. A szadduceusok, a szent iratok közül, csak a Tórát, Mózes öt könyvét fogadták el, és mivel a Tórában kifejezetten nincs szó a feltámadásról ezért nem is hittek a feltámadásban. A farizeusok kezdetben, olyan vállveregető stílusban maguk közé fogadták Jézust, mivel Jézus a feltámadás kérdésében az ő pártjukon volt. Ez az evangéliumi szakasz is jelzi azt a nézeteltérést, amely a baráti együttlétet végül is az ellentétébe fordította.

a tisztaságról és a tisztátalanságról

A farizeusok, a törvény tisztelői, sőt túlteljesítői voltak. Ezek a jó emberek, megvetették a bűnösöket. Úgy gondolták, hogy a bűn beszennyezi az embert és ezért kínosan ügyeltek nemcsak a törvény pontos betartására, hanem a tisztaságra is. Igazságos világban hittek, ahol a szegények, a fogyatékosok bizonyítottan bűnösök, tisztátalan emberek, akik az Isten büntetését szenvedik el. Jézus a házigazdának végül is, megalázó tanácsot ad: Fogadj be házadba, láss vendégül bizonyítottan bűnös embereket, szennyezd be az otthonodat. A törvénytisztelő emberek, hogy nehogy beszennyezzék magukat, élesen elkülönültek a bűnösöktől. Amikor Jézus betért Zakeus házába, felhördült a sokaság: Bűnös ember házába tért be! Megbotránkoztak azon, hogy Jézus, akire felnéztek, olyan emberhez tér be, akit megvetettek, akit lenéztek. V.ö Lk 19:1-9

Ami beszennyezi a lelket

Hamvas Béla, a nagy magyar gondolkodó észrevette: Szennyfolt akkor keletkezik az emberi lelken, amikor valaki különbnek tartja magát másoknál. Észrevették ezt jóval korábban, Jézus tanítványai is, amikor szégyenletesnek tartották egymással való versengésüket. Történt egyszer, hogy Jézus megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek az úton? Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája. Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, és folytatta: Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Mk 9:33b-37

***

2019.11.03
Lk 19:01-10

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom. Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette. Jézus ezt felelte neki: Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett. Lk 19:01-10

Mozdulni

Zákeus történetében felfedezhetjük az Istennel való találkozást, Istennel való találkozásunk történetét. Zákeus szerette volna látni és megismerni Jézust, azt a Jézust, akit még soha sem látott, akiről csak hallott. Jézus megérkezik Jerikóba, a pálmák és a jó illatok városába, és Zákeus mozgásba jön. Ez a mozgás nem ismer akadályt, nem tart attól, hogy tekintélyén csorba esik, hogy kinevetik a gazdag embert, aki fára mászik. Zákeus valamit tesz azért, hogy láthassa Jézust. Az akarat bármilyen kis rezdülése, amely Istenre irányul, megérinti az Isten szívét. Nemcsak Zákeus fára mászása, de minden imára kulcsolt kéz is megérinti Isten szívét.

Kell

Jézus számára egyetlen „kell”, egyetlen szükségszerűség létezik, Mennyei Atyja akarata. Minden kapcsolatnak, ami az ember és az Isten között létrejön, Isten a kezdeményezője. Az Atya vonzásának engedett Zákeus, amikor felmászott a vadfügefára. Mennyei Atyánk üdvözítő akaratának enged Jézus, amikor Zákeust és bennünket is magához hív és így szól hozzánk: „Ma a te házadban kell megszállnom.”

Üdvösség

Jézust megszólják; „Bűnös embernél száll meg”. Jézus azért jött, hogy elvegye, hogy megsemmisítse a bűnt, hogy lerombolja a válaszfalat az ember és az Isten között, hogy megszüntesse az ember elszigeteltségét, azt a fajta elszigeteltséget, amely elválaszt Istentől, igazi önmagunktól, a másik embertől, mindenkitől, és amely végül is pokollá teszi az életünket. Jézus közelében Zákeus megízleli közvetlen kapcsolatát az irgalmas Istennel, az Istentől megszólítottak nagy családjában ismeri fel magát. Jézus felismeri, hogy Zákeus, Ábrahámhoz hasonlóan Istentől megszólított emberré vált, hogy Zákeus Ábrahám fia. A mi lelkünkben is visszhangozhat Jézus örvendezése: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra!”

***

2019.11.02
Mt 11:25-30
Halottak napja

Abban az időben Jézus megszólalt és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek, én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mt 11:25-30

Krisztus Misztériuma

Istenismeretet nekünk egyedül csak Jézus Krisztus adhat, ez nem hitoktatás kérdése. Sok minden igaz dolgot megtanulhatunk, és amit megtanultunk, azt szorgalmasan el is felejthetjük, de ha Isten szólít meg bennünket, ha Istentől megszólított emberekké válunk, az felejthetetlen marad. Krisztus Misztériuma arról szól, hogy mennyei Atyánk Krisztusban, mint Főben újraegyesít mindent. Ez az isteni művelet áthat bennünket is. Engedhetünk a Szeretet vonzásának, Szent Ágostonnal együtt mi is megvallhatjuk: „Istenem, nem kereshetnélek, ha nem találtál volna rám!”

Nagy ügy

Jézus azokhoz a kicsikhez szól, akiket az élet terhe a földhöz lapít, akik terhek alatt görnyednek. Van abban valami paradoxon, hogy Jézus, úgy üdít fel, hogy nem veszi le a terhet a vállunkról az igát a nyakunkról, hanem azt tanácsolja; vegyük fel az övét is. Jézusnak küldetése van, van egy nagy ügye, ennek a nagy ügynek a terhét viseli. Jézus nagy ügye az, hogy Isten, irántunk való szeretetét térben és időben is jelenvalóvá tegye, hogy Isten határtalan szeretetét a golgotai kereszten beteljesítse. Jézus terhét magunkra vehetjük. Jézust követve, keresztünket hordozva, mi is jelenvalóvá tehetjük Isten szeretetét. Ha Jézus nagy ügye nem válik a mi nagy ügyünkké is, akkor óhatatlanul mi magunk válunk nagy üggyé önmagunk számára, és ez nem jó.

Jézussal

Jézus életútja a Kegyelem útja, felülről lefelé vezető út, mennyei magasságokból poklokig süllyedő út. Az Isten Fia, ha kicsik vagyunk, akkor a kegyelem útján ránk talál. Jézus, ha ránk talál követésére hív, hogy haladjunk vele együtt a keresztúton; felülről lefele. Jézussal járhatunk, még a halál sötét völgyében is, azzal a Jézussal: „Aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.” 1Tessz 5:10 Nyugalomra talál a lelkünk, ha tanulunk Jézustól, ha Jézus az ő nagy ügyét meg tudja osztani velünk: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál a lelketek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.”

***

2019.11.01
Lk 14:01-06

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal? Azok semmit sem tudtak felelni neki. Lk 14:01-06

Szabadság

Jézust, a törvénytudó farizeusok, olyan vállveregetős stílusban, kezdetben maguk közé fogadták. Jézus ezt a szombati gyógyítását még valahogy meg tudta indokolni asztaltársaságának. A farizeusok hallgatása jelzi, hogy elakadt a lélegzetük. Jézus indoklását, amikor végre felfogták, akkor vált Jézus halálos ellenségükké. A szombat törvényének a megszegése halálos bűnnek számított. Jézus, gyakori szombati gyógyításai, széltében hosszában hirdették, hogy nincs az a törvény, nincs az a szabály, amelyet szeretet ügyből fakadóan ne lehetne megszegni. Jézus a biztonságot adó törvényeket viszonylagossá tette, alárendelte a szeretet szabadságának.

Biztonság

Jövőnket nem tartjuk a kezünkben. Nehezen szenvedjük el a bizonytalanságot. Az ószövetségi hagyomány elrendezte a zsidók mindennapjait, biztonságot adott. Erősen bíztak abban, hogyha megtartják a törvényt, akkor a törvény is meg fogja őket tartani. Egy zsidó fiatalember, szinte kétségbeesetten kereste fel a rabbiját: Rabbi, nagy baj van, én nem hiszek Istenben! A rabbi azt válaszolta: Ez, egyáltalán nem baj, tartsd be a törvényeinket, simulj bele a hagyományainkba, egyedül csak ez a fontos. Egyházunk hagyományába, szokásrendszerébe belesimulva biztonságban tudhatjuk magukat. Erről a biztonságról Ferenc pápánk úgy nyilatkozott, hogy ez olyan, mint a börtön biztonsága, az ember biztonságban van a börtönben, de nem szabad.

Alapvető döntésünk

Vértanúink önként vállalták a halált, és ezzel nemcsak a hitükről, hanem a lélek igai szabadságáról is tanúskodtak. Alapvetően kétféle akarat működik bennünk: Biztonságot akarunk és Szabadságot akarunk. Hogy alapvetően melyik akaratunkat érvényesítjük, az tőlünk függ. Jézus radikálisan tárja elénk, hogy döntési pozícióban vagyunk: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” Mk 8:35 Mára már kiderült, hogy Ferenc pápánk, legnagyobb ellenzéke nem az egyházon kívül van! Kiderült, hogy a börtön biztonságát akarjuk, hogy nem akarunk szabadok lenni, hogy nélkülözzük az Isten dicsőségét. „Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.” 2Kor 3:17-18

Mt 05:01-12
Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben! Így üldözték előttetek a prófétákat is.  Mt 05:01-12

Jézus Lelke

Jézus tanította őket. Bennünket, most Jézus Lelke tanít. A Pünkösd után íródott evangéliumokból, Jézus Lelke szól hozzánk. Jézus egész földi élete és halála is mennyei Atyánk szeretetének a megtestesülése: Fogantatása és az egész élete is; a Szentlélekistentől motivált engedelmes élet. Pünkösd arról szól, hogy most Jézus motiválja a Szentlelket, küldi hozzánk, hogy az ő élete megsokszorozódva bennünk is továbbfolytatódjon a történelemben. Bibliát olvasó emberek felemelő élménye, amikor felcserélődik az alany és a tárgy. Itt van előttem a Szentírás, mint tárgy és én vagyok a megismerő alany, aki értelmem világosságánál ezt a tárgyat tanulmányozom. És megtörténhet a csoda, felcserélődik az alany és a tárgy. A Szentlélekisten lesz az alany, aki a Szentírás szavaival, engem, mint tárgyat megvilágosít.  

Boldogok a lélekben szegények

Jézus meghirdeti boldogságunkat: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Ez a boldogság áll az első helyen. Mindegyik boldogság feltételezi azt, hogy szomjúhozunk az Istenre, hogy lélekben szegények vagyunk. Jézus, azt akarja, hogy boldogok legyünk, hogy az Igazságot megismerve szabadok legyünk. Hogy az Igazság végtelenségében, megéljük szabadságunkat.

A Lélek munkája

Isten Lelke először beláttatja velünk szegénységünket, mert az ő ajándékát, csak üres kézzel lehet átvenni. Emberlétünk igazi szegénysége nem a nyomorúságaink mélységében, hanem a csúcson, evilági vágyaink teljesülésében mutatkozik meg: Hát ennyi lenne az élet, csak ennyi! Jézus, figyelmeztet bennünket, hogy ne torzuljunk bele a világba, és hogy a világ se torzuljon belénk. „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?” Mk 8:36 Ehhez a világhoz képest túlméretezettek vagyunk. Az emberi lélek annyira hatalmas, hogy csak az Isten képes betölteni. Az ember akkor igazán szegény, amikor a Szentlélek észreveteti vele, hogy Isten formájú üresség van benne, amit ez a világ nem képes betölteni. Ha szomjúhozzuk az Istent, ha Lélekben szegények vagyunk, akkor telhetetlenül töltekezhetünk Isten Lelkével, növekedhetünk, Istenhez fejlődhetünk egy örökkévalóságon át. Vö. 1Jn 3:1-3

Angyali Kórus

A Szeretet hatalmát áldom,
Mely Jézusunkban megjelent;
Annak dicső nevét kiáltom,
Ki engem bűnöst szeretett.
Magammal én már nem gondolok,
A Szeretet árjába hullok.

 Csak benned, én reménységemben,
Kell hinnem, élnem érezem;
És semmiféle teremtményben
Nem szabad nékem remélnem.
A békém vagy, ó örök hűség!
Téged követni gyönyörűség!

  ***

2019.10.31
Lk 13:31-35

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni. De ő ezt válaszolta: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; és csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében! Lk 13:31-35

Vallások

Jézus rókához, kisragadozóhoz hasonlítja Heródest. Végül is azt üzeni neki: Ahhoz, hogy megölj engem, ahhoz te nagyon kicsi vagy, engem egy vallásos ember, maga a főpap fog halálra ítélni és megöletni. A vallások Isten akciójára adott emberi reakciók. Isten maga a Szeretet. Az egyetlenegy igazi és tiszta vallásosság akkor valósul meg, amikor Isten irgalmas szeretete irgalmassá tesz valakit, amikor valaki Isten irgalmas szeretetére irgalommal válaszol. Vö. Jak 1:27 Aki nem ismeri sem az Atyát, sem a Fiút, attól idegen az igazi és tiszta vallásosság is. Jézusban az Irgalmas Isten mutatkozott meg. A zsidó vallás hívei, ahelyett, hogy Jézusban felismerték volna Isten látogatását: Inkább a megmaradásukat biztosító, vallásos hagyományukhoz ragaszkodtak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Jn 19:7b

A hagyomány

Egy forma ellenáll a megváltoztatásának, ez az ellenállás stabilitást ad a formának. A hagyományok ellenállnak megváltoztatásuknak. A hagyományt, a tehetetlensége lendíti tovább a történelemben. Ha egy hagyományőrző közösségben, valaki olyasmit tesz és hirdet, ami nem harmonizál a hagyománnyal, az ellenállásba ütközik. Egy hagyományban biztonságra találhatunk, de ez a biztonság olyan, mint a börtön biztonsága: A börtönben, biztonságban vagyunk, de nem vagyunk szabadok! Isten határtalan szeretete képes szabaddá tenni bennünket, és nincs az a hagyomány, amely képes keretei közé szorítani isteni szabadságunkat!

Egy nyáj és egy Pásztor

Az első keresztények zsidó vallásúak voltak, ragaszkodtak a hagyományaikhoz és Jézust, és az ő Evangéliumát is igyekeztek Mózes alá gyűrni. A kereszténységet, a zsidó vallás keretei közé akarták szorítani, és ezért misszionáriusaik azt hirdették, hogy csak az lehet keresztény, csak az üdvözülhet, aki zsidóvá lesz, aki a mózesi törvényeket is betartja. Szent Pál, a Szentírás legdühösebb levelében, a Galata levélben megátkozza ezeket a misszionáriusokat. Szent Pálnak végül is sikerült kihoznia az Evangéliumot, a zsinagógából. A kereszténység keretek közé szorítása napjainkig folytatódik: Mára már több min 200 egyedül üdvözítő keresztény felekezet van. Sok akol, sok keresztény felekezet és hagyomány létezik, mindegyik akolban lehetnek Istentől megszólított, hívő emberek, mindegyik akolban ott lehetnek Jézus juhai, akik hallgatnak az ő Pásztorukra. Erősen bízhatunk Jézus ígéretében: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is nekem kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.” Jn 10:16

***

2019.10.30
Lk 13:22-30

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Ő így válaszolt: Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót! Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Lk 13:22-30

Döntő kérdés

Az evangélium tanúsága szerint; üdvösségünk szempontjából nem az a döntő kérdés, hogy mi ismerjük, és felismerjük Jézust, hanem az a döntő kérdés, hogy vajon Jézus, felismer-e bennünket? Szent Máté élesebben tolmácsolja Jézus szavait: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok előlem, ti gonosztevők!” Mt 7:22-23

Céltévesztés

Isten szuverén módon, erkölcsi állapotunktól függetlenül, kiválaszt közülünk embereket, rájuk bízza ajándékait, hogy azokkal szolgáljanak. Aki Jézus nevében prédikál, jövendöl, ördögöket űz, csodákat tesz, és azt hiszi, hogy ez elég az üdvösségéhez, az célt téveszt; az hasonlít a postáshoz, aki gazdagnak hiszi magát, mert sok pénz van nála. Isten ajándékait célba kell juttatnunk és ez felelősséget, feladatot, munkát jelent; ez nem érdem, hanem kötelesség.

Az igazi és tiszta vallásosság

Jézus nemcsak Nagypénteken volt kiszolgáltatott helyzetben, bennünk is kiszolgáltatott helyzetben van, bennünk is, akik valljuk és hirdetjük Jézus királyságát. Jézus bennünk nem megkötözött, megvetett király akar lenni, hanem végül is a mi szívünkkel akar szeretni. Emberlétünk célja; a mi üdvösségük azon fordul, azon áll vagy bukik, hogy hogyan bánunk a bennünk és embertestvéreinkben jelenlévő Jézussal, hogy Isten irgalmas szeretete, irgalmassá tett-e bennünket, vagy sem. „Az Isten és az Atya szemében az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” Jak 1:27

***

2019.10.29
Lk 13:18-21

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között. Majd így folytatta: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle. Lk 13:18-21

Jézus hallgatósága

Jézus példabeszédei értelmes gondolkodó embereket feltételeznek. A példabeszédek célja az, hogy megtérjünk, hogy gondolkodásunk ráhangolódjon az Isten országának - mindent átható - valóságára. Az Egyetemi Templom, barokk szószékét, pogány erények szimbólumai veszik körül: Igazságosság, okosság, bátorság és mértékletesség. Ezekkel a pogány erényekkel valamennyire rendelkeznie kell az Evangélium hallgatójának. Meglehetősen absztrakt világban élünk: A múltunk éppen olyan közel lehet hozzánk, mint a jövőnk. Ha ebbe jobban belegondolunk, akkor rájöhetünk arra, hogy egy vékony hártyán tengetjük életünket. Isten országa, síkszerű életünket áthatja: Éppen úgy, mint ahogy a tér áthatja az őt elmetsző síkot.

Amit az Isten tesz

Síkszerű világunkat Karácsonykor átdöfte az Isten, amikor emberré lett. Isten beköltözött az ő teremtett világába. A szeretet napja hívogat bennünket is a föld feletti világba, ahol életünk kibontakozhat. Jézus Evangéliuma, örömhíre ma is érvényes: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24 Jézus szavát még a halottak is képesek meghallani. Mi úgy látjuk, hogy az élők közül időnként meghal valaki, Jézus úgy látja, hogy a halottak közül, az ő szavára, időnként örök életre támad valaki. Vö. Mt 8:22

Isten országa

Az Isten országában, ami itt kicsi, mint a mustármag, az bontakozik, az lesz hatalmas, és fordítva is igaz, ami a földi világban nagy, az kicsi az Isten országában. Jézus, Keresztelő Jánosról, a legnagyobb emberről azt állítja, hogy az Isten országában a legkisebb is nagyobb nála. Vö. Lk 7:28 Isten országa a Szeretet hatalma, szöges ellentétben áll a hatalom szeretetével. Ha elég kicsik vagyunk, akkor a Szeretet hatalma, akadálytalanul mutatkozhat meg az életünkben, fogékonnyá válhatunk az Isten Fiának tanítására. Jézusra hallgatva naggyá lehetünk mi is az Isten országában.

***

2019.10.28
Lk 13:10-17

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: Asszony, megszabadultál betegségedtől. Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton! Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is? Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt. Lk 13:10-17

Jézus ellenségei

A törvénytudók tudták, hogy csak addig lehetnek valakik, addig ékelődhetnek az Isten és a nép közé, amíg az Isten messze van. Jézusban érzékelték az Isten közelségét és ez a közelség ellehetetlenítette őket. Jézus ellenségükké vált, ellenséggé, akit meg kell semmisíteni. Jézust szépen akarták félretenni, törvényszerűen akartak végezni vele. Belefogtak egy koncepciós per előkészítésbe. A Szombat törvényének megszegése halálos bűnnek számított. Abban reménykedtek, hogy Jézus szombati gyógyításai, alkalmasak lehetnek Jézus perbefogásához.

Jézus megszégyeníti ellenségeit

Jézus, egyszer megkérdezte a törvénytudóktól, szabad e szombaton gyógyítani, azok hallgatással feletek, mire Jézus haragosan végignézett rajtuk, és gyógyított. V.ö. Mk 3:4-5 A hallgatás, a tiltakozás legalattomosabb formája. A zsinagóga elöljárója, nem hallgat, fennhangon tiltakozik, és ezzel megadja a lehetőséget Jézusnak, hogy megszégyenítő választ adjon. Az Evangélium történik, az Úr Jézus ellenni tiltakozások, a provokatív jellegű kérdések, az őt ért atrocitások is, az Evangéliumot gazdagítják.

Jézus megvalósítja Isten ígéretét

Jézus szombati gyógyításai, a szeretet határtalanságát hirdetik: Nincs az a szabály, nincs az a törvény, amit szeretet ügyből fakadóan ne lehetne megszegni! Jézus, kereszthalálával megvalósította Isten ígéretét: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Isten szeretetének a megmutatkozásával, új üdvtörténeti korszak kezdődött. Isten szeretetének a határtalansága, az egész mindenségre kiterjedő egyesítő hatalma Nagypénteken működésbe lépett. Jézus ígérete beteljesedett: „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok.” Jn 12:32


Lk 06:12-19

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Lk 06:12-19

Jézus királysága

A mennyek országa Jézusban született közénk. Jézus királysága nem ebből a világból való, ugyanakkor, mint valami magasabb dimenzió áthatja ezt a világot, úgy ahogy a tér is áthatja az őt elmetsző síkot. Jézus magához hívja és küldi az ő tanítványait, hogy szavaikkal és tetteikkel is hirdessék: Elközelgett a mennyek országa! Az evilági országok erőszakos országok, a mennyek országa erőszakmentes ország. A háborúkban emberek veszik el emberek életét, Isten országában emberek adják oda az életüket. Az apostolok, annak ellenére, hogy Jézus királyságát megízlelték, politikai rendszerváltásban reménykedtek. Még Jézus feltámadása után is azt kérdezték Jézustól: Most állítod helyre Izrael országát?

Júdás

Júdás lehetett a legértelmesebb apostol. Júdás hamar felismerte azt, hogy Jézus nem fogja magához ragadni a politikai hatalmat. Nem érdemes egymás között azon versengeni, hogy kinek, milyen méltóságban lesz része, a rendszerváltás után, hiszen ezek csak hiú remények. Júdás kiszállt ebből a politikailag veszett ügyből, a többi apostol, csak akkor kapott észbe, és spriccelt széjjel, amikor Jézust elfogták, csak Szent János apostol tartott ki Jézus mellett a végsőkig. Jézus nem véletlenül választotta be Júdást az apostoli kollégiumba. Jézus tudta, hogy az áruló elemmel együtt lesz jelen az idők végezetéig ő egyházában, hogy csak olyan emberekre tudja rábízni önmagát, az ő ügyét, akik között mindig lesznek olyanok, akik hasznot húznak belőle. Az egyháztörténelem arról tanúskodik, hogy Jézus elárulása napjainkig folytatódik.

Jézus ránk bízza magát

Jézus, csak ránk, gyarló emberekre tudja rábízni az ő ügyét, végül is önmagát. Jézus nemcsak Nagypénteken volt kiszolgáltatott helyzetben, bennünk is kiszolgáltatott helyzetben van, bennünk is, akik királyunknak valljuk őt. Jézus bennünk nem megközözött megvetett Király akar lenni, hanem végül is, a mi szívünkkel akar szeretni.

***

2019.10.27
Lk 18:09-14

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják. Lk 18:09-14

Igazi, tiszta vallásosság

A vallás, az Isten akciójára adott emberi reakció. Az Isten akciója egyértelmű, az emberi reakciók sokfélék. A hiteles emberi reakció a megengedésben van, megengedjük Istennek, hogy hasson ránk. Hiteles a vallásosságunk, ha Isten irgalmas szeretete irgalmassá tesz bennünket: „Az Isten és az Atya szemében az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” Jak 1:27 „Aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár. Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki az istentelent igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására.” Róm 4:4-5

Tisztátalan vallásosság

A farizeus úgy imádkozik, hogy Istent az adósává teszi, hiszen Isten törvényét nemcsak teljesíti, hanem túlteljesíti. Dicsekvését azzal tetézi, hogy közben, irgalmatlanul 'rátapos' a vele egy térben imádkozó bűnös emberre. Hamvas Béla nem tartotta magát vallásos embernek, de észrevette: A szennyfolt az emberi lelken akkor keletkezik, amikor valaki különbnek tartja magát másoknál. Ellenállunk Isten akciójának, ha nem engedjük meg azt, hogy ő motiváljon bennünket, ha mi akarjuk motiválni őt.

Isten cselekvő Isten

Isteni művelet hatja át az egész mindenséget, bennünket is. Isten cselekvő Isten. A farizeus meg van győződve arról, hogy ő a cselekvő, Istennek csak az a dolga, hogy méltányolja az ő jóságát, hogy mit tesz az Isten, az végül is tőle függ. A vámos elismeri, azt az igazságot, hogy Isten a cselekvő, hogy ő teljes mértékben az Isten cselekedetétől függ: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

 ***

2019.10.26
Lk 13:01-09

Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tértek meg, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és megölte őket, bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tértek meg, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Aztán egy példabeszédet mondott. Egy embernek fügefa volt szőlejében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még egy az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre? Ha mégsem, akkor kivághatod. Lk 13:01-09

Térjetek meg

A görög szentírás metanoia szava, a gondolkozás megváltoztatására utal. Ezt a szót fordították úgy is, hogy térjetek meg, de úgy is, hogy tartsatok bűnbánatot. A gondolkozás megváltoztatását kapcsolatba lehet hozni a bűnbánattal is, de míg a bűnbánatra való felszólításban; a mi tetteink a hangsúlyosak, addig a megtérésre való felszólításban; az a hangsúlyos, akihez megtérünk, aki hív, az a hangsúlyos, amit Isten tesz. Megtérésünkben Istentől megszólítottak vagyunk. Mennyei Atyánktól motivált gondolkozásunk, nyithatja meg fülünket Jézus tanítására, a Szentlélek sugallatára! Vö. Jn 6:44a, Róm 10:17, Jel 3:6

Meg lehet térni

A megtérést, mint lehetőséget, Jézus hallgatói elé tárja. Közel van hozzátok az Isten Országa, az Isten Uralma. Most térjetek meg, amíg Atyám vonzása jelen van, mert „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya” Jn 6:44a Térjetek meg hozzám, bízzatok bennem, különben mindannyian elvesztek! Mennyi Atyánk nemcsak vonz, ösztökél is bennünket a fordulatra! Saullal együtt mi is, felhagyhatunk az ösztöke elleni rugdalózással, engedhetünk az isteni vonzásnak, megtérhetünk Jézushoz! Vö. ApCsel 26:14 „Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is.”  Ef 2:3-5

Holtak

Jézus hallgatói egy szomorú esemény hírét közlik Jézussal, bizonyára hallani akarják, hogy ehhez a szörnyűséghez, mit szól Jézus. Jézus nem lát lényeges különbséget a szerencsétlenül járt emberek és a hallgatósága sorsa között. „Ha nem tértek meg, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan!” Meglepő, amikor Jézus az élőkről, úgy beszél, mint halottakról. Jézus valakit követsére hívott de az kérte ”Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!" Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!" Mt 8:21-22 Keresztünket felvéve követni Jézust ez az Élet, és Jézus nélkül minden más csak a halál lehet. Jézus a Mennyből leveleket diktál a kisázsiai egyházaknak, a szárdeszi egyháznak üzeni: „Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy.” Jel 3:1

Élők

A látszat az, hogy az élők közül időnként meghal valaki, a valóság ezzel szemben az, hogy a holtak közül időnként életre kel valaki, megtér valaki Jézushoz. Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, ámde nem maradhatunk meg olyannak, amilyenek vagyunk. A terméketlen fügefa sorsával arra figyelmeztet bennünket Jézus, hogy megtérésünk gyümölcseit teremjünk meg, különben úgy tekint ránk is, mint a szárdeszi keresztényekre! Nem elégedhetünk meg azzal, hogy Isten gondviselő szeretetének a tárgyai vagyunk. Isten szeretetének az a célja, hogy az ő szeretetének helye legyen bennünk, hogy félreálljunk az ő útjából, hogy helyet adjunk neki az életünkben, hogy megteremjük emberszeretetének gyümölcseit, az ő dicsőségére!

***

2019.10.25
Lk 12:54-59

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: Eső jön! És úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: Hőség lesz! És megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted. Lk 12:54-59

Gondolkozzunk

Jézus, nem szuggesztív erővel szól a néphez, nem az akaratát akarja átvinni, rákényszeríteni hallgatóságára, inkább akaratot akar ébreszteni. Jézus tanítása, gondolkodó embereket feltételez, akiknek van fülük a hallásra, akik képesek megfejteni még a példabeszédeit is. Jézus képesnek tart bennünket arra, hogy gondolkodva rájöjjünk az Igazságra, és ezt a munkát számon is kéri: Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság?

Lényeglátásunk

Jézus a lényeglátásunkat kérdőjelezi meg. A bérmálkozókat szokás volt fényképezőgéppel megajándékozni. Így történhetett meg, hogy amikor a püspök megkérdezte a gyerekektől, hogy mi a bérmálkozás lényege, az egyik gyerek, kapásból rávágta azt, hogy a fényképezőgép. Jézus meglepődve tapasztalja, hogy honfitársai az aktuális lényeget mennyire elhibázzák, hogy az egy szükségeset, a jelenkor elodázhatatlan feladatát nem veszik észre.

Feladatunk

Jézus, ezt az elodázhatatlan feladatot képes beszédben tárja hallgatósága elé. A mi feladatunk is, hogy a példabeszédet saját helyzetünkre alkalmazzuk. Jézus honfitársai a Római Birodalom adófizetői voltak és nem megbékülni akartak Rómával, hanem el akartak szakadni Rómától, forradalommal akarták kivívni szabadságukat. Jézust, nem zavarta az idegen megszállók jelenléte, inkább az zavarta, hogy honfitársai gyűlölték a rómaiakat. Nem az a nagy baj, hogy a megszállók anyagilag megterhelnek benneteket, hanem az, az igazán nagy baj, hogy nem szeretitek őket, hogy adósok vagytok az Isten szeretetével. Szeressétek ellenségeiteket! Azt tanácsolom, hogy míg időtök van, béküljetek meg velük, különben elpusztítanak benneteket.

***

2019.10.24
Lk 12:49-53

Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik. Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem - mondom nektek - meghasonlást. Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával. Lk 12:49-53

Jézus, feltartóztathatatlanul jön

Isten maga a Szeretet és Jézus az Isten Fia mennyei Atyja irántunk való szeretetét beteljesíti. Jézus tudja, hogy ellenállnak Isten szeretetének, hogy megölik az Isten Fiát, annak az Istennek a Fiát, aki: Úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Jn 3:16 Az Isten, határtalan szeretet, minden ellenálláson áthatoló szeretet. Ha Jézus visszariad a kereszthaláltól, annak az lett volna a lesújtó üzenete, hogy Isten szeretete nem határtalan, hogy nem megy el a végsőkig, hogy Isten szeretetének valahol mégiscsak határa van. Jézus kereszthalála hirdeti, hogy Isten szeretete határtalan, poklokig hatoló szeretet. Ha egy elektromos hálózatban ellenállás keletkezik ott az ellenállás, felmelegszik.  Jézus tudja, hogy Isten szeretetének áramlása az ő halálát okozó ellenállásba ütközik, és ez az ellenállás tüzet dob a földre.

Krisztus misztériuma

Jézus megígérte: Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok! Jn 12:32 Nagypéntek óta Krisztus misztériuma áthatja a mindenséget. Mennyei Atyánk Krisztusban, mint Főben újraegyesít mindent. Ef 1:9-10 Aki ellenáll az Istennek, az meghasonlik önmagával is, a környezetével is, az a feltartóztathatatlanul közeledő Istent emésztő tűzként éli meg. Isten közelsége lehet számunkra örökre éltető Napunk vagy lehet emésztő tűz. Ezt a kettősséget hirdeti Izajás próféta: „Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, és melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél.” Iz 33:14-15a

***

2019.10.23
Lk 09:57-62
Kapisztrán Szent János

Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: Követlek téged, bárhová mész! Jézus azt felelte neki: A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét. Egy másiknak ezt mondta: Kövess engem! Az így felelt: Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! Jézus ezt válaszolta neki: Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát! Egy másik is szólt neki: Uram! Követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől! Jézus azt felelte neki: Aki kezét az ekére teszi, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára! Lk 09:57-62

Tanítók

Földünk lakói közül elég sokan hallgatnak Buddhára, Mohamedre és Jézusra. Egy szakadékba zuhant, magatehetetlen sebesültként meggyőződhetünk arról, hogy hogyan viszonyulnak hozzánk. Mohamed: Ez Allah akarata! Törődj bele a sorsodba! Buddha: Leengedek hozzád egy kötelet, most már csak rajtad múlik, hogy kiszabadulj a szakadékból. Jézus: Lemászik hozzánk, vállaira vesz, kihoz a szakadékból. Jézus kiemelkedik a tanítók közül. Jézus, értünk emberekért, alámerül a halálba, pokolra száll értünk, hogy emberlétünk poklában is ránk találjon, hogy mennyei magasságokba ragadhasson bennünket. Halálunk pillanatában, a mi testünk, az Istennel való találkozásunk kiemelkedő helye lesz.

Megtestesült Isten

Ha elég sokan hallgatnak valakire, az óhatatlanul politikai tényezővé válik, amire a hatalom birtokosainak válaszolniuk kell. Jézus, tanítványokat gyűjt maga köré: Vannak, akiket követésére hív és sokan lehettek, akik csatlakozni akartak hozzá. Az írástudók, egyre nehezebben tűrték Jézus egyre növekvő népszerűségét. Nagyon jól tudták, hogy csak addig lehetnek valakik, amíg az Isten messze van. Jézus, ezzel szemben az Isten közelségét hirdeti, közvetlen ember- Isten kapcsolatot hirdet. Az írástudók a Szentírás értelmezőiként, isteni tekintéllyel léphettek a nép elé; szívesen vették, ha atyának, tanítónk vagy mesternek szólították őket, és Jézus ennek a kellemes állapotnak, ellenére van. A megtestesült Isten jelenléte kiborította a vallásos elitet.

Tanúságtevők

A történelmünk arról tanúskodik, hogy egy fennálló rendszer a rendszer ellenségeit bünteti a legszigorúbban. Jézus és tanítványai az Isten országát hirdetik, végül is rendszerváltást hirdetnek. Jézus, tudja hogy rá és követőire is erőszakos halál vár. Jézus az ő követőit, végül is vértanúságuk vállalására készíti fel. Keresztény hőskorból maradt fenn a latin szállóige: „Szemen szángvisz eszt krisztiánórum” A keresztények vére, magvetés. Minél inkább irtották a keresztényeket, annál inkább terjedt a kereszténység. Mi, úgy látjuk, hogy az élők közül időnként meghal valaki, Jézus pont fordítva látja. Jézus úgy látja, hogy a halottak közük időnként örök életre támad valaki! Hagyd a holtakra, temessék el halottaikat!

Krisztus követése

Örök életünk, Isten örök országában bontakozik ki. Ha hallgatunk Jézusra, megtapasztalhatjuk a Szentlélekben azt a Szeretetet, amelyet Krisztus keresztje rejt magába, felismerhetjük, saját keresztünket, ennek a Szeretetnek a fényében. Keresztünket hordozva Krisztus keresztjét öleljük magukhoz. Keresztünket hordozva végül is, Isten Szeretetének az ereje ölel át és hordoz bennünket. Isten Szeretetének az erejében követhetjük Jézust, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal és most az Isten trónjának jobbján ül! Vö. Zsid 12:2

***

2019.10.21
Lk 12:13-21

Amikor Jézus tanított, valaki megszólította a sokaságból: Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. Ő így válaszolt neki: Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a tömeghez fordult: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. Lk 12:13-21

Ami fönt van, azt keressétek

Az esztergomi bazilika Dunára néző homlokzatára arany betűkkel van felvésve: „QUAE SURSUM SUNT QUAERITE” Ami fönt van, azt keressétek! A fenti világ, tőlünk nem teljesen idegen világ, ott nekünk keresni valónk van, és ahol keresgélünk, ott jelen is vagyunk. Különleges jelenlétünkről Jézus így tanúskodik: Ahol a kincsetek, ott van a szívetek. A lenti világról a prédikátor Salamon király azt állítja, hogy minden hiábavalóság és a lélek gyötrelme Vö. Pred 1:1-23 Szent Pál apostol, a fenti világról tanúskodik, amelyben örök értékek vannak, amelyek képesek bennünket Istenben gazdagítani. Vö. Kol 5:1-11

Szerezni vagy lenni

A szerzéstől motivált életvitelt Jézus esztelennek tartja: „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” Alapvetően nem attól függ az életünk, hogy mink van, hanem attól függ az életünk, hogy kik vagyunk. Szerezni, vagy pedig lenni, ez itt a kérdés! A lenni gazdagságát, mi emberek, általában a szerelemben akarjuk megélni.

József Attila, a TÖREDÉKEK között,
zseniális egyszerűséggel vall a lenni gazdagságáról:

Minden s mindenki szeret engem -
ember lettem a szerelemben.
Flóra, Flóra, mosolyog róla,
hogy engem ő váltott valóra.
Ember vagyok és olyan boldog,
mint, ha vannak, az örök dolgok.

József Attila, feltételes módban ugyan, de ráérzett Örökkévalóra, aki igazán valóra tud váltani bennünket. A szerelmesek, tökéletesen akarnak egyesülni. A szerelem azonban nem tartalmazza igazságát. A szerelmesek tökéletes egyesülése, rajtuk kívül, nevezetesen a gyermekükben valósul meg. Ezzel szemben, Isten szeretete tartalmazza az igazságát. Jézus megígért egy napot, amikor Isten szeretetének az igazságát megtudjuk: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” Jn 14:20 Ez most is így van, és míg meg nem tudjuk: Reménykedhetünk Benne!

***

2019.10.19
Lk 12:08-12

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok. Lk 12:08-12

Legbensőbb lényegünk

A teremtéssel létrejött valami, ami nem Isten. Ez a nem Isten, az ellentétek egysége, végül is a semmiből lett és semmivé zuhanna össze, ha a Teremtő nem tartaná fenn az ellentétek egységét. Nemcsak teremtmények, nemcsak az ellentétek egysége vagyunk. Isten belénk lehelte az ő Lelkét. Jézus Lelke, a Szentlélekisten, akár tudjuk, akár nem tudjuk bennünk lakozik. Legbensőbb lényegünk a bennünk lakozó Istennel folytatott párbeszéd. Egy 'jaj Istenem' erejéig szinte mindenki vallásos, és ez a párbeszéd tör a felszínre, akkor is amikor fennhangon káromoljuk az Istent.

Megtérésünk

Amikor Jézus megtérésre szólít fel bennünket, akkor arra kérlel, hogy vegyük észre, hogy bennünk lakozó Lelke szól hozzánk. Megtérésünket jelzi, ha hallgatunk Jézusra, aki hallható módon, az evangéliumokból is szól hozzánk. Jézus Lelke szól belőlünk, amikor megvalljuk Jézust az emberek előtt. De ha nem hallgatunk a bennünk lakozó Istenre, akkor ellenállásunk törhet a felszínre, akkor megtagadjuk Jézust az emberek előtt.

Megbocsáthatatlan bűn

Az egyetlen egy megbocsáthatatlan bűn, a Szentlélekisten káromlása. Ezt a bűnt követték el azok, akik megrágalmazták Jézust azzal, hogy Belzebubbal az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. Vö. Mk 3:22-30 És ezt a bűnt követik el azok is, akik felismerik és rossznak tartják a bennük lakozó Szentlélekistent. A bennünk lakozó Isten lehet számunkra örökre éltető napunk, de ha ellenállunk az Istennek, akkor az ellenállásunkat emésztő tűzként fogjuk megélni. Izajás próféta arról jövendöl, hogy ugyanaz a valóság lehet számukra nagyon jó és lehet nagyon rossz is: „Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, és melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél.” Iz 33:14-15a

***

2019.10.18
Lk 12:01-07

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek azon felül, hogy megöl, arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlen egyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek. Lk 12:01-07

Ami biztos, attól nem kell félni

Mi emberek a test és a lélek egysége vagyunk. Halálra szánt testben élünk. Testünk halála biztosan bekövetkezik. Nem azért halunk meg, mert megbetegszünk, elgyengülünk, vagy megölnek bennünket, hanem azért halunk meg, mert meg kell halnunk. Meg kell halnunk, és ezért betegszünk meg, ezért gyengülünk el vagy ezért ölnek meg bennünket. Jézus arra bátorít bennünket, hogy ne féljünk a biztosan bekövetkező testi halálunktól, és hogy ne féljünk, a mi biztosan bekövetkező testi halálunk okozóitól se. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!

Ami bizonytalan, attól félünk

Könnyen beláthatjuk, hogy a félelem erejét a bizonytalanság adja. A készületlen diák fél, mert lehetségesnek tartja azt, hogy felelnie kell, nem biztos benne és ezért fél. A bukástól csak az a diák tud igazán félni, aki még soha sem bukott meg. Lelkünk örök sorsa bizonytalan. Lelkünk féltése jogos félelem. Szent Ágoston megkülönbözteti a szolgai istenfélelmet az istenfiúi istenfélelemtől. A szolgai istenfélelem abból a bizonytalanságból fakad, hogy nem tudom mi lesz velem akkor, amikor találkoznom kell az Istennel. Az istenfiúi istenfélelem abból a bizonytalanságból fakad, hogy nem tudom mi lesz velem akkor, ha elhagy az Isten. Istenem, el ne hagyj! Mi lesz velem, ha te elhagysz engem?

Isten közelsége

Isten szereti az ő teremtett világát. Ha jót teszünk azzal, akit az Isten szeret, az Istennel teszünk jót, és ha bántjuk azt, akit az Isten szeret az Istent bántjuk meg. Isten közel van szeretett teremtényeihez. Létünk öröktől fogva és mindörökké Istenben van. Fájdalmasan fejlődő létezésünket születésünk pillanatával kezdtük el. Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Létünk, Istenben egybeesik létezésünkkel Az Isten tudja, végül is érzi, fájdalmainkat, szenvedéseinket; Ő közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz.

Angyali Kórus
Szeret bennünket az Atya,
S hű gondviselőnk nékünk,
Mert készséggel mind megadja
Mi szükséges, hogy éljünk.
Ínségünk nincs, hiányunk sincs,
Ő mindnyájunknak Atyja,
Ki mindenünket adja!

***

2019.10.17
Lk 11:47-54

Jaj, nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj, nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok. Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják őt. Lk 11:47-54

Negatív fordulat

Kezdetben, a farizeusok barátságosan, olyan vállveregetős stílusban közeledtek Jézushoz. Szívesen hívták maguk közé, kedvelték Jézus asztaltársaságát. Jézusnak ez a legutóbbi vendégeskedése aztán fordulatot hozott, a farizeusok barátságát Jézus iránti gyűlöletbe fordította.

Ítélet

Pedig Jézus nem tett mást, csak az igazságról tanúskodott. Tudatta vendéglátóival, hogyan is állnak ők az Úr színe előtt. Rögtön kiderül, hogy Jézus nem egy közülük, hogy Jézus mélyrehatóan ismeri őket, magasan felettük áll, és ez annyira elviselhetetlenné vált, hogy ezek után, már csak az volt a kérdés, hogy hogyan tudják Jézust, a mózesi törvények alapján vád alá helyezni, halálra ítélni.

Pozitív fordulat

Jézus, tetteivel is hirdette: Nincs az a szabály, nincs az a törvény, amit szeretet ügyből fakadóan, ne lehetne megszegni. A Szombat törvényének a megszegése halálos bűnnek számított és Jézus, szombati gyógyításaival következetesen megszegte a Szombat törvényét. Végül is, a főpap, Istenkáromlással vádolta, és a szanhedrin, halálra méltónak találta Jézust! Elkezdődött Jézus pokolra szállása, hogy útközben ránk találhasson, a szívére ölelhessen, és a mennyei magasságokba magával ragadhasson bennünket.


Jn 12:24-26

Antiochiai Szent Ignác

Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Jn 12:24-26

Amerre fordulnak az érzékeink, arra felé fordul a lelkünk is

Amerre fordulnak az érzékeink, arra felé fordul a lelkünk is. Bennünket a kellemes dolgok vonzanak a kellemetlen dolgok meg taszítanak. Elveszítjük lelkünk szabadságát végül is a lelkünk életét, ha lelkünk ebbe az állhatatlan világba beleragad. Holt lelkek vagyunk, ha ennek a világnak a kellemes és kellemetlen dolgai, mint valami bábukat madzagon rángatnak bennünket. Mi úgy látjuk, hogy az élők közül időnként meghal valaki, Jézus úgy látja, hogy a holt lelkek az ő szavára életre kelnek: Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat! v.ö. Mt 8:22 Jézus szavában erő van, az ő szavát még a halottak is képesek meghallani. Jézus szavára, szabaddá válhat, életre kelhet a lelkünk. Örök életünket jelzi, ha az evilági vágyakozásaink és bánkódásaink elveszítik jelentőségüket. Szent Pál apostol erőt kapott arra, hogy lelke a kellemes és kellemetlen dolgok fölé tudjon emelkedni, hogy szabad legyen, hogy lelke az Örökkévalóhoz ragaszkodjon. Így vall erről a filippiekhez írt levelében: „Tudok nélkülözni, és tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjak és éhezzek, hogy bővölködjek és nélkülözzek. Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” Fil 4:12-13

Örök létünk és esetleges létformánk egysége vagyunk

Örök létünk és esetleges létformánk egysége vagyunk. Emma unokám egy bennszülött törzs életét bemutató könyvet olvas és időnként beszámol arról, amit érdekesnek, amit fontosnak tart. Nagyon meglepett, hogy ezek a bennszülöttek, örök létük és esetleges létezésük egységét közvetlenül megélik, hogy őket nem fertőzte meg a versenyszellem. A mi életünkben, a hangsúlyok az esetleges létezésünk irányába eltolódtak, és ezért kevésbé vagy egyáltalán nem éljük meg örök létünket. Nem úgy tekintünk a halálunkra, hogy emberlétünk földi burka egyszer csak lehullik. Hegelnek a szemére vetették: A legokosabb hernyó sem tudhatja, hogy lepke lesz belőle! Nem tudhatja, de megélheti. Örök létünk a föld feletti világban, az Isten országában bontakozik ki, hoz illatos virágokat és bő termést. Nagy fordulat, a vértanúságra is képesítő fordulat egy ember életében, amikor megéli létét az örökkévalóságban. Vértanúk egyháza vagyunk. Őskeresztény korból maradt fenn a szállóige: „Szemen szángvisz eszt krisztiánorum!” A keresztények vére magvetés! Minél inkább irtották a keresztényeket, annál erőteljesebben terjedt a kereszténység.


Szent Lőrinc Diakónus
Antiochiai Szent Ignác püspök vértanú és Szent Lőrinc vértanú diakónus ünnepéhez kapcsolódik ez a rövid evangéliumi szakasz, mivel háromszor is megmutatkozik benne a diakónia, a szolgálat alapvető és döntő jelentősége. Jézus doktrínát, tanítást ad örök létünkről és követésére is hív, hogy örök létünkről ne csak tudjunk, hanem hogy örök létünket, őt követve meg is éljük. Jézust követjük, ha szolgálatába állunk, ha Jézust, szabadságunk forrását, teljesen szabadon megajándékozzuk a szabadságunkkal. Szolgálatainkban egészen konkrét, meghatározott módon meg tud mutatkozni Jézus élete és váltsághalála is. Páter Theodosius, szerzetesnővéreink rendalapítója élete végéig kitartott abban a meggyőződésében, hogy Isten a legkonkrétabb eseményekben mutatkozik meg, hogy világunk kihívásaiban az Isten akarata mutatkozik meg. Ha Jézus szolgálatába állunk, erősen bízhatunk abban, hogy Jézustól erőt kapunk, hogy Jézus erőterében végezhetjük szolgálatunkat, válaszolhatunk világunk kihívásaira.

 ***

2019.10.16
Lk 11:42-46

Jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla. Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol. Ő ezt felelte neki: Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. Lk 11:42-46

Jaj

Jézus leleplezi azt a vallásos szemléletmódot, amelyben az igazságot és az Isten szeretetét elhanyagolják, ahol az igazság csak arra jó, hogy hasznot húzzanak belőle. A Szentírás, abszolút tekintéllyel bírt a nép körében és a törvénytudók a Szentírás értelmezőiként isteni tekintéllyel léphettek a nép elé, szívesen vették, ha atyának, tanítónak, mesternek szólították őket, és Jézus ennek a kellemes állapotnak ellenére van. A farizeusok, jobban érthették Jézust, mint a nép egyszerű fiai, akik lelkesedtek Jézusért. Jézusban, szembesültek az Igazsággal, az Isten megtestesült szeretetével, magával az Istennel, és ez a közelség ellehetetlenítette őket, kiborította őket, gyűlölettel töltötte el őket, és ez, maga a pokol: Jaj nektek farizeusok!

Ideológia

Az emberiséget fenyegető katasztrófák között előkelő helyet foglal el a vallási fundamentalizmus, amelyet tömören így lehet megfogalmazni: Ha nem úgy hiszel, mint mi, akkor elkárhozol! Ez az ítélet, ugyanarról a tőről fakad, mint amelyik azzal fenyeget: Ha nem úgy hiszel, mint mi, akkor Isten nevében megölünk téged! Minél szebb egy eszme, annál nagyobb a veszélye annak, hogy ideológia készüljön belőle. Az Isteneszméből, szinte óhatatlanul ideológia készült és készül. Kapitális bűnök elkövetésére az ember önmagát kevésnek tarthatja, de Isten nevében képes megtenni. Az ideológia csúcsteljesítménye volt az, amikor a főpap, az Isten Fiát, istenkáromlásért halálra ítélte! Az ideológia legkifinomultabb formája az, amikor nem az igazságon van a hangsúly, hanem azon van a hangsúly, hogy kinek van igaza. Ebben a hangsúlyeltolódásban, a hatalom szeretete mutatkozik meg, amely szöges ellentétben áll a szeretet hatalmával.

Szabadság

Jézus nem tartja teljesen reménytelennek a vallásos elit hangsúlyeltolódásait, ezért gyalázza őket, hátha észre térnek és a hangsúlyok a helyükre kerülnek az életükben, hogy felismerik, az igazság megismerésének alapvető és döntő jelentőségét. Jézus a benne hívő zsidókat, így bíztatja: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. V.ö. Jn 8:31-34 Szent Pál apostol a szabadságról így tanúskodik: „Az Úr ugyanis Lélek (Pneuma-> Szellem): Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben, fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.” 2Kor 3:17-18

***

2019.10.15
Lk 11:37-41

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus, étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen! Lk 11:37-41

Esztelen

Ennek a farizeusnak annyira megtetszett Jézus beszéde, hogy meghívta magához, hogy étkeznék nála, Aztán megütközött Jézus viselkedésén és a teljesség kedvéért olyat is hallhatott Jézustól, ami bizonyára nem tetszett neki. Azt mondják az ész lett legigazságosabban elosztva, mert senki sem panaszkodik arról, hogy neki kevés jutott belőle. Ha valaki azt mondja nekünk, hogy esztelen, azt általában személyes sértésnek vesszük, pedig időnként azért érdemes lenne megszívlelnünk, hátha van benne valami igazság.

Farizeusok

A farizeus szó jelentése az, hogy jó ember, hogy különb ember. A farizeusok eljátszották a jó ember szerepét, és ha ez nagyon jól sikerült nekik, akkor dicsekedtek vele még az Isten előtt is. A törvénytudó farizeusok köztiszteletben álló személyek voltak, felnéztek rájuk, az Istennek kijáró tiszteletből ők is részesültek. Ezzel a szemléletmóddal az a baj: Hogyha van, akire fel lehet nézni, akkor lehetnek olyanok is, akiket le lehet nézni.

Nem kellene szerepet játszanotok!

Hamvas Béla felismerte: A szennyfolt az emberi lelken akkor keletkezik, amikor valaki különbnek tartja magát másoknál. Ehhez a felismeréshez nem kell előképzettség, elég csupán csak embernek lenni. A jó ember szerepét az is el tudja játszani, aki velejéig gonosz. Jézus végül is azt tanácsolja ennek a farizeusnak, nem kell fárasztó szerepet játszania, ha belülről is tiszta ember: Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!

Jn 15:01-08
Nagy Szent Teréz

Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15:01-08

Ti már tiszták vagytok

Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Jézus, azt hirdeti, amit mennyei Atyjától hall. A szőlőműves, a mi mennyei Atyánk. Ha hallgatunk Jézusra, mennyei Atyánk megtisztít bennünket, és ha nem hallgatunk Jézusra, akkor lemetsz bennünket Jézusról. Szent János evangéliumában, Jézus arról tanúskodik, hogy azért bűnös, azért tisztátalan az ember, mert nem szabad, és azért nem szabad az ember, mert tudatlan, mert nem ismeri az igazságot. „Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, és nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el.” Jn 8:31-34

Nélkülem semmit sem tehettek

Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Ez a kép arról beszél, hogy ott vagyunk a Szentháromságban, isteni életerők hatnak át bennünket. Krisztus, a mi Urunk által képesek vagyunk arra is, amire csak magunktól, képtelenek vagyunk. Amire csak magunktól vagyunk képesek, arról Jézusnak lesújtó véleménye van: Nélkülem semmit sem tehettek. Jézus nélkül, csak a semmit műveljük, csak a semmit ragozhatjuk a végtelenségig. Ha nem a semmit kérjük, akkor bármit kérhetünk, megkapjuk. Kérésünk valósága, krisztusi életünkből fakad.

Gyümölcsök 

Isten maga a Szeretet, nincs benne semmi agresszivitás, nem kényszeríti ránk akaratát. Csak ha kérjük, csak ha engedünk neki, csak akkor teremhetjük meg Szeretetének gyümölcseit, válhatunk Isten fiaivá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, és amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.” Jn 14:12-13 Jézus, nyíltan is beszél, a mi jelenlétünkről a Szentháromságban: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” Jn 14:20 Ez már most is így van, és Jézus megígéri, hogy ezt tudni is fogjuk, hogy fel fogjuk ismerni egymást Jézus Krisztusban, a Szentháromságos Egy Isten szeretetközösségében.

***

2019.10.14
Lk 11:29-32

Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert, ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli őket. Mert eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és itt nagyobb van Salamonnál. A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, és itt nagyobb van Jónásnál. Lk 11:29-32

Jelet várnak Jézustól

Jézus honfitársai vissza –visszatérően jelet kívánnak, sőt követelnek Jézustól. Felmerülhet bennünk a kérdés: Milyen jelet, bizonyítékot várhattak Jézustól? Hiszen Jézus tanítását csodák kísérik: Betegek meggyógyulnak, halottak feltámadnak, több mint ötezer ember jóllakik. Ezek a jelek miért nem voltak elegek? A zsidó nép nagyon várta és a mai napig is várja a Messiás -királyt, aki magához ragadja a politikai hatalmat. Keresztelő Szent János is azt hirdette, hogy jön a Messiás, aki elveszi a világ bűneit, akinek szórólapát van a kezében és olthatatlan tűzzel kiirtja a bűnösöket. Vö. Lk 3:16-17 Isten elpusztította az egyiptomiak elsőszülötteit, ehhez hasonló Jelet várhattak Jézustól is. Ezzel szemben Jézus, Pilátus előtt így tanúskodik magáról: „Arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az Igazságról. Aki az Igazságból való, hallgat szavamra.” V.ö. Jn 18:37 Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot!

Jézus, szabadító

A szabadságot politikai szabadságként értelmezték Jézus honfitársai, és a mai napig is a szabadságnak ezzel az értelmezésével szembesülünk. Ez az értelmezés ez a szemléletmód a hatalom szeretetéből fakad, és szöges ellentétében áll a szeretet hatalmával, ellentétben áll az Istennel és ezért gonosz. Jézus a szabadságot az Igazság ismeretéből eredezteti. Szabad akaratunk van, de nem vagyunk szabadok, hiszen döntési kényszer nehezedik ránk. És ha nem ismerjük az Igazságot, szinte szükségszerűen rosszul döntünk. Az Igazság ismerete felszabadít bennünket a döntési kényszer alól, hiszen az Igazsághoz igazítja tetteinket. Jézus így szólt a benne hívő zsidókhoz: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az Igazságot, és az Igazság szabaddá tesz benneteket.” Jn 8:31b-32

***

2019.10.12
Lk 11:27-28

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált! Erre ő így válaszolt: Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják! Lk 11:27-28

Krisztus Misztériuma

Isten az, Aki Van, az örök jelen. Mi az örök jelent, csak nagyon töredékesen, egymásmellettiségében és egymásutániságában, térben és időben, a múlt és a jövő relációjában éljük meg. Akár tudjuk, akár nem tudjuk, jelenünket isteni művelet hatja át. Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ és a vég ehhez a kezdeti állapothoz hasonló, Isten lesz minden mindenben. Ami a kezdet és a vég között van az Mennyei Atyánk, akaratának a titka: Krisztus Misztériuma. Mennyei Atyánk Krisztusban, mint főben újraegyesít mindent. V.ö. Ef 1:9-10

Jézus családja

Jézus családja Krisztus Misztériumába szerveződik. Jézus: „Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled. De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: Ki az anyám s kik a rokonaim? Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” Mt 12:46-50 

Boldogító tudás

Jézus megígérte: Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok! Nagypénteken Krisztus Misztériuma kiterjedt az egész mindenségre, áthatja a mi jelenünket is. Engedhetünk Krisztus vonzásának. Ha hallgatunk Jézusra, örök életünk van: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24 Ha hallgatunk Jézusra, boldogító tudásunk lehet arról, hogy ott vagyunk a Szentháromságban: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20

***

2019.10.11
Lk 11:14-26

VARGA LÁSZLÓ
Kaposvári Megyéspüspök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem. Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbe hozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt. Lk 11:14-26

Néma démon

Az írástudók rágalomhadjáratát, Jézus rendkívüli ördögűzése váltotta ki. A rabbik is foglalkoztak ördögűzéssel. Jozefus Flavius történetíró beszámolója szerint: Kabbalisztikus szertartások keretében Salamon nevében végezték az ördögűzést. Az ördögűzés azzal kezdődött, hogy megkérdezték a démon nevét. Az ördögűzést volt, amikor Jézus is azzal kezdte, hogy megkérdezte a démon nevét. A rabbik, egy néma démonnal szemben tehetetlenek voltak, mivel a démon nem tudta megmondani a nevét. A rabbik azt tanították, hogy aki egy ilyen démont ki tud űzni, az csak a Messiás lehet. Ez a tanítás fellelhető a Midrásban, a rabbik tanításainak a gyűjteményében.

Jézus a Messiás

A néma démon kiűzése után, a rabbiknak tanúskodniuk kellett volna arról, hogy Jézus a Messiás. Nem ez történt! Jézust megrágalmazták azzal, hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. Jézus rávilágít a vád képtelenségére, hamis voltára: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul és ház házra omlik. Jézus ítélete, egyházunk jelenlegi meghasonlottságára is vonatkozik, hiszen Ferenc pápánk legnagyobb ellenzéke nem az egyházon kívül van! (Varga László püspök, a 13. perctől.)

Ekszúszia

A görög nyelv a hatalmat két szóval is jelzi: A egyik a dünamisz szó, amelyik olyan hatalomra utal, amelyik önmagában nyugszik, önmagából fejti ki hatását, robban mint a dinamit. A másik szó az ekszúszia, amely felhatalmazást jelöl. Jézus: "A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat (ekszúszia) adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében" Jn 1:11-12 Akik hallgatnak Jézusra, azok nemcsak tiszták lesznek (Jn 15:3), azoknak felhatalmazásuk van arra, hogy Isten fiai legyenek. A mi felelősségünk, hogy élünk a felhatalmazásunkkal, és Isten fiai leszünk vagy pedig nem élünk felhatalmazásunkkal és nem leszünk Isten gyermekei. Ha nem élünk a felhatalmazásunkkal, akkor a hatalmi vákuumunk magába vonzza a szétszóró, diabólikus erőket. Ha élünk a felhatalmazásunkkal, akkor Isten egyesítő hatalmának, Krisztus Misztériumának engedünk.Vö. Ef 1:9-10

***

2019.10.10
Lk 11:01-13

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte az imádságát. Ekkor egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait." Erre így szólt hozzájuk: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a szükséges kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe." Aztán így folytatta: "Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle." Lk 11:01-13

Ne zavarj engem!

Jézus különös képekben beszél az Istenről is és az imádságról is. Itt Istent, ahhoz a baráthoz hasonlítja, aki éjnek idején kiszól az őt felzörgető barátjához: „Ne zavarj engem!” Egy másik példázatban Jézus, Istent egy igazságtalan bíróhoz hasonlítja, aki Istent nem ismer, embert nem becsül, de addig jár a nyakára egy özvegyasszony, annyira, a terhére van, hogy végül, mégis csak igazságot szolgáltat neki. Jelen esetben egy késői órában, váratlanul érkező barát mozdított ki valakit a nyugalmából. Ez a nyugalmában megzavart ember zavarja fel a barátját, hogy kenyeret kérjen tőle.

Aki imádkozni tud

Ebből a példabeszédből nemcsak azt tudhatjuk meg Jézustól, hogy érdemes állhatatosan imádkoznunk, azt is megtudhatjuk, hogy ki az, aki jól imádkozik, ki az, aki tud imádkozni. Ebből a példabeszédből kiderül, hogy az az ember tud imádkozni, akit ki lehet mozdítani a nyugalmából, akit meg lehet zavarni. A mi emberi alapállásunk az, hogy „Ne zavarj engem!” Ez az első válaszunk, ha ki akarnak mozdítani bennünket, megszokott életvitelünkből. Nézem a tévét, csöng a telefon, nem veszem fel. Az első reakcióm az, hogy ne zavarj engem, mért pont most hív, tudhatná, hogy krimi megy a tévében, nem veszem fel. De megtörténhet, hogy azért, mégis csak felveszem azt a telefont.

Amikor vizsgázunk

Ez a tiltakozás, hogy ne zavarj engem, nemcsak ilyen hétköznapi dolgokban jelentkezik. Feljebb, feljebb emelkedik, a szellemiekben is jelentkezik az ember és az Isten kapcsolatában is jelentkezik. „Ne zavarj engem!” A döntő kérdés az, hogy megmaradunk ennél a spontán jelentkező, tiltakozásunknál, vagy pedig legyőzzük az ellenállásunkat. Amikor váratlanul embertestvérünk kérésével megkeres bennünket, akkor vizsgázunk, akkor kiderül az, hogy milyen gyermekei vagyunk a mi Mennyei Atyánknak, kiderül az is, hogy tudunk e imádkozni. Akinek az a végső válasza, hogy ne zavarj engem, az nem tudhat imádkozni. Isten olyan játékba nem megy bele, hogy mi a kéréseinkkel megzavarhatjuk őt, de bennünket az égvilágon senki és semmi sem zavarhat meg.

Felhatalmazásunk

Amikor Isten szól hozzánk, akkor a döntő kérdés az, hogy Isten ki tud e mozdítani, meg tud e változtatni, tudja e gyakorolni az uralmát felettünk, akik kérjük őt: Jöjjön el a te Országod. Ábrahámot Isten meg tudta szólítani, ki tudta mozdítani. Ábrahám Isten hívására elhagyta lakóhelyét, kényelmes városi otthonát, vállalta, a vándorló, sátorlakó életformát. Ábrahámot meg tudta szólítani Isten. És ha Isten megszólította őt, akkor ő is megszólítja az Istent. Mindig az Isten kezdi. Amennyiben engedjük Istennek, hogy megzavarjon bennünket, hogy beleszóljon az életünkbe, annyiban felhatalmazásunk van arra is, hogy imádkozzunk, hogy Istentől kérjünk, hogy Istennél keressünk, hogy Istennél zörgessünk.

***

2019.10.09
Lk 11:01-04

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte az imádságát. Ekkor egyik tanítványa kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait. Erre így szólt hozzájuk: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a szükséges kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe. Lk 11:01-04

Atya

Palánki Ferenc püspökatya, fiataljainkat arra figyelmeztette, hogy: "Nem kell a Jóistent a jóra bíztatni, nem kell tippeket adni neki, hogy mit csináljon!" Emberi méltóságunk csúcsa, hogy felismerhetjük Isten akaratát, ráhangolódhatunk Isten akaratára, hangosan kimondhatjuk és cselekedeteinkkel jelenvalóvá is tehetjük, ahol éppen vagyunk, az Isten akaratát. Isten maga a Szeretet, nincs benne semmi agresszivitás, kérő imádságaik éppen ezért alapvető és döntő jelentőségűek, kérő imádságainkkal engedünk Isten akaratának. Isten a mi mennyei Atyánk, azt akarja, hogy Atyánknak ismerjük fel őt, ezért Atyánknak szólítjuk. Isten azt akarja, hogy Szent legyen az ő neve közöttünk, ezért kérjük: Szenteltessék meg a te neved.

Krisztus Misztériuma

Isten akaratának titka, misztériuma, az ő előre elhatározott jóságos terve az, hogy: Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Vö. Ef 1:9-10 Végül is; Isten lesz minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Mennyei Atyánk, Krisztusban jelenlévő, egyesítő hatalmának engedünk, amikor kérjük: Jöjjön el a te országod.

Az ember misztériuma

Isten, aki létbe hív bennünket, azt akarja, hogy éljünk, ő az, aki létezésünk peremfeltételeit biztosítja; ezért kérhetjük: Add meg a szükséges kenyerünket minden nap. A kenyérnek itt szimbolikus jelentése van, megélhetésünk feltételeire utal. Ezért kérhetjük, Morus Szent Tamással: "Uram! Add, hogy jó legyen az emésztésem, és azt is, hogy legyen mit emésztenem. Ámen."
Nemcsak kenyérrel él az ember, Isten irgalma többet ér, mint evilági életünk. Isten irgalmasságát és igazságosságát tudatosítja bennünk, amikor kérjük: Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. 
Isten nem akar bennünket kísértésbe vinni, éppen ezért meg se teszi, nem engedi meg a gonosznak azt, hogy erőnket meghaladó módon megkísértsen bennünket. Mennyei Atyánk, bennünket óvó, jóságos akarata előtt nyílunk meg, amikor kérjük: Ne vígy minket kísértésbe.

Szentlélek

A Szentlélekisten templomai vagyunk, Isten Lelke, ismeri Isten mélységeit és ismeri a mi lelkünk mélységeit is. Isten Lelke akár tudjuk, akár nem tudjuk kimondhatatlanul is imádkozik bennünk. Az Istennek tetsző imádságban, lelkünk ráhangolódik a bennünk imádkozó Szentlélekisten imádságára. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében így tanúskodik a Szentlélek imádságáról: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. És ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.” Róm 8:26-29

***

2019.10.07
Lk 10:25-37

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”  Jézus történettel felet a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele”. Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél.” Lk 10:25-37

Mit tegyek

Egy tanult ember, egy teológus próbára akarja tenni Jézust. Próbára tenni; ugyanaz a görög peiradzo ige szerepel itt is, mint amikor a sátán megkísérti Jézust. „Mester mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus rendkívül szűkszavú, szinte elutasító. A kérdés nem őszinte, nem az igazságra irányul, hanem arra, hogy Jézust próbára tegye. Jézus elhárítja magától a választ, ellenkérdést tesz fel: Mi van a törvényben, hogyan olvasod? Az írástudó a Tórából a szeretet, a lélek örök életének törvényét idézi. Jézus helyesli az írástudó válaszát, és cselekvésre buzdítja; Tégy így, és élni fogsz! És itt vége is szakadhatna a párbeszédnek, ha a törvénytudó nem akarná igazolni magát azzal, hogy, nemcsak provokatív jellegű, őszinte kérdése is van ezzel a törvénnyel kapcsolatban.

Amikor a három; egy

Ez a törvény bennünk is kérdéseket fakaszthat: Kicsoda az Isten és ki vagyok én? Felmerülhet bennünk a kérdés, a szeretetet meg lehet parancsolni, parancsszóra is lehet szeretni? És ha Istent teljes szívemből, lelkemből, erőmből, elmémből szeretem, akkor semmi sem jut az én szeretetemből a felebarátomnak, magamról nem is beszélve, hiszen minden szeretetemet az Istenre pazaroltam. Ezt az ellentmondást, csak az oldhatja fel, ha ez a három; az Isten, az én felebarátom és én: A szeretetben nem három, hanem egy. Ahogy az Istent szeretem, ahogy a másik embert szeretem, ahogy önmagamat szeretem, ebben a háromban, jelen van a Szentháromságos Egy Isten: Teremtő Istenünk; az Atya, az Isten bennünk; a Szentlélek, és Isten a másik emberben; a Fiú. Jézus azt állítja, amit a legkisebb atyánkfiával teszünk, vagy nem teszünk, azt vele tesszük, vagy nem tesszük. A szeretet parancsa arra szólít fel bennünket, hogy Isten, aki maga a Szeretet, aki bennünk él, és akiben élünk, mozgunk és vagyunk, mutatkozzon meg bennünk és általunk is!

Tégy így, és élni fogsz!

„De hát, ki az én felebarátom?” Jézus erre a kérdésre nagyon beszédessé válik. Jézus az ő válaszában rávezeti az írástudót arra, hogy nem az a döntő kérdés, hogy ki az én felebarátom, a döntő kérdés az; hogy én kinek vagyok a felebarátja. Ebben a történetben Jézus kétfajta gondolkozásmódot ütköztet egymással. Akik otthagyták ezt a szerencsétlenül járt embert, valahogy így gondolkozhattak. Mi lesz velem, ha segítek rajta? Összepiszkolom magam, tisztátalanná válok, elkések és így tovább, és nem segítettek. Az irgalmas szamaritánusnak is bizonyára volt úticélja, de ő nem úgy gondolkozott, mint a többiek, hogy mi lesz velem, ha segítek rajta, hanem éppen ellenkezőleg, arra gondolt, hogy mi lesz vele, ha én nem segítek rajta, és segített. A szeretet kérdőszava, nem az, hogy mi lesz velem, hanem az, hogy mi lesz vele. Jézus az írástudóval együtt bennünket is arra buzdít, hogy legyünk irgalmas szamaritánusok, hogy hasonlóképpen cselekedjünk: Tégy így, és élni fogsz!

***

2019.10.06
Lk 17:05-10

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet." Az Úr így válaszolt: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben engedelmeskedni fog nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.”Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük." Lk 17:05-10

Botrány

Az evangéliumi szakaszt megelőzően, Jézus, tanítást ad apostolainak arról, hogy lehetetlen dolog az, hogy botránkozások ne legyenek, de jaj annak, aki által esnek, jobb annak, hogy malomkövet vessenek a nyakába, és a tengerbe vessék, minthogy egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. Az apostolok ezután kérik Jézust. Növeld a hitünket. Hitünk képes arra, hogy megmotiválja gondolkodásunkat, szavainkat és tetteinket, de ha ez nem így van, akkor bizony botránnyá válunk a világban. Ha hitünk és tetteink között az összhang nincs meg, forrásaivá válhatunk még az istenkáromlásnak is. Erre a disszonanciára utal Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelében; „Az Istennek a neve miattatok, káromoltatik a pogányok között.”

Hangsúlyeltolódás

A tudomány világában élesen elkülönül a tudós személye a tudománytól. A tudós világot nem érdekli, hogy Albert Einstein hány feleséget fogyasztott el, csak kutatásainak eredménye az érdekes. Találkozhatunk ilyen hangsúlyeltolódással, Jézussal kapcsolatban is: Az a fontos, hogy mit tanított Jézus, ezzel szemben; az hogy hogyan élt mit tett, és végül az a szerencsétlenség, ami vele történt teljesen lényegtelen. Protestáns testvéreink imaházaiban a szószék központi helyen van, a hangsúly a tanításon van. Nálunk hangsúly a helyén maradt, a középpontban az oltár van, a mi Istentiszteletünkben az a hangsúlyos, amit Jézus tesz. A hit nem más, mint az ember elfogadó válasza Isten szeretetére, végül is bizalom. Jézus apostolai kérésére tanítást ad a hitről, és ebben a tanításban szelíd kritika alá vonja apostolai hitét. " Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag."

Isten ajándéka

A hit önfeláldozó hősies elfogadására Pünkösdkor a Szentlélek Isten képesítette az apostolokat. A hitet megszerezni, kiérdemelni nem lehet, nem jutalom, a hit a Szentlélek Isten ajándéka, amelyet csak kérni, illetve elfogadni lehet, és mivel szabadok vagyunk, vissza lehet utasítani. Akik bizalommal közeledtek Jézushoz, azok isteni, gyógyító energiákat szabadítottak fel, és ahol nem hittek benne ott Jézus nem tudott csodát tenni. Jézus az, aki gyógyít, mégis gyakran azt mondja a te hited megmentett, meggyógyított téged. Az Úr Jézusba vetett bizalom az, ami engedi működni Jézust!

Kapcsolat Istennel

Kezünk hozzánk tartozik, mert nekünk engedelmeskedik, parancsainkat végrehajtja, és ezért nem vár, de nem is kap elismerést, köszönetet. Kezünk élete abban van, hogy élő kapcsolatban van velünk. A keresztény élet jutalma abban van, hogy szolgálhat az Úrnak, eleven kapcsolatban lehet vele, mint ahogy a szőlővesszőnek eleven kapcsolata van a szőlőtőkével. Növeld Jézus a mi hitünket, hogy egyre inkább birtokba tudd venni az életünket, hogy képesek legyünk szolgálni, hogy a te akaratod működjön bennünk és általunk is.

***

2019.10.04
Lk 10:13-16

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni. Majd így folytatta: Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem. 10:13-16

Hitetlenség

Jézusnak tapasztalnia kellett, hogy övéi nem hittek benne, hogy honfitársai megtérítéséhez képest, a pogányok megtérítése szinte gyerekjáték lett volna. Jézusban, Isten emberszeretete testesült közénk és Jézus szomorú tapasztalata, hogy nem hisznek benne, hogy Isten hozzánk lehajló irgalmas szeretete, nem fakaszt viszontszeretetet emberszívekben.

Egyetlen egy bűn

Szoktunk bűnökről beszélni, de amióta meglátogatott bennünket felkelő napunk a magasságból, a mi Urunk Jézus Krisztus, csak egyetlen egy bűn létezik, a hitetlenség bűne. Isten Lelke egyetlen egy bűnről győzi meg a világot, arról a bűnről, hogy nem hittek Jézusban, hogy a szeretetkapcsolatot megtagadták emberszerető Istenüktől. V. ö. Jn 16:8-11

Alapvető döntés

Jézus, életét is odaadó, halálos emberszeretete hirdeti, hogy Isten minden egyes emberrel egyszer s mindenkorra kiengesztelődött. Döntési kényszer nehezedik ránk, Isten szeretetére az embernek válaszolnia kell. Az ember alapvető döntése az, hogy kiengesztelődik az Istennel, vagy pedig nem engesztelődik ki az Istennel, hogy viszontszereti az Istent, vagy nem szereti viszont az Istent.

Kiengesztelődés

„Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten kér benneteket általunk: Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” 2Kor 5:19-20

***

2019.10.02
Lk 09:57-61

Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: Követlek téged, bárhová mész! Jézus azt felelte neki: A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét. Egy másiknak ezt mondta: Kövess engem! Az így felelt: Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! Jézus ezt válaszolta neki: Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát! Egy másik is szólt neki: Uram! Követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől! Jézus azt felelte neki: Aki kezét az ekére teszi, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára! Lk 09:57-61

Önmegtagadás

Vannak, akik követni akarják Jézust, és van, akit Jézus hív: Kövess engem! Ezek a párbeszédek Jézus válaszaival zárulnak, de Jézus válaszainak a hatásáról Szent Lukács nem számol be. Csak az derül ki az evangéliumból, hogy Jézus olyan követőket akar, akik önmagukat megtagadva követik őt. Az ősbűnből fakadóan az életünk az én és az enyém fogalmaiba, mint legfelsőbb kategóriákba szerveződik, olyan központba, amely halálra van ítélve. Jézus az ő követőit, végül is önmegtagadásra szólítja fel, hogy az én-központú ember, Jézusközpontú ember legyen, hogy örök életünk legyen, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.

Egység és megosztottság

A liberalizmus eszméje a paradicsomkertben vert gyökeret, és mára már hatalmas fává terebélyesedett. A liberalizmus eszméje arról szól, hogy az ember áll a piramis csúcsán, és tegyen mindent a legjobb belátása szerint. A Sátán, végül is erkölcsi autonómiát ígér az embernek: Döntsétek el ti magatok azt, hogy mi a jó és mi a rossz nektek; ezt nálatok jobban még az Isten sem tudja. Ez az eszme mutatkozik meg az igazság kisajátításában, amikor nem az igazságon van a hangsúly, hanem azon van a hangsúly, hogy kinek van igaza. Ebből a hangsúlyeltolódásból vitatkozások, veszekedések, nézeteltérések, sőt háborúságok fakadnak. Ha az igazságon van a hangsúly, akkor párbeszédet folytatunk, közelebb kerülünk az igazsághoz és egymáshoz is. A liberalizmus eszméje vallásos köntösben jelenik meg, amikor nem az Isten ügye vesz kezelésbe bennünket, hanem fordítva, amikor mi akarjuk saját kezelésünkbe venni az Isten ügyét. Amennyiben Isten ügye vesz kezelésbe bennünket, annyiban vagyunk egységben, annyiban Jézusközpontú az életünk. Hogy ilyen sok keresztény felekezet van, az nem az Isten műve. A megosztott kereszténység hiteltelen kereszténység. Jézus az utolsó vacsora termében értünk is imádkozik: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” Jn 17:21


Reggeli dicséret, az angyali kórussal

A reggeli óra kedves,
Ha Istennel kezdjük meg;
A szív örömében repes,
És az ajk hálát rebeg.
Így illik keresztényhez,
Akit Isten felébreszt
A nyugalmas éjjel után,
Az új napnak szép hajnalán.

Ó tekintsünk fel az égre,
Hol a nap ragyogva áll,
Ahonnan a hegyre, völgyre,
Fény és áldás alászáll;
Szebben, mint nap világa,
Ragyog Krisztus orcája
Üdv, béke és igazság van
Rejtve e világosságban!

Ma is kíván elkísérni,
A munkánkhoz jön velünk,
Szívünket jóra vezérli
És híven áll mellettünk,
Hogy ne érjen e napon
Minket semmi bántalom,
S hogy áldásával magunkat
Adjuk át a nyugalomnak

Jöjj, életnek nagy királya,
Látogasd meg körünket,
Hogy ne legyünk mos hiába
Hallgatói igédnek
Hű tanító, őrizzed
S áldjad meg gyermekidet,
Hogy jól tudjunk felkészülni,
S egykor veled örvendezni!

***

2019.10.01
Lk 09:51-56

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot? Hadd pusztítsa el őket, mint Illés is cselekedte! De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek! Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek. Lk 09:51-56

Feledékenység

A zsidók megvetették a szamaritánusokat, és megvetésük nem volt hatástalan: A megvetésük, zsidógyűlöletet fakasztott a szamaritánusokban. A szamaritánusok azoknak a zsidóknak a leszármazottjai, akik keveredtek a környező pogány népekkel, és átvették tőlük a Baal isten kultuszát is. Jézus tanítványaival Szamarián át Jeruzsálembe tart. Várható volt, hogy Jézust és tanítványait, csupán azért mert zsidók, nem fogják befogadni. Szamaria lakói elfelejthették, mi történt a királyukkal, amikor nem követte a zsidó hagyományokat: Ha emlékeztek volna, ellenszenvük ellenére is, befogadták volna Jézust. Egyszer Szamaria királyát baleset érte, leesett a tetőről és betegen feküdt. Tudni akarta felgyógyul-e. Követeket küldött Baal prófétáihoz. Illés visszairányította a küldötteket ezzel az üzenettel: „Meghalsz, mert nem Izrael Istenéhez fordultál!” Vö. 2Kir 1:6 Ezután Achaszja király magához rendeltette Illést: Ötven embert küldött érte, de azokra Illés tüzet kér az égből és a tűz megemésztette őket. A menydörgés fiai, Jakab és János, Illés próféta példáját akarják követni.

Tudatlanság

„Uram akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket.” Jézus megfeddi apostolait tudatlanságuk miatt. Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Tudatlanságból fakad Jakab és János haragja, gyűlölete. Tudatlanságból fakad ennek a két apostolnak hatalomszomja, mohósága is: Egyszer, azzal a kéréssel fordultak Jézushoz, hogy ők legyenek azok, akik a hatalomban a jobbján és balján fognak ülni. Jézus válasza ez volt: „Nem tudjátok mit kértek”. A tudatlanság juttatja Jézust keresztre, hiszen Jézus így könyörög gyilkosaiért: „Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Tudatlanságunk képes szembefordítani bennünket Jézussal, képes szembefordítani igazi önmagunkkal is. Már az Ószövetségben Ozeás próféta által erre figyelmezteti Isten az ő választott népét: „Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való.” Vö. Oz 4:6

Káprázat

Tudatlanságunkban, beszűkül a szemléletmódunk, beszűkül számunkra a valóság. És ez a beszűkült valóság, teljességként hat ránk, elkápráztat bennünket. Jézus számára nem nagy ügy, hogy nem fogadták be őket éjszakai szállásra, a tanítványok számára ez nagy ügy, tűrhetetlen bántalom, amit meg kell torolni. A tudatlanságunkban túlzott jelentőséget kapnak a bennünket ért hatások. Tudatlanságunkból fakadóan, ha kellemes érzést tapasztalunk, hajlunk a mohóságra, és ha kellemetlen érzést tapasztalunk, hajlunk a gyűlöletre. Isten az, aki van, aki lehetetlen, hogy ne legyen, minden más valóság hozzá képest csak viszonylagos és esetleges lehet.

Valóság

Az Örökkévaló Isten, Jézusban, a mi Urunkban mutatkozik meg. Jézus, igazi valóságismeretet, igazi tudományt ad nekünk: Ebben a tudományban a dolgok a helyükre kerülnek, és értékükhöz mérten fejtik ki hatásukat. Hitünk, Reményünk és Szeretetünk a mi igazi tudományunk: Ezeket a természetfeletti erényeket Jézus ébreszti bennünk. Csak magunktól, nem tudunk sem hinni, sem remélni, sem szeretni. A mennyből alászálló élő kenyérből tudunk élni: Ennek a kenyérnek az ereje táplálja örök életünket és élteti; Hitünket, Reményünket és Szeretetünket.

***

2019.09.30
Lk 09:46-50

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van. Lk 09:46-50

A szeretet hatalma

Jézus tanítványait kiemelkedően foglalkoztatja az a kérdés, hogy közülük ki a legnagyobb. Jézus a hatalom szeretetével, szembe állítja a szeretet hatalmát, amely a szolgálatban testesül meg. Az igazi nagyság, a kicsinyek, a gyengék szolgálatában van, mert az Isten a kicsinyek, a gyengék, a kiszolgáltatottak oldalán áll. Az, az igazán nagy, aki Istent befogadja. Jézus világos tanítást ad arról hogyan fogadhatjuk be az Istent, a Szentháromságos egy Istent.

Szentháromság

Az tud szolgálni, aki a szeretet lelkét befogadta. A szeretet lelke a Szentlélek Isten bennünk. A mi testünk a Szentlélek Isten temploma. Isten nemcsak bennünk van jelen, jelen van a másik emberben is. Isten a másik emberben a Fiú Isten. Amit a legkisebb atyánkfiának teszünk, vagy nem teszünk, azt Jézusnak tesszük, vagy nem tesszük. „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben engem fogad be.” És ahol jelen van a Fiú és a Szentlélek, ott jelen van az Atya is. „Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Ne tiltsátok meg

Szent János apostol, a mennydörgés fiai közül az egyik, az evangéliumokban egyedülállóan, a többiek nevében is beszámol Jézusnak az apostoli kollégium rendelkezéséről: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz ki, de nem követ bennünket. Megtiltottuk neki.” János apostol az apostoli kollégium kizárólagos tekintélyének a megerősítését várja Jézustól. Ugye Mester jól tettük, hogy megtiltottuk, ugye egyedül csak nekünk van felhatalmazásunk, arra, hogy a te nevedben szóljunk, egyedül csak nekünk van jogunk a te nevedben cselekedni. Az apostoloknak tudomásul kellett venni, hogy ebben a kérdésben tévedtek, hogy nem jól, nem helyesen cselekedtek. Jézus az ő tiltásukat megtiltja. Ne tiltsátok meg! Hallgassunk az Úr szavára, és ha Jézus tanítása nem harmonizál az elképzeléseinkkel, a szokásainkkal, a beidegződéseinkkel, akkor ne Jézus tanítását zárjuk kérdőjeleink közé.


Mt 13:44-52
Szent Jeromos

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, aztán boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvásárolta azt. Vö. Mt 13:44-52

Tudós tudatlanság

Van bennünk egyfajta tudós tudatlanság: Pontosan tudjuk azt, hogy mit nem tudunk. Ha elfelejtem valakinek a nevét, akkor pontosan tudom azt, hogy mit nem tudok, pontosan tudom, hogy mit felejtettem el, hiszen, amikor eszembe jut, akkor pontosan tudom; na, ez az a név, amelyik kiesett az emlékezetemből. Boldog Duns Scotus ferences szerzetes, ismeretelméletében alapvető és döntő jelentőségű: A (docta ignorantia) a tudós tudatlanság. Van bennünk; Isten formájú üresség, Isten formájú szomjúság, Isten formájú tudatlanság is: Ezért tudjuk felismerni az Igazit, ezért tudjuk érteni Jézust, ezért tudjuk észrevenni az Igazságot. Az Istennel való találkozás lehet meglepetés, amikor, csak tesszük a dolgunkat, és közben észrevesszük, a bennünket vonzó Istent, mint valami földbe rejtett kincset. És ez a találkozás lehet tudatos keresés, meghatározott célú munka eredménye is, mint amikor valaki igazgyöngyöt keres és végül is rátalál.

Mindig az Isten kezdi

Szent Ágoston, észrevette Isten kezdeményezését az életében: „Ó Örök Szépség! Nem kereshettelek volna, ha nem találtál volna rám!”

Isten kincsei vagyunk

Nemcsak számunkra lehet kincs az Isten, Isten kincsei vagyunk. Isten addig keres bennünket, míg ránk nem talál. Az Isten mindenét eladta, végtelenül kiüresítette önmagát, hogy erre a kincsre, amik vagyunk, jogot szerezzen. Odaadta az életét, hogy ezt a kincset, amik vagyunk, megszerezze magának. Fel sem tudjuk fogni, milyen hatalmas értéket képviselünk Isten teremtett világában, az Isten szemében, az Isten szívében.

***

2019.09.29
Lk 16:19-31

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta: Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyire kijutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám azt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik, azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának! Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek. Lk 16:19-31

Szolgálatunk

A mi emberi szabadságunk, a szolgálatban ölt testet. Szabadon rendelkezhetünk szabadságunk felett. Eldönthetjük, hogy kit vagy mit ajándékozunk meg szabadságunkkal, eldönthetjük, hogy kit vagy mit szolgálunk. Szolgálatunk irányultsága egyértelmű irány. A „Hűtlen intéző” példabeszédét Jézus azzal zárta, hogy „Nem szolgálhattok két úrnak.” Jézus a pénzükben, a gazdagságukban bizakodó embereket figyelmezteti a dúsgazdag és a szegény Lázár történetével.

Bizalmunk

Jézus példabeszédei között ez az egyetlen, ahol valakinek neve van: Lázár, Eleázár, ez a név teoforikus, az Isten nevét hordozó név, azt jelenti, hogy Isten segít. Jézus ezzel is hangsúlyozza, Lázár nem a nyomorúsága miatt kerül a Menyországba, hanem mert bízik az Istenben, Istentől vár segítséget. Lázár egyetlen menedéke az Isten. Istenben bízott, Istenre irányult halála pillanatában is, és hozzá jutott. A dúsgazdagnak másfajta irányultsága volt, ő a gazdagságában bízott, neki a múlandó földi javak adtak biztonságot. Döntő jelentőségű az, hogy miben, vagy kiben bízunk, hogy mi, vagy ki ad nekünk biztonságot.

Angyalok öröme

Lázár hajléktalanul, bénán, rongyosan, sebektől borítva fekszik. A kutyák ellen sem tud védekezni, segítő kéz nem nyúl felé. Akinek érintésétől az emberek iszonyodnak, azt az Isten angyalai átkarolják, és örvendezve a Mennybe viszik. Az angyalok öröme lehet a mi örömünk is. Kalkuttai Szent Teréz Anya az egyik novíciust ezekkel a szavakkal küldte munkába. Láttad, milyen tisztelettel veszi a kezébe a pap Krisztus Testét, úgy érintsd meg te is a haldoklót. A fiatal apáca, szolgálata után sugárzó arccal, boldogan mondta Teréz Anyának: Jézust érintettem, őt ápoltam, találkoztam vele!

Menyország

Figyelemre méltó, hogy a példázatbeli gazdag ember nem azért jut a pokolba, mert valami rosszat tett, hanem azért mert valami jót nem tett meg, amit pedig megtehetett volna. Jézus, amikor az utolsó ítéletről jövendöl, mulasztásos bűnökre mondja ki a kárhoztató ítéletet; nem adtatok ennem, nem adtatok innom, nem ruháztatok fel, nem látogattatok meg. Vö. Mt 25:31-46 Az üdvösség útja, az Isten irgalmas szeretetébe való bekapcsolódás útja, ez az, amit ez a dúsgazdag elmulasztott. Embertársainkban az álruhás Jézussal találkozunk, legyünk jó barátságban vele, hogy régi, kedves ismerősként fogadjon bennünket a Mennyben.

***

2019.09.28
Lk 09:37-45

Másnap történt, hogy amint lejöttek a hegyről, nagy tömeg közeledett. Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre! Mert időnként gonosz lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri, marcangolja, úgyhogy habzik a szája, és csak nehezen hagyja el, azután hogy agyonkínozta. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták. Jézus így válaszolt: Hitetlen és elfajzott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat! Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának. Mindannyian igen elámultak az Isten nagyságán. Még mindnyájan álmélkodtak azon, amit tett, amikor így szólt tanítványaihoz: Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják. De nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték. Lk 09:37-45

Krisztus misztériuma

Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ. A vég ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: Isten lesz minden mindenben. Vö. Jn 1:1-3, 1Kor 15:28 Ami, a kezdet és a vég között van, az Krisztus misztériuma. Mennyei Atyánk Krisztusban, mint főben újraegyesít mindent. Vö. Ef 1:9-10 Ez az isteni művelet hatja át a mindenséget, bennünket is áthat. A teremtéssel létrejött valami, ami nem Isten és ez a nem Isten ellenáll a megváltoztatásának, ellenáll Krisztus misztériumának, mint ahogy egy forma is ellenáll a megváltoztatásának. Az anyag befogadó, de ahogy az anyag felvesz egy formát, az anyag formája már ellenáll a megváltoztatásának. Dönthetünk úgy is, hogy feladjuk ellenállásunkat, hogy megtagadjuk magunkat, hogy ráhangolódunk Krisztus misztériumára!

Diabolikus erők

Az újraegyesítésnek ellenálló szellemi erők: Szétszóró erők, diabolikus erők. Jézusnak tapasztalnia kellett, hogy ellenállásba ütközik: Názáretben szakadékba akarták taszítani, gyakran köveket ragadtak, hogy megkövezzék. És most, amikor Jézus szembesül, a fiú életére törő diabolikus lélekkel, szembesül azzal is, hogy honfitársai meg akarják őt ölni, hogy meg akarják ölni az Isten Fiát. Jézus panaszra fakad: Hitetlen és elfajzott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket?

Újraegyesítve

Addig vagyunk egészségesek, amíg képesek vagyunk ellenállni a szétszóró erők támadásának, amíg egységben vagyunk magunkkal. Jézus ráparancsolt a gonosz lélekre, újraegyesítette, meggyógyította a fiút és visszaadta az apjának. Jézust hamarosan emberek kezére adják, megölik, de feltámad a halálból és visszatér Mennyei Atyjához. Jézus megígérte: Ha felemelnek a földről, minden magamhoz vonzok. Vö. Jn 12:32 Jézus vonzása Istenhez közelíti a mindenséget. Ha ellenállunk Jézus vonzásának, akkor ellenállásunkat emésztő tűzként éljük meg. Isten közelsége lehet örökre éltető Napunk vagy lehet bennünket emésztő tűz. Ezt a kettőséget hirdeti Izajás próféta: „Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, és melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél.” Iz 33:14-15a

***

2019.09.27
Lk 09:18-24

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: Kinek tartanak engem az emberek? Ők így válaszoltak: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki. Ő tovább kérdezte: Hát ti kinek tartotok engem? Péter válaszolt: Az Isten Fölkentjének. Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen. Mert aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki meg elveszíti életét értem, megmenti azt. Lk 09:18-24

Jézus imádkozik

Jézus imádkozik. Tanítványai vele vannak. Láthatják imádkozó Mesterüket, láthatják, ahogy Jézus abba a másik valóságba, az örökkévalóságba, tekint. Jézus azt a valakit szemléli, Aki Van, aki lehetetlen, hogy ne legyen. Jézus meghitt együttlétben van Mennyei Atyjával. Jézus szemléli az ő Mennyei Atyját, és az ő Mennyei Atyja szemléli az ő Fiát, Jézust.

Üdvtörténeti kérdés

Jézus imádságában a teljes valóság jelen van. Jelen van az egész üdvtörténelem, halála feltámadása, az apostolai és az ő egyháza. Jézusban felmerül az őszinte kérdés, kinek tartanak engem az emberek. Ennek a kérdésnek a megválaszolása az üdvtörténelem szempontjából döntő jelentőségű. Ezt a kérdést nem Mennyei Atyjának teszi fel Jézus, az illetékeseket kérdezi meg, az őt körülvevő embereket, a legközelebbi tanítványait.

Kinek tartanak engem az emberek

„Kinek tartanak engem az emberek?” És a tanítványok sorolják, mintha ők nem tartoznának a megkérdezettek köréhez. Jézus nekik szegezi a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszol a többiek nevében is: „Az Isten Fölkentje vagy.” Jézus az Isten Fia, ez a hit, ami Jézus számára döntő jelentőségű, erre a hitre, mint kősziklára fel tudja építeni egyházát. Krisztus misztériumát; Szent Péter misztériuma, teszi jelenvalóvá ebben a világban, az idők végezetéig.

Isten Fiában menedékünk van

Az Isten stabilitása, rendíthetetlensége, határtalansága a mi emberi dimenziókban, bizony labilitásban, megrendülésben, lehatároltságban, esetlegességben ölt testet. Jézus megjövendöli szenvedését és halálát. Jézusnak a halálon is diadalmaskodó, kihelyezett stabilitása van az Istenben. Nekünk is, kihelyezett stabilitásunk lehet az Isten Fiában. Bátran követhetjük Jézust, nem kell visszariadnunk a keresztünktől, mert Isten Fiában menedékünk van.



Mt 09:32-38
Páli Szent Vince

Egy ördögtől megszállt némát hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, a néma megszólalt. A nép csodálkozva mondta: Ilyen még nem történt Izraelben! A farizeusok azonban azt terjesztették: A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket. Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget. Amikor látta a sokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás urát, küldjön munkásokat az ő aratásába. Mt 09:32-38

Néma démon

Jozefus Flavius, zsidó származású, római történetírótól tudhatjuk, hogy a zsidó rabbik is foglalkoztak ördögűzéssel. Az ördögűzést azzal kezdték, hogy megkérdezték a démon nevét, majd kabbalisztikus szertartások keretében, Salamon nevében kiűzték az ördögöt. A gadarai megszállott gyógyítását Jézus is azzal kezdi, hogy megkérdezi a démon nevét. A rabbik, egy néma démonnal szemben tehetetlenek voltak, mivel a démon nem tudta megmondani a nevét. A rabbik azt tanították, hogy aki egy ilyen démont ki tud űzni, az csak a Messiás lehet. Ez a tanítás fellelhető: A Midrásban, a rabbik tanításainak a gyűjteményében.

 Isten közelsége

Az írástudók a Szentírás értelmezőiként isteni tekintéllyel léphettek a nép elé. Népszerűek voltak: Szívesen vették, ha atyának, mesternek, tanítónak szólították őket. Az írástudók egyre nehezebben tűrték Jézus, növekvő népszerűségét. Tudták, csak addig lehetnek valakik, amíg az Isten messze van. Az Isten közelsége, Jézus jelenléte kiborította őket.

Igazság

Káromkodásnak minősül, ha olyasmit állítunk az Istenről, ami nem igaz, vagy ha ellenállunk az Igazságnak. Ebben a szentírási szakaszban a farizeusok káromkodnak, hiszen olyasmit állítanak az Isten Fiáról, ami nem igaz. Jézust, a főpap istenkáromlásért ítéli halálra, mivel Jézus azt állította magáról, hogy ő az áldott Istennek a Fia. Végül is a főpap káromkodott, mivel nem tartotta igaznak az Igazságot, ellenállt az Igazságnak. Jézus, emberlétünk kikerülhetetlen valósága! Mennyei Atyánk küldi hozzánk az ő Fiát. Hallgathatunk Jézusra, engedhetünk az Igazságnak. Ha nem hallgatunk Jézusra, ha ellenállunk az Igazságnak, ellenállásunkat emésztő tűzként éljük meg. Ugyanaz a valóság lehet örökre éltető napunk és lehet elemésztő tűz. Erről a kettősségről tanúskodik Izajás próféta: „Közülünk ki lakhat együtt az emésztő tűzzel, és melyikünk maradhat az örök izzáshoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél.” Iz 33:14b-15a.

***

2019.09.26
Lk 09:07-09

Heródes, negyedes fejedelem, mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: János támadt fel a halálból. Mások szerint: Illés jelent meg újra. Voltak, akik azt állították: A régi próféták közül kelt életre valamelyik. Heródes így töprengett: Jánost lefejeztettem, ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok? És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust. Lk 09:07-09

Információ

Az információ szó jelentése: in->forma, a forma belemegy valahova, ahol korábban nem létezett, és ahova bejutott, ott létrehoz valamit, formációt végez. Ha olyasmit hallunk, amit már tudunk, az számunkra nem információ. Információkat veszünk, információk mozgósítanak bennünket. Idegrendszerünkben a receptorok érzékelik a bejövő jeleket. Mára már mérhető, hogy a receptorok nagyságrendekkel többet dolgoznak, mint a kimenő jeleket adó akceptorok. Azért lehet ez így, mert a bejövő információkat feldolgozzuk és eldöntjük, mit tegyünk, vagy ne tegyünk.  („A tett halála az okoskodás!”)

A közvélemény hatására

Megtörténhet, hogy józan ítélőképességünk ellenére, csupán a komfortérzetünk kedvéért szembe megyünk az igazsággal. Heródes szívesen hallgatta Keresztelő Jánost, annak ellenére, hogy a Keresztelő, a fejére olvasta: Házasságtörő vagy, mivel testvéred feleségét felségül vetted. Heródes feleségének sikerült olyan helyzetet teremtenie, hogy Heródes kénytelen legyen lefejeztetni Jánost. Heródes - akarata ellenére - azért fejeztette le Jánost, mert a környezete ezt elvárta tőle. Lélektani kísérletek igazolják, hogy mi sem vagyunk kivételek, mi is elég nagy százalékban képesek vagyunk arra, hogy behódoljunk egy közvéleménynek, akkor is, ha tudjuk azt, hogy a többség álláspontja nem igaz.

Jézus hatására

Heródes szenzációs híreket hall Jézusról. A csodatévővel személyesen is  találkozni akar. Általában a „mire jó nekem, mi lesz velem” kérdéskörökbe szerveződik az érdeklődésünk. Jézust sokan keresik fel azért, hogy meggyógyuljanak, és amikor Jézus csodálatosan megvendégel ötezer embert, akkor erőszakkal királlyá akarják ragadni. Jézustól el lehet fogadni a gyógyulást, lehet megcsodálni Jézust, lehet Jézus nevében prédikálni, csodákat tenni, de az alapvető és döntő kérdés az az, hogy az önmegtagadásunk útján követjük Jézust, vagy pedig nem követjük Jézust. Jézus követőinek az élete és a halála is: Nem a „mire jó nekem, mi lesz velem” kérdéskörökbe szerveződik, hanem az „én mire vagyok jó, mi lesz vele, mi lesz velük” kérdéskörökbe szerveződik.

***

2019.09.25
Lk 09:01-06

Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Azt mondta nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábatok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük! Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt. Lk 09:01-06 

Hatalom

Az apostoloknak, az egyetlen útravalójuk; az a hatalom és erő, amit az Úr Jézustól kaptak. Pénzt sem vihettek magukkal. Ferenc pápánk fennhangon hirdeti: A gazdag egyház gyenge egyház! Ferenc pápánk nemrég felszólította a szerzetesrendeket: A rendház Jézus tulajdona, éppen ezért az üresen álló rendházakat bocsássák, menekült embertestvéreink befogadására! A gazdag egyház a pénzen megvásárolható külső erőket kénytelen működtetni; éppen ezért a belső erők, az Úr Jézustól kapott hatalomból fakadó erők kevésbé tudnak felszabadulni; ezért gyenge, a gazdag egyház.

Üdvözítőnk szempontjai

Az egész teremtett világot áthatja Krisztus misztériuma. Isteni művelet hajtódik végre az emberi társadalmakon is, rajtunk is. Isten kiválaszt embereket, hatalmat és erőt ad ma is nekik, hogy hirdessék, tegyék jelenvalóvá, éppen ott, ahol vannak az Isten országát, az Isten uralmát. Hogy az Isten milyen szempontok szerint adja kinyilatkoztatását, küldetését a világot önmagához alakító művéhez, az kiderül Jézus leveléből, amit a laodiceia egyháznak diktált. „A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se hév nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy hév! De mivel langyos vagy, se hideg, se hév, kivetlek a számból. Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen?” Jel 03:14-17

Saulból Pál

Pál apostol előző neve Saul volt, ez a név azt jelenti, hogy nagy. Saul olyan volt, mit egy hatalmas jéghegy, dermesztő hideget árasztott magából. A zsidó vallás és nép tűrhetetlen szégyenének tartotta, hogy honfitársai közül sokan Jézust, Messiásnak tartják, annak ellenére, hogy ez az eretnek, elnyerte méltó büntetését. Saul ügybuzgó farizeus, aki ki akarja oltani a kereszténység tüzét. Ez a Saul, kinyilatkoztatást kap Jézustól, és ezek után Saulusból Paulus lesz, ami kicsit jelent. Szent Pál apostol, az apostolok közül a legtüzesebben tette jelenvalóvá az Isten ügyét, Krisztus misztériumát. Krisztus misztériumából fakadóan az egész teremtett világgal együtt mi is Isten szeretetének a tárgyai vagyunk. Az apostolokhoz hasonlóan, ha nem vagyunk lagymatagok, Isten szeretetének az eszközei is lehetünk.

***

2019.09.24
Lk 08:19-21

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak. Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják! Lk 08:19-21

Krisztus misztériuma

„Bolberitz Pál professzor úr elmondta, hogy általában a nők szokták megkérdezni tőle, hogy milyen lesz a feltámadt testünk, majd azzal folytatta, hogy testi mivoltunk valamennyire most is kifejez bennünket, feltámadt testünk pedig tökéletesen ki fogja fejezni azt, hogy kik vagyunk, majd hozzátette: Milyen jó, hogy ez most nincs így, képzeljük el, milyen rondák lennék, ha a testünk tökéletesen kifejezne bennünket.” Az igazi szépség egységből fakad. Ha nem vagyunk egységben önmagunkkal, ha szétszórtak vagyunk, akkor nem vagyunk szépek. Krisztus misztériuma, Mennyei Atyánk akaratának a titka, misztériuma. Mennyei Atyánk, ezt a szétszórt, diabolikus világot széppé teszi, Krisztusban, mint főben újraegyesíti. V.ö. Ef 1:9-10

Örök életünk

Krisztus misztériuma azzal kezdődött, hogy Mária megtetette Isten akaratát, meghajolt az Isten szava előtt és kijelentette: Legyen nekem a te igéd szerint! Mária, testébe fogadta és világra szülte Istent. Krisztus misztériuma azokban folytatódik, akik megteszik Isten akaratát, akik Máriához hasonlóan életükbe, életvitelükbe fogadják Istent. Isten akarata az, hogy higgyünk abban, akit küld hozzánk, hogy higgyünk az ő Fiában, hogy hallgassunk Jézusra, hogy végre a szívére ölelhessen bennünket, hogy megéljük a vele való örök egységünket. V.ö. Jn 14:20 Ha hallgatunk Jézusra, örök életünk van: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

Isten családjához tartozunk

Isten családjához tartozunk, ha engedünk Isten hatalmának, ha Krisztus misztériuma, az Isten mindent újraegyesítő akarata, meg tud mutatkozni az életünkben. Szent Pálban kiemelkedően meg tudott mutatkozni Krisztus misztériuma, az egység szolgálata. Szent Pál arra bíztat bennünket, hogy ne fordítsunk hátat Istennek, forduljunk felé és éljük meg egységünket, a bennünk jelenlévő, a bennünket határtalanul szerető Istennel. „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten kér benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” 2Kor 5:19-20

Mt 10:26-33
Szent Gellért püspök

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, ami ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is, a pokolba taszíthatja! Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van! Mt 10:26-33

Ne féljetek!

A szorongás, a félelem megmérgezi az életünket. Milyen szép lehetne az életünk, ha nem szoronganánk, ha nem félnénk sok mindentől, ami be sem következik. Félelmeink szemléletmódunkból fakadnak. Jézus felszólít bennünket arra, hogy mitől ne féljünk, arra is felszólít bennünket, hogy mitől féljünk. Felkínál nekünk egy olyan szemléletmódot, amely a helyére teszi félelmeinket. A szemléletmódunkat, amelyből félelmeink fakadnak, megváltoztathatjuk, és csak mi változtathatjuk meg. Ne féljetek! Ez a felszólítás hozzánk szól, ezt a felszólítást hittel, bizalommal nekünk kell teljesíteni.

Ami biztos, attól nem kell félni

Mi emberek a test és a lélek egysége vagyunk. Halálra szánt testben élünk. Testünk halála biztosan bekövetkezik. Nem azért halunk meg, mert megbetegszünk, elgyengülünk, vagy megölnek bennünket, hanem azért halunk meg, mert meg kell halnunk. Meg kell halnunk, és ezért betegszünk meg, ezért gyengülünk el vagy ezért ölnek meg bennünket. Jézus arra bátorít bennünket, hogy ne féljünk a biztosan bekövetkező testi halálunktól, és hogy ne féljünk, a mi biztosan bekövetkező testi halálunk okozóitól se. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!

Ami bizonytalan, attól félünk

Könnyen beláthatjuk, hogy a félelem erejét a bizonytalanság adja. A készületlen diák fél, mert lehetségesnek tartja azt, hogy felelnie kell, nem biztos benne és ezért fél. A bukástól csak az a diák tud félni igazán, aki még soha sem bukott meg. Lelkünk örök sorsa bizonytalan. Lelkünk féltése jogos félelem. Szent Ágoston megkülönbözteti a szolgai istenfélelmet az istenfiúi istenfélelemtől. A szolgai istenfélelem abból a bizonytalanságból fakad, hogy nem tudom mi lesz velem akkor, amikor találkoznom kell az Istennel. Az istenfiúi istenfélelem abból a bizonytalanságból fakad, hogy nem tudom mi lesz velem akkor, ha elhagy az Isten. Istenem, el ne hagyj! Mi lesz velem, ha te elhagysz engem?

Isten közelsége

Isten szereti az ő teremtett világát. Ha jót teszünk azzal, akit az Isten szeret, az Istennel teszünk jót, és ha bántjuk azt, akit az Isten szeret az Istent bántjuk meg. Isten közel van szeretett teremtényeihez. A szentírás fordítói, nemcsak fordítanak, időnként egy kicsit ferdítenek is. Az eredeti szöveg szerint Jézus azt mondja: „Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok nélkül!” Hogy az Atya egy verébbel együtt a földre esik, ezen a fordítók finomítani akartak; így fordították; „Atyátok tudta nélkül.” Ez így igaz, csak kevés. Az eredeti szöveg érzékelteti, mit jelent az Isten mindentudása. Az Isten tudja, végül is érzi, mit érez a veréb, amikor a földre esik, tudja, érzi fájdalmainkat, szenvedéseinket; Ő közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz.

Angyali Kórus

Szeret bennünket az Atya,
S hű gondviselőnk nékünk,
Mert készséggel mind megadja
Mi szükséges, hogy éljünk.
Ínségünk nincs, hiányunk sincs,
Ő mindnyájunknak Atyja,
Ki mindenünket adja!   

***

2019.09.23
Lk 08:16-18

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé. Lk 08:16-18

Isten az, aki lámpát gyújt

Isten az, aki lámpát gyújt, aki megvilágosít minden embert, a mi dolgunk az, hogy Krisztus világossága ne nyelődjön el bennünk. „Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” Mt 5:16 Az irgalmasság cselekedetei azok, amelyek fényt árasztanak ebbe a világba, fényt, amelyben Mennyei Atyánk irgalmas szeretete megmutatkozhat.

Mennyei Atyánk alkotása vagyunk

„Mennyei Atyánk alkotása vagyunk: Jézus Krisztusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” Ef 2:10 Krisztus misztériuma, áthatja ezt a változékony világot, amelyben döntési kényszer nehezedik ránk. Élhetünk, vagy nem élhetünk azzal a lehetősséggel, amelyet a mi Teremtőnk szüntelenül felkínál nekünk. Mindig az Isten kezdi, jótetteink kezdeményezője is az Isten. Ha szabadok vagyunk, akkor a lehetőségeink között felismerhetjük az isteni kezdeményezést, és ha nem akad el bennünk, ha megtesszük, akkor mennyei Atyánk dicsőségére bőséges termést hozunk a földfeletti világban.

Isten ajándékai túlmutatnak önmagukon

Isten ajándékai túlmutatnak önmagukon. Talentumainkkal szolgálnunk kell. A szolgálat ereje a szeretetben van. Ezt az erőt Istentől kapjuk, aki maga a szeretet. Miközben szolgálunk, gazdagodunk a szeretetben, egyre inkább hasonlítunk Jézusra, valamit megvalósítunk az ő uralmából, az ő országából, a szeretet országából, a szeretet uralmából. Isten szeretete ránk vár, hogy túláradhasson rajtunk. Isten az ő túláradó szeretetét jutalmazza, és ahol az ő szeretete ellenállásba ütközik, ha elakad bennünk az ő szeretetének áramlása, azt trombózisként, ítéletként fogjuk megélni. Gazdagodjunk a szeretetben, hogy sokan legyünk, akikhez így szól a mi Urunk. "Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe." Mt 25:21 

Mt 16:21-27



Pietrelcinai Szent Pio

Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled. Megfordult és rászólt: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak. Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint. Mt 16:21-27

Ideológia

Ferenc pápánk, hivatalba lépése kezdetén meghatározta; alapvető és döntő jelentőségű célkitűzését: Az Egyházat meg kell tisztítani az ideológiától és a moralizálástól. Az ideológia akkor jelenik meg az Egyházunkban, amikor nem az Isten ügye veszi kezelésbe az életünket, hanem fordítva: Mi akarjuk saját kezelésünkbe venni úgymond az Isten ügyét. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, akkor az Isten akaratát jelenti ki: Azért kell, mert ez az Isten ügye, ez az Isten akarata. Péter ez ellen a kell ellen, az Isten ügye ellen, az Isten akarata ellen tiltakozik: Isten mentsen! Péter, az Istenre hivatkozva akarja saját kezelésébe venni az Isten ügyét, amikor megfeddi Jézust. Bolberitz Pál professzor úr, a saját életéből vett példával szemléltette az ideológia mibenlétét, idézem: „Az énektanárunk azt mondta nekünk, hogy: A Jóisten azt akarja, hogy maguk énekeljenek. Egy frászt! Ő akarta, hogy énekeljünk!” II. Orbán pápa, 1095-ben, Isten akaratára hivatkozva indította el az első keresztes háborút, előre feloldozást adva a háborúban elkövetett bűnök alól. Szent II. János Pál pápánknak, volt miért bocsánatot kérnie. Az ideológia, legkifinomultabb formája, az igazság birtoklása, amikor nem az igazságon van a hangsúly, hanem azon van a hangsúly, hogy kinek van igaza. Ferenc pápánk ezzel a figyelmeztetéssel bocsátotta el frissen szentelt papjait: Álljatok az Igazság szolgálatába és ne merjétek azt hinni, vagy akárcsak gondolni is, hogy birtokolhatjátok az Igazságot!

Isten akarata

Jézus, Isten transzparenciája, Isten áttetszősége, aki Jézust látja, az Istent látja, és aki Jézusra hallgat, az Istenre hallgat. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, akkor emberi akarata, hősiesen meghajlik mennyei Atyja akarata előtt. Atyám ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te! „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3:16 Jézus arról tanúskodik, hogy az ő mennyei Atyja halálra adta őt, hogy valaki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

A szeretet útja

Akár tudjuk, akár nem tudjuk, a mi nagy ügyünk, az Isten ügye. Ha ezt a nagy ügyet nem keressük, ha ettől a nagy ügytől elzárkózunk, akkor óhatatlanul, önmagunk válunk nagy üggyé önmagunk számára és ez a lehető legrosszabb, ami megtörténhet velünk. „Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti.” A mi nagy ügyünk, és az Isten ügye az, hogy hallgassunk Jézusra. Keresztünket hordozva, Jézust követve, bekapcsolódhatunk Isten szeretetének áramlásába, amely az örökkévalóságból fakad, és az örökkévalóságba ragadhat bennünket. „Aki elveszíti értem az életét, az megtalálja.”

***

2019.09.21
Lk 08:04-15

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott. E szavak után Jézus felkiáltott: Akinek füle van, hallja meg! Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondja, gazdagsága és gyönyöre elfojtja bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban. Lk 08:04-15

Isteni életünk

Az evangélium, olyan, mint az információ, amelynek szószerinti jelentése az, hogy in->forma, a forma belemegy valamibe és ott formációt végez, alakít valamit, létrehoz valamit. Az evangéliumból olyan információ hangzik felénk, amely hitet képes fakasztani, amely képes kapcsolatot teremteni a bennünk lakozó Istennel. Lehetünk Jézussal egy hullámhosszon, lehet fülünk a hallásra. Újjászületésünket, isteni életünket jelzi, ha inspirál bennünket Jézus, ha a lelkünk megfeszül, ha szól hozzánk, ha erőfeszítéseket teszünk Jézus megértésére, ha életerőnkkel tápláljuk az Úr kezéből, szívünkbe hullott magvakat.

Inspirációink

Lelkünkben nemcsak olyan magvak vannak, nemcsak olyan magvak inspirálnak bennünket melyek előzőleg az Úr kezében nyugodtak. A világ gondja, gazdagsága és gyönyöre képes gyökeret verni bennük. Ezek képesek rá, hogy megfojtsák lelkünkben az isteni életet. A belénk hullott magvak élnek és arra inspirálnak bennünket, hogy életerőnkkel tápláljuk őket. Ha nem eszünk elgyengülünk, éhen halunk. A lelkünkbe hullott, bennünket inspiráló magvak élnek, de elpusztulnak, ha nem tápláljuk őket. Rajtunk múlik a mi felelősségünk, hogy milyen, magvakat táplálunk, vagy nem táplálunk. Amit nem táplálunk, az  elhal, amit táplálunk, az fog kibontakozni, naggyá nőni. A Szeretet Napja hívogat bennünket a föld feletti világba. Isten Lelke inspirál bennünket, találékonnyá tesz; megmutatja, hogyan nevelhetjük kalásszá a magot, örök életünk kezdetét, amely az Úr kezéből hullott szívünkbe.



Mt 09:09-13
Szent Máté apostol

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert, a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok megkérdezték tanítványait: Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel? Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket. Mt 09:09-13

Jézus vonzása

Szent Máté adószedő volt. Az adószedők kiszolgálták az idegen hatalmat, honfitársaikat pedig megrövidítették. A befizetett adó egy részét megtarthatták maguknak; ebből éltek. Ha több pénzt sikerült kisajtolni másoktól, akkor nekik is több maradt. Nem szerették az adószedőket, népnyúzóknak, hazaárulóknak tartották őket. Jézus, egy ilyen megvetett, közutálatnak örvendő embert hív az apostoli kollégiumba: „Kövess engem.” Mátéra nagyobb vonzerővel hatott Jézus, mint a vagyon, a sok pénz. „És felkelve követi Jézust.” Minden tettünkben egy erőtér működik, miden tettünkkel valamilyen vonzásnak engedünk. Hogy most itt vagyunk, azt jelenti, hogy engedtünk Jézus vonzásának, mint Szent Máté. Kimozdult az életünk Jézus felé, az Isten felé.

Felülről lefelé

Az Ige testté lett, Isten emberré lett. Isten kimozdult, megjelent az ő teremtett világában. Jézus, az Isten Fia a mennyből szállt alá, az ő küldetése felülről lefelé hat. A kegyelem, az irgalmasság útja felülről lefele vezet. A vallásos zsidók a törvény cselekedeteivel, áldozatokkal akartak közeledni, felemelkedni az Istenhez, ezért nem értik: Mit keres Jézus, a szenetek szentje a fertőben, a bűnösök között. Jézus, ezeknek a vallásos zsidóknak azt tanácsolja, menjenek és tanulják meg; mit jelent Ózeás próféta könyvének 6. fejezetének 6. verse: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” 

A poklokig

Jézus az ő meghívott apostolait küldi: Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Jézus, bennünket követésére hív, arra hív, hogy az irgalmasság lefele ereszkedő útján tartsunk vele. A mennyei magasságokba vezető út, a mi üdvösségünknek az útja kezdetben lefele vezet. Az irgalmasság útján Jézussal járunk, azzal a Jézussal, aki a poklokig süllyedt értünk, hogy útközben minden emberre rátaláljon. Isten az ő ajándékait az ellentétükbe csomagolja: „Menj te is; az én Fiammal együtt, a boldogtalanok közé, az lesz a te boldogságod! Menj te is; az én Fiammal együtt, a kárhozottak közé, az lesz a te üdvösséged!”

***

2019.09.20
Lk 08:01-03

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla. Lk 08:01-0

Jézus a mi Szabadítónk

Jézus hirdeti Isten országának örömhírét. Jézus örömhíre, ha eléri célját, akkor örömöt fakaszt, a szabadulás örömét fakasztja az emberszívekben. Egyszer Jézus így szólt a benne hívő zsidókhoz: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az Igazságot, és az Igazság szabaddá tesz benneteket.” Jn 8:31b-32 Jézust, asszonyok is kísérik, akiket a gonosz lélek hatalmából és különféle betegségektől megszabadított. Jézus Krisztus Szabadító!

Meg lehet térni

Jézus az Isten országát az Isten uralmát hirdeti, szabadulást hirdet egy megnyomorító rendszerből: Betelt az idő közel van az Isten országa, mennyei erők működnek, most meg lehet térni, érdemes megtérni, térjetek meg: Higgyetek ebben az örömhírben!

Isten ügye, szeretet ügy

Isten ügye kiemelkedően szeretet ügy! Egyházunkban a hangsúlyok a szeretet ügyről -> eltolódtak a bűnügy irányába. Ez a hangsúlyeltolódás, eltolta Jézus eredeti üzenetét is: Katolikus Szentírás (Szent István társulat): „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. *Tartsatok bűnbánatot, és* higgyetek az evangéliumban.” Mk 1:15 A *Tartsatok bűnbánatot, és* felülírja ezt az egyetlen egy görög szót: metanojte-> térjetek meg. A metanoja a gondolkodás fordulatára utaló szó, és ezért magyarázatra szorul: Merre forduljunk, mire változzon gondolkodásunk tárgya? A „térjetek meg” felszólítást, közvetlenül a megtérés magyarázata követi: „higgyetek az evangéliumban” ebben a hitben van a megtérés. Ezt erősíti meg Jézus üzenete: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Jn 5:24

***

2019.09.19
Lk 07:36-50